Élvonalban a szentesi tűzoltók!
Üröm az örömben!
A szentendrei skanzen területét 2007. május 3-án, csütörtökön már reggel birtokba vették a VI. Országos Tűzoltó és II. Országos VFCS szakmai vetélkedő döntőjének résztvevői. Az öt csongrád megyei hivatásos önkormányzati tűzoltóság, Szeged, Szentes, Makó, Hódmezővásárhely és Csongrád csapata közül a szentesiek jutottak be az országos versenyre.
A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok csapatainak gyakorlati feladata, így a szentesieké is az alábbi volt:
Egy sátorban (mint laktanya) várták a riasztást, és elindultak a kijelölt pályán. A fecskendővel való szlalomozást után a vezetéstechnikai pályán a „teljes kör leírás kötélfogással előre menetben” feladat várta a versenyzőket. Ezután utánfutóval kellett, szűk kapuba hátramenetben beállni, ahol a sárbogárdi gépjárművezetőn kívül valamennyien nemcsak érintették, hanem fel is borították a teniszlabdát tartó oszlopot.
A műszaki mentés – forgalmi akadály megszüntetése – veszélyes anyag mentesítése részekből álló komplex feladat végrehajtása során leginkább arról feledkeztek meg a versenyzők, hogy a „sérült” kiszabadítása érdekében végzett darabolásnál megvédjék, vagyis letakarják a személyautóba szorultat, és a kivételek közé tartoztak a szentesi tűzoltók, mert ők ezt az akadályt hibátlanul hárították el. A „balesetben érintett”, veszélyes árut szállító teherautó bárcáján a 336-os jelzés mérgező, könnyen gyúló folyadékot jelzett, és bár ezt külön nem figyelték a döntnökök, egyes csapatok arra is ügyeltek, hogy ne a látványos szikrázással járó roncsvágót használják, hanem a szikramentes csapszegvágót.
A legtöbb időt a veszélyes anyag vízsugárral történő lecsapatása részfeladat emésztette fel. Itt ugyanis sajátos módon kellett egy hordóba adott mennyiségű, körülbelül 70-80 liternyi vizet eljuttatni: a hordó egy kis ház eresze alatt állt, tehát úgy kellett irányítani a sugarat, hogy a lehető legtöbb víz csurogjon a csatornába, onnan a hordóba. A dolgot nehezítette, hogy az eresz a sugárvezetővel átellenes, tehát számára láthatatlan oldalon volt csak, illetve a tetőből egy sor léc hiányzott az ereszes oldalon. A dologhoz hozzátartozik, hogy egy társ a ház mellől irányíthatta, segíthette a sugárvezetőt, illetve a nyomást szabályozó kollégát. Ezzel a feladattal volt, aki 6 perc alatt végzett, de akadt, akinek 25 percébe is beletelt.
A forgalmi akadályt imitáló farönkből egy 10-15 centis, egybefüggő darabot levágni természetesen nem okozott gondot senkinek. A tűzoltási feladat az önkéntesekéhez hasonlóan „rövidített változatban” zajlott: ugyanúgy le kellett vágni a rácsot a vízszerzési lehetőséget jelentő egy köbméteres medencéről, ugyanúgy meg kellett oldani a táplálást, meg kellett szerelni az alapvezetéket, sugarat, a feladat a teljes védőfelszerelésben lévő tűzoltók által adott sugárpróbát követő behatolással, és a támadási pozíció felvételével ért véget.
A verseny ezen a helyszínen tulajdonképpen három pályán zajlott párhuzamosan: a VFCS, a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok csapatai, illetve az egyéni irányítói és beosztotti kategóriában versenyzők küzdöttek egy időben.
Az irányítói és beosztotti kategóriában indulók feladata volt először is egy lezárt kis házba behatolni, onnan gázpalackot, 30 literes kannákat, 60 literes hordót kicipelni. Amikor ezzel végeztek, meg kellett egy veszélyességi bárcáról határozni, hogy az milyen anyagot takar. Az elméleti kitérő után következett a pszichológiai pályákról ismert labirintus, a maga szépségével, csapdáival.
A sötétséget ez esetben úgy oldották meg a szervezők, hogy színes fóliával leragasztották a versenyző légzőálarcát. A légzőkészülékben, vakon haladó tűzoltónak meg kellett találnia a helyes utat, felfedezni a sérültet jelző fabábot, azt kijuttatni a labirintusból, majd visszamenni, végighaladni a pályán, felfedezni a palackot és elzárni az ömlő gázt, valamint feljutni a kétszintes labirintus tetejére.
Persze ezt úgy, hogy közben az ajtókat, fedeleket gondosan be is kellett maguk után zárni. A már kellően fáradt versenyzők előtt ekkor már csak egy „apró” akadály állt: egy két és félméteres palánk, amelyen értelemszerűen önállóan kellett átjutniuk.
A VI. Országos Tűzoltó Szakmai Vetélkedőn a szentesi tűzoltók a következő eredményt érték el: A hivatásos tűzoltók versenyében az egyéni irányítói kategóriában Kálmán Rajmund százados 4. helyet szerezte meg. A beosztott tűzoltói kategóriában Mászáros Tamás zászló 5. helyet szerezte meg, és a gépjárművezetők közül a dobogó legfelső fokára Vida Szűcs Sándor tű. törzszászlós állhatott fel.
Az összetett csapatversenyben a
szentesiek
a 3. helyet szerezték meg.
Üröm az örömben!
Akkor most jöjjön az a kis üröm, amire a címben utaltunk: A verseny első napja után Kálmán Rajmund egyéni kategóriában a legelső helyről várta a második napi megmérettetést. A szentesi csapat ebben az évben is nagy eséllyel pályázott az elsőségre, ha megkapták volna a versenyszabályban rögzített pihenési időt. Ez azt jelenti, hogy a csapatverseny (most mindenki figyelje a perceket) 10 óra 14 perckor indult. Az első részidő után sokan felszisszentek, hogy ez nem lehet igaz, de mégis!
A csapat 31 perc 11 mp alatt végzett a kitűzött pályával. Igaz vétettek hibát, és a hordóba locsolás sem úgy ment ahogy azt elképzelték, de jó időnek számított az elért eredmény. Tehát szerepelésük 10 óra 45 perckor ért véget. Rajmund és Tamás, akik egyéni irányítói és beosztotti kategóriában indultak 11 óra 17 perckor már indultak is a következő pályán. A versenyszabályban 50 perc pihenőt ígértek, de a szentesieknek 11 perc (aktív pihenő után) már indulniuk kellett, mert egy magas rangú vendég érkezett a versenyre, így nem maradhatott üres a pálya (a szervezők szerint)! :-(
A két szentesi lánglovag csak az utolsó akadályon nem tudott átmenni, amúgy ezen a pályán is szinte a legjobb idővel végeztek volna, de a végére elfogyott az erejük. Próbáltak kérni egy kis pihenőt a szervezőktől, de nem kaptak, így nekivágtak és ez az eredmény jelentősen befolyásolta a csapat egyéni és összetett eredményét.
Szentes, 2007. 05. 07.
