|
Merítsen a múltból - ekonyvtar.vksz.hu - a digitális emlékezet Emlékezés Pusztai Jánosné Zsuzsa nénire "Mилый мой дорогой..."
Pusztai Jánosné Gáspár Zsuzsanna (1934-2018) A Horváth Mihály Gimnázium, majd a Pollák Antal Erősáramú Ipari Szakközépiskola magyar-orosz szakos tanára, a Kossuth Téri Általános Iskola 1976-1989 közötti igazgatója élete 84. évében elhunyt.
Búcsúztatása szeptember 8-án 11 órakor volt a szegedi Kálvin téri (kakasos) református templomban.
Gáspár Zsuzsanna 1934. augusztus 6-án született Szegeden. Az általános iskolát és a gimnázium első 3 évét szülővárosában végezte el, harmadikosként került Szentesre. 1953-ban érettségizett a HMG IV/A osztálya tanulójaként - amint az a HMG 1949-1970 közötti történetét összefoglaló évkönyvben olvasható.
1953-1957 között Budapesten az ELTE Bölcsészet-tudományi Kar hallgatója volt, ahol magyar-orosz szakos tanári diplomát szerzett.
Időközben férjhez ment gimnáziumi osztálytársához, Pusztai Jánoshoz, aki mint a Szentesi Élet egyik alapítja (1968), a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) 1977-1990 közötti titkára, és mint a Szentes és a repülés (2005) szerzője volt a városunk közismert, jeles személyisége. (Arckép: Szentesi ki kicsoda, 1988)
Pusztainé Gáspár Zsuzsanna az 1957-58-as tanévben egykori középiskolájához, a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumhoz kapott tanári kinevezést, ahol 1963-ig tanította szaktárgyait.
1962-től a gimnáziumban új kezdeményezésként elektroműszerész képzés indult - eközben pedig elkezdődött egy 8 tantermes új középiskola - a mai Pollák - építése. Ez 1963 őszére készült el, és akkor ide kerültek át a szakképzésben részt vevő osztályok, valamint négy gimnáziumi tanár között ő is.
Az iskola legrégebbi tablója az 1966-ban végzett IV. E osztályé, ahol az alapító tantestület tagjaként látható az arcképe - illetve számos későbbi tablón is az e-Könyvtár Szentes gyűjteményében.
Az intézményt ekkor Ipari Szakközépiskolának hívták, 1969-től a neve elé az Erősáramú jelző került, majd 1973-ban felvette a szentesi születésű feltaláló, Pollák Antal nevét. Az intézmény történetét számos visszaemlékezéssel, adattal kiegészítve az alapítás 40 éves évfordulójára kiadott Évkönyv tartalmazza
Pusztainé Zsuzsa tanárnő 1976-ig volt az Erősáramú Szakközépiskola magyar-orosz szakos tanára, és számos egykori diáknak - köztük e sorok írójának - osztályfőnöke is. Álljon itt néhány rá emlékező mondat a volt tanítványaitól - egy részük az Évkönyvben is megjelent.
Diákéveimre szívesen emlékszem vissza. Szerettem az Ipari Szakközépiskolába járni. Szívesen és tisztelettel emlékszem tanáraimra: Dr. Gyürky Györgyre, Kontor Lajosra, Esztergálos Ferencre, Pusztainé Zsuzsa nénire, Zsiros Kati nénire...
"Bés" voltam - épületvillamossági szakos. Osztályfőnököm Pusztai Jánosné, aki magyar- és orosztanárunk is volt, igazi második anyaként kezelt bennünket; ez kellett is, hiszen 32 osztálytársam majd fele velem együtt kollégista volt....
Zsuzsa néni magyar óráit szerettem, de a megkövetelt memoritereket nem annyira - mégis milyen jó, hogy évtizedek múlva is felidéződik egy-egy szép költemény. Akiknek jobban ment a vers és a prózamondás, azt sok plusz foglalkozással versenyekre készítette fel. Az iskolának nem volt magnója, a lakására jártunk mikrofonba szavalni, és szörnyülködni...
