Aki több volt, mint restaurátor

In memoriam Vigh László (1957-2016)

2016. január 4-én elhunyt Vigh László szobrász, keramikus, Balázsy Ágnes-díjas restaurátor, fotós, a Koszta József Múzeum művész-szilikátrestaurátora.

A múzeumi tárgyak, festmények, szobrok, restaurálása mellett - ami a munkáját jelentette - a fő művészeti tevékenysége a kerámiaművesség, a szobrászat és a grafika volt. Szobrai, kisplasztikái kerámiából és bronzból készültek. A realista művészeti irányzat híve, művelője volt. Köz- és magángyűjteményekben több mint 500 alkotása található.

Szobrásznak készült, végül restaurátor lett, de soha nem adta fel művészi ambícióit. Szentesen és a környék emlékhelyein számos művészeti alkotás - dombormű, szobor, épületdísz,  festmény  - őrzi a keze nyomát.

A Koszta József Múzeumban sokoldalú tevékenységet fejtett ki, hiszen a restaurátori feladatok ellátása mellett aktív szerepet vállalt az állandó és időszaki kiállítások rendezésében, a gyűjteményeket befogadó raktárak kialakításában, a műtárgyak nyilvántartásba vételében és revíziójában. Szakember hiányában sokszor saját maga gyűjtötte be a múzeum számára a tárgyakat, tárgyegyütteseket, amelyeket nagy gonddal tisztított meg és konzervált. Felkészültségét és tudását nemcsak helyi, hanem országos szinten is elismerték, rendszeresen kérték ki véleményét különböző szakmai kérdésekben.

2008. április 8-án a 33. Restaurátor Konferencián munkásságát a dr. Balázsy Ágnes tanárnő emlékére alapított díjjal ismerte el a szakma.

*** *** ***

Vigh László Derekegyházon született 1957. február 23-án.

Általános iskolába Nagymá-gocson járt, majd a Horváth Mihály Gimnáziumban tanult tovább orosz nyelvi tagozatú osztályban. (Később ugyanitt művészettörténetet tanított.) 1975-ben érettségizett.

Ez után két évig Szegeden az Alföldi Bútorgyár adminisztrátora, majd újabb két évig Hódmező-vásárhelyen a Majolikagyár égetője.

1979. szeptemberében lett a Koszta József Múzeum restaurátora. Felsőfokú végzettségét munka mellett szerezte. A vágyott szobrász szakra kétszer is felvételizett, majd 1985-ben szilikát-restaurátor oklevelet szerzett a Budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola tárgyrestaurátor szakán.

Az eltelt közel 30 esztendőben sok ezer tárgyat restaurált. Közöttük kiemelkedő együttesek voltak a Szegvár-oromdűlői ezer síros avar temető anyaga, a budapesti Történeti Múzeum római üvegtárgyainak egy része, a Vésztő-Mágori, a Szegvár-Tűzkövesi őskori leletek, valamint a gorzsai és az ópusztaszeri leletek egy része.

Nevéhez kötődik Csanytelek-Újhalastó neolit lelőhely, Nagymágocs-Paptanya szarmata település, szegvári kastély középkori (reneszánsz) emlékeinek, Csongrád-Bokros neolit, Csongrád-Felgyő (László Gyula) avar, Derekegyház-Ibolyásdomb, Szegvár-Kontrapart, Szentes-Borbásföld leleteinek kiegészítése és konzerválása, de olyan kuriózum is, mint a Helikon Múzeum kocsigyűjteménye egy részének restaurálása

Az 1980-as évek elejétől részt vett a Koszta József Múzeum csaknem minden kiállításának a létrehozásában. Ezek közül kiemelkedik az ALFA pályázat keretében megépített, 2006-ban átadott új állandó tárlatok látványterveinek az elkészítése.

A Csongrád Megyei Múzeumi Szervezet keretein belül az új csongrádi bronzkori és a hódmezővásárhelyi újkőkori kiállítások anyagának egy részét restaurálta, a tárlatok látványtervezője, és részben kivitelezője volt.

Ő készítette Ópusztaszeren, a Nemzeti Történeti Emlékparkban a Promenád viselettörténeti kiállítás épületszobrászati elemeit.

