In memorian Kádár Ferenc

Kádár Ferenc nyugalmazott református esperes, a Hódmezővásárhely– Susáni és a Szentes–Központi Református Egyházközségek volt lelkipásztora életének 84. esztendejében hazatért Megváltó Urához. Búcsúztatására 2010. február 27-én, szombaton 11 órakor került sor a Szentesi Református Nagytemplomban.

Kádár Ferenc (1926 – 2010)

Hódmezővásárhelyen született református földműves család legkisebb, nyolcadik gyermekeként. Már alsóbb iskoláiban fölfigyeltek kiemelkedő képességeire, nyitott, érdeklődő szellemére. Tanítója kérésére szülei – két év polgári után – a Bethlen Gábor Református Gimnáziumba íratták, ahol a Horthy Miklós–ösztöndíj támogatásával kezdhette meg tanulmányait. 1947-ben érettségizett. A Németh László által megörökített „drága jó nyolcadik” osztályba járt, a nagy író–pedagógus egyik legkedvesebb vásárhelyi tanítványaként.

A debreceni teológiai akadémián tanult hittudományokat. Az ősi kollégium krónikásaként felejthetetlen, derűs rímekkel örökítette meg a diákélet fonákságait. Tanulásának költségeit jórészt maga teremtette elő kemény fizikai munkával. Teológiai képzettségét elsősorban Pákozdy László, Erdős Károly, Czeglédy Sándor és Török István professzorok alapozták meg. 1952-től gyakorolta lelkészi hivatását. Előbb segédlelkészként, majd helyettes lelkészként, 1959-től pedig parókus lelkipásztorként végezte munkáját, huszonöt évig szülővárosában, Vásárhelyen, Susánban, 1981-től nyugdíjazásáig a Szentes – Központi Egyházközségben. 1990-től 1996-ig a Csongrádi Református Egyházmegye espereseként támogatta az egyházi iskolák újraindítását és a hitélet újjászervezését a Dél-Alföldön. 55 évig tartó szolgálatát nyugdíjas lelkészként fejezte be 2007-ben a Fábiánsebestyéni és Nagymágocsi Egyházközségekben.

Mind lelkészként, mind egyházi vezetőként jó kapcsolatra törekedett környezetével. Senkire sem panaszkodott, nem áskálódott, bár erre a kommunista hatalom több ízben is próbálta rábírni. Mindvégig Jézus Krisztus hű vitézeként akart küzdeni a hit harcterén és a mindennapi életben. Élte is, amit hirdetett a békesség és a szeretet evangéliumáról. Családi életére – öt gyermekének megszületése után – a gyász árnyéka borult: fiatalon elvesztette élete párját, Fazekas Katalint. Második feleségét, Mészáros Erzsébetet még az első hitves bízta rá a halálos ágyán, mint akit barátnőjeként régről kedvelt, s akiben fölismerte gyermekeinek későbbi nevelőanyját.

A példaadó férj és áldozatkész családapa nagy örömmel kísérte figyelemmel, amint gyermekei egymás után – rábeszélés nélkül – követik őt a lelkészi pályára. Boldog nagyapaként láthatta tizenhat fölcseperedő unokáját. Egészen az utolsó időkig jó fizikai és lelki egészségben töltötte idős, nyugdíjas napjait feleségével. Az utóbbi hetekben azonban megmutatkoztak a gyengülés jelei.

Szentes, 2010. 03. 02.