Dr. Fenyvesi István (1931-2016)

A Család fájó szívvel tudatja, hogy a drága Édesapa, Nagyapa, a szeretett és tisztelt tanár, Dr. Fenyvesi István a József Attila Tudományegyetem Orosz Nyelv és Irodalom tanszékének Ruszista Életmű-díjas nyugalmazott docense, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola orosz tanszékének egykori vezetője, a Dózsa György Általános Iskola egykori tanára 85 éves korában elhunyt.

Búcsúztatása 2016. március 1-jén lesz az újszegedi temetőben.  

Szentes-Alsóréten, a Stammer-dűlő elején álló egykori Ihász-tanyán született 1931. február 8-án. Édesapja, id. Fenyvesi István (1899-1973) kubikos volt, végigharcolta az első világháborút, majd 1918 őszén nemzetőr, 1919-ben vöröskatona lett, harcolt a román megszállók ellen.

1920 után belépett a Földmunkás Szövetségbe és a Szociáldemokrata Pártba. A helyi munkásmozgalom tevékeny tagjaként tartották nyilván. A II. világháborúba is bevonultatták munkaszolgálatra.

Fia az alsó- és középfokú tanulmányait szülővárosában végezte, 1949-ben érettségizett a Horváth Mihály Gimnáziumban. A Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd a leningrádi Állami Herzen Pedagógiai Intézetben tanult tovább, 1953-ban szerzett orosz nyelv és irodalom szakos tanári diplomát. 1957-61 között a szegedi József Attila Tudományegyetemen a francia szakot is elvégezte - követve nagyszerű tanára, Nagyajtósi István példáját.

Buzi Antal (későbbi diplomata), Dorogi Zsigmond rádiószerkesztő díszpolgárunk, ifj. Drahos István
(az ex-libris művész fia, később egyetemi tanár) és Fenyvesi István a az 1948-as HMG Évkönyvben

Élete a tanárképzés és a kutatás jegyében telt el. 1953-56 között a szegedi egyetem Orosz Intézetének tanársegéde, adjunktusa, majd vezetője. 1956-62 között "száműzetésben" a szegedi Dózsa György Általános Iskola tanára, majd visszakerülhetvén a felsőoktatásba docensként a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Orosz Nyelv és Irodalom tanszékének vezetője, 1979-től nyugalomba vonulásáig pedig a JATE Orosz Filológiai Tanszékének adjunktusa.

Csaknem negyven évfolyamnyi általános és középiskolai tanárnak volt oktatója - segítette őket személyesen, és számos tankönyve és szakmetodikai tanulmánya révén. 1973-tól több mint másfél évtizeden át volt alelnöke az orosz nyelv és irodalom tanárai magyarországi egyesületének.

Tudományos munkája a magyar–orosz kulturális kapcsolatok történetének széles skáláját öleli fel. Elsősorban a XX. sz. irodalmi kontaktusait vizsgálta, de a színház, film, képzőművészet és a zene terén kibontakozott szálak felfejtésében is nem kevés újat hozott. Eredményeit tucatnyi országban is számos nyelven megjelent tanulmányai rögzítik. Rendszeres előadója volt a nemzetközi szakmai kongresszusoknak. Gorkij Magyarországon címmel írt kandidátusi értekezését 1987-ben védte meg.

Szegedről is figyelemmel kísérte szülővárosa életének eseményeit, s rendszeresen jelentkezett ismertetéseivel a helyi kiadványokról. Bibliográfiája több mint 500 címszót listáz. Legfontosabb munkájának a 2001-ben megjelent Orosz–magyar és magyar–orosz szlengszótárt tartotta, amely mintegy 13 ezer szócikket tartalmaz.

Belénk sajdult Odessza címmel 2006-ban megjelent kötete a város történetét beszéli el alapításától kezdve egészen a jelenkorig - bemutatva a szellemi, gazdasági kapcsolatait más országokkal, városokkal, közöttük testvérvárosával, Szegeddel. A kötet szentesi bemutatója pont 9 éve volt a Városi Könyvtárban.

A 2011-es év - amikor betöltötte a nyolcvanat - igen mozgalmas lett számára. Ekkor jelent meg Időséta. Szentes, Szeged, szlávok című visszaemlékezése, mely egyszerre életrajzi és filológiai szöveg - város- és intézménytörténettel sokoldalú forrásmunkává nemesítve. Szentesiként mindjárt az első évtizedek története megérinthet bennünket: a nyomorszéli gyermekkortól, a váratlan ajándékként kapott nyolc gimnáziumi éven, a népi kollégiumon és a leningrádi egyetemi tanulmányokon át a bölcsészkari pályakezdésig.

Szinte mindegyik művét áthatja a magyar és orosz kontaktusok iránti vizsgálódás – a már régebben „ráolvasott" hídeszme jegyében. A szakma 2011-ben Ruszista Életműdíjjal ismerte el több évtizedes, kimagasló színvonalú egyetemi oktatói tevékenységéért, valamint a magyar–orosz művelődési kapcsolatok fáradhatatlan kutatásáért. Munkásságát Szőke Katalin irodalomtörténész méltatta.

Két héttel a 85. születésnapja után hunyt el. Szerettei, tisztelői 2016. március 1-jén kedden 11 órakor búcsúztatják egy-egy szál virággal az újszegedi temetőben.

Emlékét és életművét megőrizzük!

Összeállította: Tímár Ferenc   

Szentes, 2016. 02. 29.