Élménybeszámoló Baliról
Több napnak el kellett telni ahhoz, hogy igazából feldolgozzuk leltározásunk környezetét, az Indonéz szigetvilág gyöngyszemét Bali szigetét. Igen ott voltunk két hétig, egy csokoládépapír jóvoltából.
Sokáig tervezgettük az utat de terv ide vagy oda rengeteget kellett rögtönöznünk, mert mégis Ázsia és nem Európa.
Csaknem 22 óra telt utazással amiből 16 óra repülés volt. Ahogy leszálltunk picit megtörten Denpasarban (Bali fővárosában) meg is állapítottuk mint Bendegúz az Indul a bakterházban, hogy túl sokat repültünk és nem születtünk madárnak!
Éjszaka érkeztünk meg a szállodánkba és jól esett ágyba dőlni, mert akárhogy is számoljuk 14.000 km-t utaztunk (Budapest-Amszterdam-Szingapur-Dempasar).
Ami másnap elénk tárult a szobánk ablakából, mindent kárpótolt. Nem is lehet leírni szavakban a látványt, csodálatos volt. A két fenti képen látható, hogy az ablakon kitekintve egy belső udvarra nézett a szobánk. A szálloda a Nusa Dua parton volt, ami Balin a legelőkelőbb üdülőövezet. (Ha bárki szeretne utazni Balira, csak ezt a partszakaszt ajánljuk, mert itt igazán európai kiszolgálás van, míg máshol ezt nem lehet elmondani!)
Az éjszaka is csodálatos Balin, mert minden ki van világítva, persze nem igazán szeretik a központi világítást, ezáltal hangulatos az egész üdülőövezet.
Harmadnapra sikerült motort bérelnünk, így nekikezdtünk a sziget megismerésének. Míg mi összesen nagyven valahány faktorral voltunk bekenve, addig a balinézek kabátba sapkába motoroztak, ezáltal gyorsan kiderül, hogy ki a turista. Bal oldali közlekedés van Balin, de ez sem olyan biztos, mert volt, hogy szembe jött velünk pár motor, meg bicikli, de jó tudni az arányt is, mert a szigeten 30 motorra jut egy autó!!! Életveszélyesen közlekednek, de nem láttunk egyetlenegy balesetet sem.
A motorral először elmentünk a Tanahlot templomhoz, ami egy kis szigetre épült, amit csak akkor lehet megközelíteni száraz lábbal, amikor apály van. Itt rengeteg bazár van, tehát jó ha felkészülünk, hogy ajándék nélkül nem fogunk tudni elmenni, mert egy kiadós alkudozás után igen jó áron lehet bambuszhangszereket és faragványokat vásárolni. Aki ezzel az árral nincs megelégedve, azoknak ajánljuk a madárpark felé vezető úton a művészfalvakat, ahol még olcsóbban lehet vásárolni.
Igazán sokat lehet tanulni a balinézektől idegenforgalmilag, mert nem sikerült térképet vásárolnunk, mert akkor természetes, hogy mindenki megtalálja azt amit keres, de akkor miből élnek meg a taxisok?
5000 rúpiát (1 USD = 8850 RP) adtunk segítségül egy motorosnak, aki ezután készségesen elvezetett minket a Bali Bird Parkba.
A belépéskor nem szóltunk, hogy mi a magyarországi madárinfluenzai telep mellől érkeztünk, de mégis mindenki lábát lefertőtlenítették. Meglehetősen vigyáznak arra a több száz madárra, amely a világ valamennyi területéről származik. Jót beszélgettünk egy BEÓ-val, de rengeteg flamingó és papagáj között sétáltunk.
A madárpark mellett volt a hüllőpark, ahol hüllőket, kígyókat többek között krokodilokat és sárkányokat láthattunk.
Batubulan művészfalu után elmentünk a majomerdőbe, ahol mindent a majmok uralnak. Figyelmeztető táblát figyelmesen végigolvasva nem igazán nagy bátorsággal vágtunk neki a sétának, mert a majmok igazán uralják a területet és az ember csak megtűrt kajahozó!
