|
Búcsúzunk Tőled, Vili Bácsi Földi Vilmos (1933-2011)
Néhány nappal a 78. születésnapja előtt elhunyt Földi Vilmos Pro Urbe-díjas nyugalmazott kollégium igazgató, arany díszokleveles középiskolai tanár, sokak szeretett Vili bácsija.
A makói népi kollégium (1946-1949) meghatározó volt világlátása alakulásában. Középiskolai tanulmányait a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban fejezte be. (1953). Szintén Szegeden a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte meg a középiskolai tanári oklevelet magyar-történelem szakon (1953-1957). Már Szentesen nevelősködve végezte el Szegeden a pedagógiai kiegészítő előadói szakot (1964-1967). Szentesen pedagógiai pályáját az akkori Köztársaság téri Általános Iskolában kezdte (1957-1958), majd a Középiskolai Fiúdiákotthonban és Kollégiumban folytatta nyugdíjazásáig (1958-1994). Közben egy tanévet a Horváth Mihály Gimnáziumban is tanított főállásban (1968-1969). Óraadóként szinte valamennyi szentesi középiskolában közreműködött a kollégiumi nevelői és igazgatói munkája mellett.
Tereprendezés társadalmi munkában az új kollégium udvarán (Fotó: Szatmári Imre - 1978)
Tanári pályája legnagyobb részét a Középiskolai Fiúdiákotthonban, majd a jogutód kollégiumban töltötte el. (34 évből 25 tanévet vezetői beosztásban). Felesége, Boldis Anna is középiskolai tanár volt, aki 6 évi kollégiumi nevelőtanári munka után végleg a Közgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskolában dolgozott magyar-történelem szakos tanárként nyugdíjazásáig (1991). Leányai szintén a pedagógus pályát választották, az idősebbik Földi Anna óvónő, Földi Éva matematika-, informatika szakos általános iskolai tanár. Forrás: Kurca-parti vallomások - Szentes, 2000
$ M O Z A I K - E X K L U Z I V "
Vili bácsi életútja
- V.F.,
A város kollégiumi életének megteremtés érdekében végzett kiemelkedő vezetői munkájáért és pedagógiai tevékenységéért 2003-ban Szentes "Városért" Emlékérmet vehetett át. A Terney Béla Középiskolai Kollégium világa egész életét meghatározta; a gyerekek szeretete, a nevelőtársak tisztelete, önállóságuk támogatása, a színes kollégiumi élet szorgalmazása jellemezte vezetői munkásságát. A kollégiumi tevékenység megújításában szívesen segítette, segíti utódait... (hangfelvétel!) *** *** ***
Pedagógusnap
2007 - V.F.,
1957-ben szerezte meg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem-magyar szakon középiskolai tanári oklevelét. 1957/58-as tanévben a szentesi Köztársaság Téri Általános Iskolában, majd a Középiskolai Fiúdiákotthonba került főhivatású nevelőtanárnak. 1961-64 közötti években igazgatói teendőket is ellátott, majd néhány év után 1969-től ismét átvette a Fiúkollégium vezetését. Közben 1968. januárjától 1969-es tanév befejezéséig a Horváth Mihály Gimnáziumban tanította szaktárgyait. 1993-ban ment nyugdíjba a Terney Béla Középiskolai Kollégiumból. *** *** ***
Bepillantás a kollégiumi életbe
- M.A., A Közéleti Kávéhéz februári vendége Földi Vilmos nyugalmazott kollégiumi igazgató volt. Immár huszadik alkalommal gyűlt össze népes vendégsereg a Petőfi cukrászdában, hogy hónapról hónapra betekintést nyerjen egy-egy érdekes ember életébe. Csergő Judit, az előző előadó hívta meg Földi Vilmost, hogy meséljen magáról. Hozott magával néhány szösszenetet a diákhumorból is... *** *** ***
Kollégiumok vonzásában -
Pro Urbe Szentes, 2003 -
Földi Vilmos életpályája a Békés megyei Kemenes községből indult. Három testvérével együtt ott végezte elemi iskoláit. Onnan a község ösztöndíjasaként Gyulára került, egyházi vezetés alatt álló gimnáziumba. Az iskolák államosítását követően tanulmányait Makón folytatta, a 6. osztályban. Népi kollégistaként. - Szegény sorsú gyerekeket szerveztek ide. Apám nem tudott taníttatni, háromholdnyi örökölt földjén próbálta eltartani a családot. 1950-ben az egész fiúkollégiumot áthelyezték Szegedre. A Radnóti Gimnázium második osztályában latin paptanártól tanultam, akkor éreztem igazán, hogy milyen nagyszerű volt a gyulai gimnázium... *** *** ***
Városi
ünnepség - V.F.,
A Terney Béla Középiskolai Kollégium világa egész életét meghatározta; a gyerekek szeretete, a nevelőtársak tisztelete, önállóságuk támogatása, a színes kollégiumi élet szorgalmazása jellemezte vezetői munkásságát. A kollégiumi tevékenység megújításában szívesen segítette, segíti utódait. Nevéhez fűződik a Kollégiumi Baráti Kör létrehozása, a régi kollégisták támogatására építve. Szakmai tanácskozásokon örömmel osztja meg pedagógiai tapasztalatait. Sok évig ezzel egyidőben a városi pedagógus szakszervezet titkára volt. Számos újságcikk szerzője, így jelen van írásaival a város közéletében is... *** *** ***
Isten éltesse, Vili bácsi!