Az orosz nyelv tanítása gyakran "lehetetlen küldetés" volt, de Zsuzsa néni valahogy mégis át tudta adni az alapokat - néha szigorúsággal, máskor játékosan. "Mилый мой дорогой..." (Mílij moj daragoj ~ kedves drágaságom...) mondta jellegzetes hangsúllyal, amikor valaki nagyon szenvedett...
Az átlag hétköznapok közül kiemelkedett néhány közös rendezvény: a nyári címerező táborok, az akkor még rendszeres őszi mezőgazdasági munkák a maguk keménysége és kényelmetlenségei mellett is jelentős közösségfejlesztő erővel bírtak. A "csúcsot" a Zsuzsa néni által szervezett osztálykirándulások jelentették. Minden évben sikerült elmennünk 5-10 napra az ország szép vidékeire, sőt egy ízben Lengyelországba is. Előtte ilyesmire nekem nem volt lehetőségem, főleg nem a barátaimmal együtt. Sok élménnyel szegényebb lennék, ha nem így történt volna...
Pusztai Jánosné 1976-ban a Kossuth Téri Általános Iskola igazgatója lett. Első időszakában több technikai fejlesztést sikerült megvalósítania, emellett korszerűsödött az oktató-nevelő munka. Fokozott szerephez jutott a testi nevelés. A hatvanas évek végétől beindult az orosz nyelv tagozat színvonalát is igyekezett továbbfejleszteni.
A nyolcvanas évek közepétől az orosz tagozat népszerűsége csökkenni, tanulólétszám pedig fogyatkozni kezdett. Az utóbbi oka részben a demográfiai trendforduló, másrészt és ezzel összefüggésben a két közeli társintézmény - a Köztársaság téri, illetve a Petőfi Sándor Általános Iskola - részéről erősödő konkurencia, amely a Klauzál Gábor Általános Iskola 1984-es megnyitásával tovább nőtt. Az igazgatónő utolsó éveit ezek a körülmények nem tették könnyűvé.
1989-ben az intézmény igazgatója Licsicsányi Mihály lett, az egyházi iskolává válás az ő vezetése alatt indult meg. Pusztainé Zsuzsa nyugdíjba vonult - egy évet még nyelvtanárként tovább dolgozott, majd férjével Szegedre költöztek.
A tevékeny élet ez után is folytatódott - Zsuzsa néni nyelvtudását is kihasználva - amíg csak egészségi állapota engedte - idegenvezetőként járta az országot-világot. Ha tehette, valamelyik unokáját is magával vitte az útjaira. Később a Kálvin téri református közösség aktív tagjaként dolgozott. Lánya szerint Ő volt a család "motorja", mellette a férje elmélyülhetett a szentesi repülős múlt témakörének kutatásában.
Egy megyeházi rendezvényre érkeznek 2007 szeptemberében
Pályafutása során a tanári hivatása és az intézményvezetői munka mellett jelentős volt a közéleti szerepvállalása is. Orosz nyelvtanárként 1960-től részt vett a Magyar Szovjet Baráti Társaság munkájában, majd 1986-tól a MAPRJAL - Tanárok Nemzetközi Egyesülete az Orosz Nyelvért és Kultúráért megyei elnökség tagja, de tisztségeket viselt az MSZMP helyi szervezeteiben is.
A pedagógiával, a neveléssel és a szabadidős programok szervezésével kapcsolatos cikkei jelentek meg a Szentesi Életben és a Köznevelés című folyóiratban
Eredményes munkásságáért 1973-ban a Szentes Város Fejlesztéséért elismerésben részesült. 1974-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója lett, 1979-ben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést, 1985-ben pedig az MSZBT Emlékplakettet.
Négy héttel a 84. születésnapja után hunyt el. Szerető családja mellett emlékét megőrzik egykori diákjai és munkatársai.
Nyugodjon békében, Zsuzsa néni!
Szentes, 2018. 09. 07.
Merítsen a múltból - ekonyvtar.vksz.hu - a digitális emlékezet Összeállította: Tímár Ferenc
|