Bese László állandó kiállítása

A HM Honvéd Kulturális Szolgáltató Közhasznú Társaság Szentesi Intézménye is kiállítással tiszteleg a Magyar Kultúra Napja előtt.

2009. január 20-án, kedden 16 órakor a Hegedűs László Helyőrségi Klub Dísztermében Bese László feketekerámiái címmel nyílt állandó kiállítás. A tárlatot Mód László néprajzkutató ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.

Gyökerek

Szentes a Kárpát-medence jeles fazekas központjai közé tartozik, ahol az agyagiparosok a helyben kitermelt agyagból nem tűzálló termékeket, hanem fennálló edényeket, elsősorban korsókat készítettek. Az olcsó, gyári termékek széleskörű elterjedésével a szentesi fazekasság jelentős változásokon ment keresztül, ami elsősorban a polgári-úri ízlést tükröző, fekete díszedények gyártásában jutott kifejezésre. A városban 1828-ban 3, 1908-ban 33, 1928-ban pedig 10 agyagiparost vettek számba. Bese László az agyagművesség fortélyait a Berényi család tagjaitól sajátította el, akik a két világháború között meghatározó alakjai voltak a szentesi kerámiának. Berényi Bálint 1927-ben a Szentesen megrendezett Tisza vidéki Mezőgazdasági, Ipari, Kereskedelmi és Kulturális kiállításon a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara oklevelét kapta Bozsik Kálmán kunszentmártoni és Badár Balázs mezőtúri műfazekasokkal egyetemben, akik a szentesi mesterhez hasonlóan termékeikkel megjelentek e jeles seregszemlén. Berényi Bálint fia, Berényi László nem apja házánál dolgozott, hanem önálló műhelyt alakított ki a Korsós soron. Megmaradt azoknál a hagyományos edénytípusoknál, formáknál, amelyekre a város vásárlóközönsége igényt tartott.

Bese László életútja

1926. augusztus 1-jén született Szentesen. Édesapja, Bese Lajos parasztcsaládból származott, téglagyári munkásként, vagyis „cserepesként" dolgozott. 1940. április 1-jén került a Korsós sor 14 szám alá próbaidős inas jelöltként egy hónapra. Bese László számára az agyag nem számított idegennek, könnyen elsajátította a fogásokat. Gyorsan beletanult a mesterségbe, hiszen két év múlva már minden termékféleséget el tudott készíteni. A szabadulás után Berényi Lászlónál maradt segéd munkakörben. 1944 szeptemberében leventeként besorozták, decemberben került csak haza. Távolléte alatt Szekszárdon Tamási Józsefnél dolgozott, ahol elsajátította egy dél-dunántúli fazekasmester fogásait. Hazatérését követően kubik munkát vállalt, és csak időszakosan dolgozott eredeti szakmájában Rácz fazekasnál, Csáknénál valamint Berényi Lászlónál. 1948-ban felhagyott a mesterséggel és bevonult a honvédségbe. 1950-ben alhadnaggyá avatták, 1974-ben őrnagyi rangfokozatban nyugdíjazták. 2001. október 23-án alezredessé léptették elő.

Munka közben

Nyugdíjazását követően a Jókai utcában házát vásárolt magának, ahol fazekasműhelyt alakított ki, majd ismét munkához látott. A telken katlant épített, ahol kerámiáit égeti napjainkban is. 1980- ban a Koszta József Múzeumban Vígh Lászlóval kerámiastúdiót indítottak, majd egy év után Bese László Nádor István hívásának eleget téve a helyőrségi klubba tette át a székhelyét. Szinte kizárólag feketekerámia készítésével foglalkozik, de csinált mázas edényeket is. Munkáit csiszolt növényi mintákkal díszíti. Alkotásai között megtaláljuk a kantákat, a korsókat, a lisztes bödönöket, azokat az edényféleségeket, amelyeket inasévei alatt csinált. A csiszolt díszítésnél a Drahos István rajztanár és grafikus művész által gyűjtött mintákat használja fel. Több évtizedes oktatói tevékenységének köszönhetően tanítványai közül jó néhányan egyéni stílust kialakítva viszik tovább a mesterüktől elsajátított technikai megoldásokat, motívumkészletet.

Szentes, 2009. 01. 21.