- L.J.,
Kevermesen született 1933. február 26-án. Iskoláit is a településen kezdi, majd Makó és Szeged következik. A Radnótiban érettségizik, majd a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarán szerez magyar-történelem szakos tanári oklevelet, majd később ugyanott a JATE pedagógiai előadó szakát végzi el. Hogy Szentesre kerül, tanít a Köztársaság téri Általános Iskolában, a Horváth Mihály Gimnáziumban, pedagógusi pályája azonban zömmel a mai nevén Terney Béla Középiskolai Kollégiumhoz kötődik, ahol nevelőtanári és igazgatói beosztásban dolgozott. 1994-től nyugdíjas... *** *** ***
Csak
a szépre emlékeztek - L.J., Az ötvenéves kollégium köszönti volt diákjait. A felirat a Terney Béla Középiskolai Kollégium étkezdéjében volt olvasható. Ahol végülis sokan összegyűltek a hívó szóra. Földi Vilmos nyugdíjas kollégiumi igazgató, a Kollégium Baráti Kör elnöke közel száz volt kollégistát köszönthetett a napokban. Örömmel jegyezte meg, ekkora létszámmal még soha nem vettek részt volt kollégisták a rendezvényen. Szólt az intézmény baráti körének megalakulásáról. Mint elmondta, a volt kollégisták első találkozója ’94. november 18-án a Terney-napok programja keretében szerveződött.
KURCA-PARTI VALLOMÁSOK
Gyűjteményes memoárkötet
Szerkesztette: Bodrits István Kiadta: Bodrits István - Makra Zoltán - Dr. Molnár Gyula
Szentes, 2000. szeptember 22.
Földi Vilmos
Aktív pedagógusi pályafutásom egyedüli színtere Szentes volt. Békés megyei indításom ellenére itt eresztettem gyökeret. Lakásgondunk megoldása után végleg itt telepedtünk le Szentesen. Nyolc évig a Fiúdiákotthon szolgálati lakásában éltünk, majd 1966-ban költözhettünk a véglegesbe: társasházi magánlakásba. A biztos munkalehetőség, és leányaink itteni elhelyezkedése, szeretett unokáink születése erősítette és véglegessé tette kötődésünket Szentes városához.