Akkor fordultunk ki, amikor egy fiatalember mutatta az ott lévő felügyelőknek a karját, hogy hogyan összekarmolták és meg is harapták az erdőlakók. A bejárathoz érkezve fellélegeztünk, hogy megúsztuk és hazafelé ajándékokból is bevásároltunk.
A szállodánkról még nappal nem láthattunk eddig képeket, így íme a hotel bejárata a fenti képen. A kapun belépve két balinéz játszott helyi hangszeren, ami egy ideig tetszett, de az utolsó napokban már olyan volt, mintha az agytekervényeinken klimpíroztak volna.
A hotel egy 380 szobás és 9 hektáron elterülő szálló volt. Érdekes építési szabályok vannak Balin, mert az egyik szabály kimondja, hogy egy épület nem lehet magasabb a legnagyobbra növő pálmafánál, így elég kevés emeletes épület van, de az sem magasabb mint három emelet.
Rengeteg csobogó, vízköpő volt a szállodában és amit elfelejtettem eddig a világ vezető szállodái között van ez a szálló is. A balinézek életszínvonalát tekintve tényleg luxus szálló volt, míg más mércével mérve felső középkategóriás hotel.
Két medence volt a hotelben, az egyik 2,5 méter mély, míg a másik egy lagúna medence, ahol szigetek vannak, persze pálmafákkal.
A medencei kilátás elég "unalmas volt" mert csak az Indiai óceánt láttuk belőle, na meg rengeteg kókuszpálmát.
Egy pár nap pihenő után újra nekivágtunk Bali felfedezésének, így megnéztük a balinézek anyatemplomát a Pura Beshakit.
A szállodától 97 km-re és a tengerszint felett 1000 méterre volt a templom így megdolgozott a pénzéért a motorunk, mert igencsak hirtelen emelkedtünk olykor-olykor.
A balinézeknek mindegy, hogy ki milyen istenben hisz, csak higgyen! Ezért többféle vallás hívei is megtalálják az anyatemplom mellett a saját meditációs gyülekezési helyet, hogy megtisztulva lépjenek be a templomukba.
Az anyatemplom egy 23 templomból álló komplexum, ahova nem igazán mehetnek akkor a turisták amikor akarnak.
Szerencsénk volt, mert egy fiatal idegenvezető szegődött mellénk és 200.000 rúpiáért elmesélt mindent, amit tudni lehet a templomokról. Megnézhettük, hogy hogyan és miket áldoznak az isteneknek a balinézek. Volt abban a tálkában fél sült csirke, cigi, chips de még egy kispohár feles is!
A templomegyüttesből csodálatos látvány tárult elénk, ahonnan láttuk az óceánt, és a 3000 méter magas vulkánjukat is, ahova 5 óra alatt idegenvezetővel fel is mehettünk volna. Igaz reggel 4 órakor indul a túra, és 5 óra fel és 5 óra le az út, de a 2000 méter szintkülönbség vette csak el a kedvünket a túrától, így maradt a látvány, ami ennek ellenére felejthetetlen volt.
Minden reggel úsztunk (addig amíg hűvös volt) igaz ekkor még csak 25-26 fok volt, ami 32-35 fokig emelkedett. Ebben a hőmérsékletben nehéz ételeket nem igazán tudtunk enni, de olyan nem is volt így rengeteg gyümölcsöt fogyasztottunk.
Az utazásunkról több oldalon keresztül lehetne mesélni, de a szó és az állókép nem adja vissza azt a környezetet amit ott láttunk, tapasztaltunk, ezért 2007. március 12-én 18 órai kezdettel mozgóképes utazási élménybeszámolót tartunk a Városi Könyvtárban, melyre mindenkit szeretettel várunk.
Aki azt hiszi, hogy ennyi kép elegendő a táj megismerése érdekében az téved. Az utazásunk során csak 180 fotót készítettünk, de ahhoz, hogy teljes legyen az emlékünk, inkább filmet készítettünk, amely a március 12-én kerül levetítésre.
Szentes, 2007. 02. 20.
