Sourisseau úr megfigyelőnek érkezett
Jérôme Sourisseau úr a franciaországi Gond Pontouvre városból, Charente megyéből a René Cassin Collége iskolából érkezett a Horváth Mihály Gimnáziumba, hogy tanulmányozza a magyarországi iskolarendszert, az iskolavezetést és annak feladatait, a tanárok felvételét.
Dr. Bácskainé Fazekas Márta és Jérôme Sourisseau
A Poitiers-i akadémia 12 iskolavezetőt, igazgatót vagy igazgatóhelyettest küldött Európa 12 nem csak EU-s országába azzal a céllal, hogy tanulmányozzák az adott ország iskolarendszerét, az iskolavezetést és annak feladatait, a tanárok felvételét. Különös tekintettel, hogy hogyan foglalkoznak a sajátos nevelési igényű, nehézségekkel küzdő gyermekekkel. S mindaz, amit tapasztalnak, és úgy gondolják jobb, mint ami az ő rendszerükben, továbbítják az akadémia felé azzal a céllal, hogy hasznosítsák országukban.
A René Cassin Collége hasonló iskola, mint a HMG, képzésben pedig a magyar általános iskola és középiskola között van. Tehát sem általános iskola, sem középiskola, 11 évtől 14-15 éves korú gyermekek oktatásával foglalkozik a „kolezs”.
Sourisseau úr 10 napig tartózkodott Szentesen és járt a Szent Erzsébet Katolikus Iskolában, járt két szakközépiskolában (Zsoldos, Pollák), de főként a Horváth Mihály Gimnáziumban az iskolavezetését tanulmányozta.
- Hogyan esett a választás Szentesre, illetve a HMG-re?
A történet ott kezdődött, hogy Bácskainé Fazekas Márta igazgatónő Poitiers városában vett részt egy konferencián, ahol Magyarországot képviselte és az akkor kialakult kapcsolat eredményeképpen.
- Mi az első és legszembetűnőbb különbség a francia és a magyar iskolavezetés között?
Szeretném kiemelni, hogy először vagyok Magyarországon. Nagyon kellemes meglepetés volt számomra a szeretetteljes fogadtatás. Nem gondoltam volna, hogy ilyenben lesz részem. Ami pedig az iskolát illeti: nincs olyan nagy különbség, mint amit gondoltam. Sokkal kevesebb különbség van a két iskolarendszer között.
Számtalan rendezvényen vettem részt, amelyek azt szolgálják, hogy a tanulók és a tanárok közeledjenek egymáshoz. Az első alkalom a Francia Est volt, amin részt vettem a Megyeházán. Tegnap itt az iskolában a tanárok ajándékműsort adtak a végzősöknek, de más rendezvényeken is részt vettem és az volt a benyomásom, hogy a tanításon kívül sok az ünnep, az olyan alkalom, amikor iskolán kívül találkozhatnak a tanárok és a diákok.
Jól lehet pénzügyi szempontból nagyon sok korlátai vannak a magyar iskoláknak, de úgy látom, hogy sokkal önállóbbak a magyar iskolák, az iskolavezetők, mint Franciaországban.
Végül is hasonló iskolai problémákkal találkoztam itt, mint ami Franciaországban van. S látom, hogy a magyar oktatásnak a fő célja, hogy mindenkit bejuttasson az érettségire, és ott mindenképp leérettségizzen.
- Mit tudna átadni a magyar kollégák? Fogalmazódott-e meg olyan változtatás, amiben esetleg más tapasztalattal rendelkezik?
Ez nagyon nehéz kérdés. Azzal a céllal jöttem, hogy megfigyeljek, és véletlenül sem azzal, hogy azt mondjam, hogy az egyik rendszer jobb, mint a másik. Ilyen ítéleteket nem szeretnék hozni.
Természetesen itt csak pár iskolát tudtam meglátogatni, ezért nem mondhatom, hogy az egész magyar oktatásról általános képet kaptam. De pl. elmondhatom, mert ilyen órákon is részt vettem, hogy sokkal magasabb fokú az idegen nyelv oktatás, mint nálunk.
Talán egy dolog kicsit furcsának tűnik számomra, hogy az érettségin a tanárok a saját diákjaik dolgozatát javítják közép szinten (emelt szinten már idegen tanárok a javítók). Talán így kevésbé objektív az értékelés.
- Mivel még nem járt országunkban, milyen érzéssel mond búcsút városunktól?
Magyarországot egyáltalán nem ismertem és azért kerültem ide, mert a 12 országból csak kettőnél volt franciául beszélő iskolavezető és a kollégám egy közelebbi országot választott.
Én szívesen jöttem a másik, francia nyelvet beszélő Bácskainé Fazekas Márta igazgatóhoz, azaz ide Szentesre. Tehát nemhogy előítéleteim nem voltak Magyarországról, hanem meg kell mondanom őszintén, hogy még ismeretem sem nagyon volt országukról. Itt Szentesen, távol a fővárostól még egy ilyen kis helyen is úgy érzem, hogy európai helyen vagyok.
Szentes, 2006. 05. 10.