Bár a kollégista tanulóink végzésük után zömükben elkerültek Szentesről, de jó néhányan ma is gazdagítják felelős beosztásukban Szentes városát (pl. Bartha László tv-technikus, sportújságíró és rádiószerkesztő, Horváth István, a Kontavill Rt. vezérigazgatója, Tímár Ferenc, a TEAM Számítástechnikai Magániskola tulajdonos vezetője, Mészáros Ferenc, a Pollák Antal Műszaki Szakközépiskola szakmai igazgató-helyettese, Lóczi János, az Árpád Tsz volt elnöke, Bojtos József szintén a Pollák Szakközépiskola szaktanára, Juhász Eszter az Általános Iskolai Kollégium vezetője, Boros István energetikus kulcsmásoló kisiparos, Mészáros András, a Hungerit Rt. műszaki főmérnöke, Kádár Mihály és Kádár László egyéni vállalkozók. Országos hírű kollégistáinkra is méltán lehetünk büszkék: Czucz Ottó az Alkotmánybíróság tagja, Alföldi Róbert, Fesztbaum Béla és Szula László „befutott” színművészek, Sinkó János főiskolai képzőművész tanár, Lajtár József a BM helyettes államtitkára. Kollégistáink letették „kézjegyüket” a városrendezés és szépítés, valamint szociális jellegű, közhasznú tevékenységükkel (parkok, terek ápolása, idős nyugdíjasok segítése az otthoni munkákban, a környék és a város tsz-eiben a betakarítási munkálatok segítése). Hagyományok kialakításában és őrzésében is jelentős volt a szerepük (iskolai és kollégiumi, ifjúsági és önkormányzati élet aktív résztvevői, gyakran vezetőik voltak). Részt vettek a kollégiumok közötti megyei versenyben, melyekben ezüst fokozatnál nem adták alább. Tanulmányaikban törekedtek arra, hogy a kollégiumuk „átlageredménye” 1-2 tizeddel jobb legyen az iskolainál. Szakkörök, sportkörök és tanulmányi versenyek eredményes szereplői. A város jó hírnevét és növelte a tanévenként megszervezett önálló „Kollégiumi Nap”, amelyre meghívtuk a társiskolák és a megyei kollégiumok képviselőit. Szívesen vetélkedtek politikai, kulturális (pl. szavalóversenyek) és a sport területein. Nem véletlenül vált hagyománnyá a Terney Béla Középiskolai Kollégium szervezésében a Mozdulj! elnevezésű sportnap május elején, mely napjainkra túlnőtt a megyei kereteken. Hasonlóan minden tanév novemberében rendezett Kollégiumi Hét, amely 4-5 napos, színvonalas programjaival szintén növeli a város jó hírét. (Volt Terney-s tanítvány képzőművészeti tárlat, kollégista diákok megyei szavalóversenye, önálló, művészi igényű alkotásaikból – rajz, kézimunka, ötvösmunkák – szintén összejön egy tárlatra való.). Külön szép eseménye a magyarországi nemzetiségek kulturális értékeinek bemutatója, és a volt kollégisták baráti találkozója. Nyugdíjas kollégáimmal rendszeresen és örömmel veszünk részt a színvonalas rendezvényeken. Komoly erőfeszítést igényelt az kollégium felépüléséig (1972-1976) a fiúkollégium átmeneti szálláshelyeinek működtetése. Egy tanévben a Pollák Antal Szakközépiskola tornatermében lakott 130 tanuló, zömében emeletes vaságyakon, a bordás-fal mentén 3 emeletesen, a jobb „idegzetűek”. Hasonlóan izgalmas volt a 3 tanévi másik átmeneti „lakóépületünk”, a volt gyermekkórház helyén nagyon zsúfolt hálószobákkal, általunk kialakított „pincetanulóval”. Az új kollégiumba való költözés (1976 nyarán) „romantikája” (az új bútorok raktározása, a beköltözés a hadsereg segítségével) alig felejthető. Ráadásként koedukálttá váltunk, és az új konyha és ebédlő csak két év múlva készült el (1978). A Pollák Antal Szakközépiskolában étkeztünk 300-an, az ottani napközis (60 személyes!) ebédlőben. Az új kollégiumi épület (4 szintes) belső pihenő és játszótérséggel alig rendelkezett, a „karám” ún. nyitott kerítésű udvarunk szükségessé tette az esti kimenők indokolt meghosszabbítását. Az iskolák „értetlenül”, a megyei kollégiumok diáksága, pedagógusai irigykedve vették tudomásul speciális napi és esti kimenős rendszerünket. A koedukáció az első években nem okozott különösebb problémákat. Az 1970-es évek végén, az új, 5 napos tanítási rend szokatlan és nehezítő tényezőként hatott a kollégiumi nevelésben. Hétvégeken nem jutalomból mehettek haza tanulóink, hanem miniszteri rendelkezésre, alanyi jogon. A szombat és vasárnap kiesett a közös megmozdulásainkból (sportversenyek, kirándulások, betakarítási, társadalmi