Vezetésével és szakmai irányításával létesült lakóhelyén, Nagymágocson a Felicián Atya Helytörténeti Gyűjtemény, amely a település történetét, néprajzát és a kapucinus szerzetes életútját mutatja be.

Restaurátori munkájával szobrok, értékes képek egész sorát tette láthatóbbá, élvezhetőbbé:

- Thorma János gipsz mellszobor, restaurálás és bronzba öntés (Thorma János Múz., Kiskunhalas, 1978)

- a KJM történelmi arcképcsarnoka, a szentesi polgármestereket ábrázoló nagy olajfestmények (1985)

- Vastagh György: Kossuth Lajos egészalakos olajképe (1989 - a Polgármesteri Hivatalban látható)

- Mária a gyermek Jézussal (Zsolnay kerámia, ľ-es kerámia szobor, restaurálása, Óföldeák, 1993);

- Dankó József: Kuruc szobor restaurálása (homokkő, 5,2 m, Kiskunhalas, 1994);

- a Kecskeméti Görög Egyházművészeti Kiállítás restaurátora (1991/1992);

- Thorma János: Kossuth Lajos egészalakos olajfestménye (Thorma János Múzeum, Kiskunhalas, 1996);

- Thorma János: Talpra magyar - nagyméretű olajkép (Thorma János Múzeum, Kiskunhalas, 1997/98)

- a szentesi görög ortodox templom ikonosztáza, a katolikus Szent Anna templom Szent József szobra,

- a református templom díszítő kőanyagát, valamint a volt megyeháza homlokzati szobrait.

- a Dr. Sipos Ferenc Idősotthonban díszkút, épületkerámia és Noé bárkáját ábrázoló dombormű

- számos műemlék jellegű épület gipsz tagozatainak restaurálása, pótlása Szentesen és Csongrádon

Önálló képzőművészeti alkotóként, szobrász-ként, keramikusként és grafikusként Szentesen és a környéken a műemléképületek felújításában, azok belsőépítészeti és épületszobrászati munkájában aktívan részt vett.

E téren kiemelkedő munkája volt Szentesen az egykori zsinagógából kialakított Városi Könyvtár felújítása, ahol nemcsak díszítőművészként, hanem belsőépítészként is alkotott. Megálmodta a szintek közötti osztófödém gazdag stukkódíszítését, akárcsak az oszlopfőket, amelyek a régi öntöttvas oszlopok mintáit követik.

Önálló szobrászati és kerámiaművészeti alkotótevékenysége indíttatását gimnáziumi rajztanárától, Terney Bélától kapta. (Az ő fiatalon elhunyt fia, Terney László volt a zsinagóga-könyvtár tervezője.)

A szentesi képzőművészeti körben főként a rajzolással és a szobrászkodással ismerkedett meg. Az agyag ettől kezdve végigkísérte egész életpályáját. Munkássága eredményei láthatók a köztereken, de több kollektív és egyéni kiállításon mutatkozhatott be, a kultúrát és a művészeteket kedvelő nagyközönség előtt.

Kiváló ismerője volt Szentes város és térsége építészeti örökségének, képzőművészeti kincseinek, jeles alkotói munkásságának. Szerzőként jegyzi, fotókkal és több művészi portréval gazdagította az ezredfordulón két kötetben nyomtatásban és az Interneten is megjelent Szentes helyismereti kézikönyve építészeti és képzőművészeti fejezeteit. Képei, írásai ezen kívül is számos kiadványban megtalálhatók.

A régészeti korok agyagművességéből különösen a gepidák kerámiakultúrája ragadta meg. Bese László a szentesi feketekerámia atyja biztatására kipróbálta a redukciós égetést, amelyet közel egy évtizeden keresztül gyakorolt, művészi díszkerámiák sorát elkészítve.

Alkotásai között tallózhatunk Lantos Imre jóvoltából a Szentes Kincsei oldalon, és a Szoborkereső által fellelt Köztérkép-műlapokon:

Munkáid, barátaid megőrzik emlékedet - nyugodj békében!

Összeállította: Tímár Ferenc   

Szentes, 2016. 01. 07.