Isten veled Ernő bácsi!
In memoriam dr. Imre Ernő
Ma reggel jött a
döbbenetes hír, hogy csendesen elment közülünk dr. Imre Ernő
nyugalmazott református esperes, Szentes Város Díszpolgára. Úgy ment el,
ahogy évtizedeken keresztül közöttünk él: csendesen, de érezhető űrt
hagyva maga után.
Sokan érezzük úgy, hogy
tősgyökeres szentesi volt. Pedig nem itt született, az a család sem itt
élt, amelyben felnőtt, s pályáját sem ebben a városban kezdte el.
A háború vérzivataros évei
után hívták meg a Nagytemplomi Református Közösség hívei lelkészüknek, s
több mint fél évszázadon át szolgálta hittel, szeretettel és
bölcsességgel ezt a közösséget.
Úgy lett szentesivé –
feleségével Irénke nénivel együtt -, hogy minden nap a szó nemes
értelmében tanított, mosolyával erőt adott, bölcsességével segített, s
nevetésével megsokszorozta mindnyájunk örömét.
A szó legnemesebb
értelmében volt lelkész, aki hittel szolgálta teremtőjét, és a templom
falain kívül is sugározta a bölcs szeretetet. Ha kellett, a napi életben
adott új ismereteket, ha kellett vigasztalt, ha kellett támaszt
nyújtott. Emberként és lelkészként az egyetemesség, a Jézusi szeretet, a
keresztény közösségek összefogása, az ember megbecsülése volt az
alapelve.
Szentes Város
Önkormányzata Képviselő-testülete Vági László katolikus lelki
testvérével egyetemlegesen adományozta számukra a díszpolgári címet,
melyet legnagyobb elismerésnek tekintett. Korelnökként és lelki
összefogóként is szervezte és irányította a díszpolgárok közösségét,
szolgálva a város fejlődését, s keresve az új és új utakat.
Sokunknak hiányozni fog
vigasztaló és erőt adó szava, hajlott korára is egyenes szálfatermete, s
bölcs útmutatása.
Lelke most visszatért
teremtőjéhez, de úgy gondolom, hogy az a szerető bölcsesség, amelyet
valamennyiünkben elültetett, abban itt marad közöttünk.
Élő személyével ugyan
kevesebbek leszünk, de az általa adott lelki erő még sokáig fog táplálni
valamennyiünket.
Tested választott
városodban pihen meg. Kívánom, hogy legyen nyugalmad békés abban a
földben, melynek fejlődéséért oly sokat tettél.
Isten veled Ernő
bácsi!
Szirbik Imre
polgármester
Dr. Imre Ernő nyugalmazott református
esperes életútját a 90. születésnapja alkalmából díszpolgártársa, a
tavaly elhunyt Bucsány György tanár úr így foglalta össze:
Budapesten született 1918. július 25-én.
Iskolai tanulmányait ott,
a Református Tanítóképzõt
Nagykõrösön
végezte. 1942-ben református lelkészi oklevelet szerzett.
1943-tól a Fejér megyei Csabdi
egyházközség lelkipásztora volt - közben 1946-48 között hollandiai ösztöndíjas, majd 1951-től 1991-ig, tehát 40 éven át a szentesi nagytemplom lelkésze, 1988-tól 1990-ig, nyugállományba vonulásáig a Csongrádi Református Egyházmegye
esperese, a lelkésztovábbképzés állandó munkatársa, magas
egyházi testületek tanulmányi bizottsági tagja.
Nyugdíjasként 1994-98 között a Csongrád megyei 5.
számú választókerület képviselői irodáját vezette.
A teológiai tudományokban magasan képzett
volt. Munkásságát tizenhárom önálló kötet, hét, a Teológiai Szemlében megjelent tanulmány tartalmazza, továbbá társszerzőként jegyez nyolc kötetet.
Gondolatok címen 4 kötete látott
napvilágot több kiadásban, további két folytatás magánkiadásban
maradt ránk.
Vallásos és világi tárgyú szóbeli megnyilatkozásait a mindenkori helyhez és alkalomhoz illő nyelvi megformálás, gondolatainak világos és közérthető kifejtése, a klasszikus szónoki beszédekből ismert megszerkesztettség, magas erkölcsi norma, bölcs élettapasztalat jellemzi.
Lelkipásztori szolgálatának fontos része volt emberbaráti tevékenysége: idősek, betegek lelki vigasztalása, nehéz helyzetükben részükre segítségnyújtás.
Életművének elismeréseként 1990-ben Debrecenben a teológiai tudományok díszdoktorává avatták, 1999 márciusában pedig a szentesi önkormányzat képviselő-testülete egyhangú döntésével Vági László
nyugalmazott római katolikus apátplébánossal együtt Szentes Város Díszpolgárává választotta az ökumenizmus érdekében végzett közös munkájukért, életútjuk elismeréseként.
A 80. születésnapján ezt írta: "Atyám, Megváltóm, Lélek, Istenem segíts még élnem szépen, okosan, kedvesen Neked, hasznosan az embereknek, hadd kacagjak még velük, vagy ha kell, együtt sírjak. És segíts hinnem abban, hogy még lakhatom földi lakásomban s majd abban a mennyeiben is, amelyet Megváltóm már régen elkészített nekem is. És még csak egy szót. Köszönöm, köszönöm, köszönöm."
E mondatok után még 15 év adatott
Neki felesége Irénke mellett, három fiúgyermeke, és a nagy családja
szeretetében - a gyengülő testben mindvégig csodálatra méltó
szellemi frissességgel. Pályáját az
e-Könyvtár Szentes számára átengedett írásai,
hangját, alakját az ugyanitt közzétett felvételek idézik.
|
1987
- Igehirdetés a Petőfi Rádióban
2011
- Besenyei Gábor mikrofonja előtt |
1998
- Az Újabb 500 gondolat kötetről
2011
- Beiktatása 60. évfordulóján |
Emlékét megőrizzük a szívünkben.
Szentes, 2013. 09. 18.
|