akciók!) A drámai tagozat beindulása színesítette és bonyolultabbá is tette életünket. Kulturális rendezvényeink éllovasai voltak, de nyitottságuk és kreativitásuk sok esetben ütközött a kollégiumi élet belső szabályaival. Az 1980-as évek elején tovább nehezedett helyzetünk a nevelőmunkában. A társadalom erkölcsi és egyéb értékeinek rohamos gyengülése és kuszasága jelentkezett tanulóinknál is (közös és személyes felszerelések összekeverése, lopások, a nagyobbak és kisebbek közötti viszony egyre erőszakosabbá válása, a tanulás eredményességének lebecsülése). Mindezek ellenére őszinte és büszke érzésekkel gondolok vissza kollégiumi nevelőtársaimra, akik végül is részesei voltak közös sikereinknek. Dr. Hegedűs Gyuláné és Mátéffy Zoltán igazgató-helyettesek, Béres Mária és Kálló Mária ifjúsági könyvtárosok, Takács Pál, Szűcsné Péli Katalin, Bodrits Istvánné tanulmányi felelősök, Gémes Anna, Gál Pál, Hajdú Ferenc a fizikai munkaterület felelősei, Gálfi László, Szita Bálint, Farkas Imre a sport munkát irányították, Kispál Katalin a kulturális tevékenység irányítói voltak. Az iskolák is segítették a kollégiumi nevelőmunkát, az ún. félműszakos vagy mellék/főhivatású nevelők hadával (Elek Sándor, Hojcsi Pál, Tóth László, Nagy Béla, Hadadi László, Tóth Gáspárné, Valkai Attiláné, Zoltai István, dr. Bubla László). A felsorolás nem a teljességet tükrözi! Ludányi Mihályné gazdaságvezető egyensúlyozott a követelmények és a huzamosabb ideig kevés fizetéssel is működő ún. technikai dolgozóink körében. Csak együttesen érhettük el a legnagyobb eredményt, hogy ti. a volt kollégistáink – néhány kivétellel – derekasan megállták helyüket az élet különböző munkaterületein, lett légyen az a villanyszerelői, fizikai, vagy a legmagasabb műszaki és humán műveltségre épülő munka. Mindezt vissza is igazolták az érettségi és a már említett, volt kollégisták találkozóin elmondottak alapján. Még azok is büszkén emlegették a várost és a kollégiumot, akikkel akadtak nevelési és fegyelmezési gondjaink. Szakmai pályafutásom során rendkívüli tudású és eredeti tanár-egyéniségekkel is sikerült megismerkednem, ill. néhányukkal együtt is működnöm. Szöllősy Géza, a jószándékú „diplomata igazgatója” a Horváth Mihály Gimnáziumnak, ugyancsak a gimnázium tantestületéből: Nagyajtósi István a francia tankönyvek szerzője, dr. Mátyás Sándor az angol nyelv professzora és műfordító, Somogyi Gyula a matematika tudósa, Gólián Béla a tantestület örökös szerelője (iskolai órák, dongómotoros kerékpár), a csöndes László Béla, a Pepi bácsi, dr. Medveczky Imre, az 5+1-es oktatás megszervezője és az első kollégium-igazgatóm a nevelőtestületben, a sokoldalú Bácskai Mihályné, és Terney Béla a precíz művésztanár és iskolaigazgató, akinek nevét nem véletlenül vette fel a kollégium 1994 áprilisában. A velem nagyjából azonos korúak közül: a Gidófalvy házaspár, Kiss Sándor, Komjáti Sándorné, László Béláné, Tóth János. Még mindig a gimnáziumból, a fiatalabb generációból: Perjésné Dózsa Erzsébet, Keserű Imre és Majtényi András a drámais tagozat lelkes és értő segítőik. A Közgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskolából: a kiváló magyar szakos Fári Istvánné, a mindig jókedvű dr. Beliczay Tamásné, a szigoráról ismert „vegytan” szakos Forgó István, a sokáig igazgató-helyettes Ferwagner Péterné dr. kiváló szervező és német nyelvet is tanító kollégáim. A Pollák Antal Műszaki Szakközépből: a filozofikus egyéniségű Gyürki György, a néprajzi gyűjtéséről is közismert Zsiros Katalin, valamint az ifjúsági mozgalomban jeleskedő Kovács Anikó. Az Ipari Szakmunkásképzőből: Bandula Mihály a tanulóihoz is nyitott egyéniségű kolléga, Pigler László a tudományosság igényével rendelkező tanár. A Mezőgazdasági és Kertészeti szakközépből: Bucsány György volt igazgató-helyettes, hosszú ideig és sokoldalú irodalomkutató, tanító kolléga. A Bottyán házaspár gyerekszerető és szakmai igényességgel párosuló tanárok. Pályakezdő iskolámból: a mindig bölcs és ironikus hangvételű Arató István, a szigorúságáról közismert Dancsó János matematika szakos kolléga, a jó modorú Simon Tamás igazgató kartárs.
Köztársaság téri Általános Iskola - tablókép 1958-ból
Közéleti tevékenységemmel (városi-járási pedagógus szakszervezeti bizottság titkáraként 1962-1987 között) Szentes oktatáspolitikai értékeihez próbáltam hozzájárulni. A pártállam nem mindig ideális közegében is sikerült a szakszervezet jogosítványait érvényesíteni (a pedagógus bérek javítása, jutalmazások, kitüntetések szorgalmazása, a pedagógus lakásépítések központi keretből való támogatásának kezdeményezése, üdültetés és kirándulások szervezése, különböző rétegek érdekeinek védelmezése: technikai dolgozók, nyugdíjasok és ifjú nevelők). Erőfeszítéseink komoly segítői voltak a Művelődési Osztály vezetői és a felelős beosztású dolgozóik (Dóczi Gábor, Tóth László, Mészáros Júlia, dr. Csík Sándor gazdasági felügyelő, Oltyán Lajos, Szirbik Imre szintén gazdasági felügyelő és pénzügyi osztályvezetőként, a Járási Művelődési Osztály részéről: Gombos József osztályvezető és Gyánti Ferenc általános felügyelő, valamint Bihari József és Harangozó Sándor. Jelenleg a megyei nyugdíjas-tagozatok (Csongrád, Makó, Kistelek, Szentes) képviselője vagyok a Pedagógus Szakszervezet Nyugdíjas Országos Választmányában. Szerencsém volt beosztásom és érdeklődésem nyomán megismerkednem a közéleti, kulturális, művészeti pályán, ill. az egészségügyben működő jeles egyéniségekkel: Berkecz István, Bíró Jenő, Tokácsli Lajos festőművészekkel, Drahos István grafikussal, megismerhettem a művésztanár ragyogó metszeteit, dr. Kocsis Ferenc, a mindig szerény tanácselnök-helyettessel, Szabó Róbert és Nádor István újságírókkal, dr. Vörös Gabriella és Rózsa Gábor muzeulógusokkal, dr. Beliczay Tamás széles műveltségű orvossal. Egészségem „ajnározásában” – főleg nyugdíjazásomtól – közreműködő orvosok: id. és ifj. dr. Kispál Mihály, dr. B. Nagy Zoltán nőgyógyász, unokáim világrajöttét segítő volt tanítványom, dr. Gombos Gyula főorvos és dr. Hódi Imre urológus főorvos. A szentesi népi kollégium történetének megírása közben mélyült el ismeretségem-barátságom Virágos Kiss István volt tsz-elnökkel, dr. Magyar János, dr. Magyar József jogászokkal, Szucsán Sándor politikussal, dr. Fenyvesi István főiskolai tanárral, a már korábban is személyesen ismert, tragikus sorsú főiskolai tanárral: dr. Vas Istvánnal a Táncsics Mihály nevet viselő szentesi népi kollégium volt titkárával. A városhoz való kötődésemet a szakmai munkám mellett sok momentum tette érdekessé és színesebbé. Itt tanultam teniszezni pályakezdő koromban dr. Lakos Sándor és dr. Csík Sándor jóvoltából. Mind a teniszezés, mind az asztalitenisz (városi alapfokú amatőr versenyek) számos, nagyon értékes sportbarátságot eredményezett. (Csorba László, Tóth László, id. és a fiatal Pengő László, dr. Hódi Imre, dr. Badó Zoltán, Orosz Imre – népszerű nevén „Zéró” – a fiatal Orosz Imre, id. Virág István, Lengyel Károly, dr. Czap Károly, dr. Tóth Csaba, Takács László, Dobossy Lajos, dr. Bod Barnabás, dr. Buzás Károly, dr. Vajdovich István és Wittman János). A szakmai, szellemi fáradtságot jól egészítette ki a mozgás, a sportolás. Idősebb (III-IV éves) kollégistáim szerettek az igazgatóval asztaliteniszben versenyezni, és előforduló győzelmük is elmélyítette a tanár-diák kapcsolatot. A város mai arculatát fejlődőképesnek látom. A városi önkormányzat Szirbik Imre polgármester vezetésével, a szerény anyagiak ellenére, ügyesen sáfárkodik Szentes jövőjének alakításában. Jó és szerencsés dolog a tőkeerős külföldi vállalkozók idecsábítása, ill. Csongráddal összefogva az idegenforgalom élénkítése. A Petőfi Szálloda mielőbbi rendbehozatala mind tulajdonosi, mind működési szemszögből még adóssága a városnak. Tovább már nem halasztható a közművelődés, a közoktatás és az egészségügy jobb anyagi és erkölcsi támogatása, mert a jelen, de a jövő érdekében ez elengedhetetlen. Külsőleg és közlekedésében egy tisztább és modernebb várost kell alakítgatnunk közös összefogással. Azt gondolom megszívlelendő József Attila: Nem én kiáltok című verséből:
„hiába fürösztöd önmagadban,
Összeállította: Tímár Ferenc Szentes, 2011. 02. 19.
|
A Békés vármegyei Kevermesen született 1933. február 26-án.
Elemi iskoláit itt kezdte el, majd Gyulán és Makón fejezte be az általános iskolai tanulmányait a község ösztöndíjasaként.
2008. április 2-án Földi Vilmos nyugalmazott
igazgatóval beszélgetett életéről, munkásságáról Mészáros Júlia
nyugalmazott
osztályvezető a Városi Könyvtárban.
Arany
Díszdiplomát adományoztak Földi Vilmos nyugalmazott igazgatónak, a város kollégiumi életének megteremtés érdekében végzett kiemelkedő vezetői munkájáért és pedagógiai tevékenységéért. 
A Terney Béla Középiskolai Kollégium világa egész életét meghatározta; a gyerekek szeretete, a nevelőtársak tisztelete, önállóságuk támogatása, a színes kollégiumi élet szorgalmazása jellemezte vezetői munkásságát. A kollégiumi tevékenység megújításában szívesen segítette, segíti utódait. Nevéhez fűződik a Kollégiumi Baráti Kör létrehozása. Sok évig a városi pedagógus szakszervezet titkára volt. Írásaival jelen van a város közéletében. 
Kerek évfordult ért meg Földi Vilmos nyugalmazott kollégiumi igazgató. A Vili bácsi. Sokan így szólítják, pedig csak hetvenéves. Nem látszik annyinak. Mégiscsak igaz lehet a mondás, aki fiatalok között éli le élete nagy részét, az nem öregszik meg. Vagy csak nagyon sokára. Reméljük, Vili bácsira mindez ráillik majd.
Szenteshez alapvetően szakmai-pedagógusi munkámmal kötődöm. A bentlakásos diákotthoni, kollégiumi tevékenység nagyon sokrétű érdeklődést és erőfeszítést igényelt a tartós értékek alapozásában, fejlesztésében. Nagy türelmet és kitartást jelentett a tizenévesek „beszoktatása” a kollégiumi közösségbe. Sokszor a szülők is jobban respektálták az azonnal mérhető iskolai eredményeket (az osztályzatokat). Ez is szükségessé tette a társiskolákkal való komoly és folyamatos együttműködést. Szerencsés esetben nevelőtársaimmal együtt taníthattunk az iskolában óraadóként, ami nagyon fontos volt a kapcsolattartásban, a kollégista tanulóink jobb megismerésében. Ehhez hozzásegítettek a komoly fölkészültségű igazgató kollégáim (Bácskai Mihály, Hrabovszki Pál, Gidófalvi György, Dongó László, Fekete Géza, Kajtor István, Hojcsi Pál). 
