Cím

Zolnay Károly: (1871-1884)

"Ő volt intézetünk megteremtője, első fáradhatatlan, önzetlen munkása, első igazgatója. Egyetlen gondolat töltötte be szívét, lelkét mindig, erőssé, naggyá, az idők minden viharával dacoló, mindenkire csak áldásthozóvá tenni ezt az intézetet, melynek megteremtésére, felépítésére el volt hivatva. ...Mikor Szentes város 1871-ben felállította a "polgári fiú és lánytanodát", melybe a ref. gimnázium is beleolvadt, az ily módon alakult intézetnek, így a mi iskolánknak is, ő lett az igazgatója, vezérlő lelke 1884-ig, mikor véglegesen megvált az iskolától, hogy teljesen az újra gimnáziummá átalakult intézetnek, a jelenlegi Horváth Mihály áll. reálgimnáziumnak élhessen minden tudásával. ...Ő valóban mestere volt a tanításnak, mestere a nevelésnek. Azoknak a nagy tanároknak, nevelőknek egyike volt ő, kik nemcsak száraz elméletet, ismeretet adtak elő, hanem az igazi, valláserkölcsi alapon nyugvó életre tanították növendékeiket Feddhetetlen, gyémánttiszta jellemével ragyogó példája az igazi magyar tanárnak." /Tolcsvai Nagy Géza: A Szentesi Magy Kir. Állami Polgári Leányiskola Értesítője 1924/25. 3-5. old./

Csuppayné Kindermann Erzsébet (1884-1889 )

"Évek hosszú során át a két osztályú polgári leányiskolának jó és balsorsában kivettem a magam részét és mondhatom, hogy Arisztotelész igen közel járt az igazsághoz, midőn az iskolát "frontisterion", gondok helyének nevezte. A sok nehézség azonban korántsem tántorított el szép és magasztos hivatásom szeretetétől, hisz évről évre fokozatosabban tapasztaltam, hogy a szülők egész nyugodtan bízták rám leányaikat, és midőn két vagy három év múlva elvitték az iskolából, a legnagyobb hálával és megelégedéssel távoztak, ami csalós az irántam tanúsított nagy elnézésnek tudható be. Így emberileg nézve busásan megvoltam jutalmazva, habár sohasem kerestem az elismerést, hisz az csak füst, mely a légbe szállván eloszlik, nyomot sem hagyva hátra." /Pap Lajosné Gonda Júlia: Értesítő 1895/96. 42-43 old. Csuppay Mártonné írása. "Néhány szó a millenniumi tanév befejezéséhez/

Dégay Kálmán: (1889-1892 )

"Dégay tanár úr 1893 augusztusában beadta állásáról való lemondását Az iskolaszék mindent elkövetett, hogy őt a további maradásra rábírja, mindezáltal eltávozott körünkből. Mindenesetre érzékeny veszteségnek tekintettük távozását, mert nemcsak mint szakember, de különösen a lányok tanításánál oly fontos jó bánásmód tekintetében is igazi példakép lehetett." /Gonda Júlia Pap Lajosné: Értesítő 1895/96. 38. old./

Pap Lajosné Gonda Júlia: (1892-1924)

"A napokban vonult nyugalomba Pap Lajosné, a polgári leányiskola hosszú éveken át kiváló eredménnyel működő igazgatója. Ez alkalomból Derzsi K Jenő főgimnáziumi tanár búcsúztatta el tanítványaitól. Tanárnak tanárról írni és tanárról faragni verset talán a legnagyobb feladat, hiszen annyit jelent, mint önmagáról festeni képet."

BÚCSÚSZÓ
Búcsúzni mindig szomorú, nehéz. Búcsúzni bánat, könnyes fájdalom, Ha kitépik szívünk egy darabját, A seb sokáig sajog, sír nagyon.	És kiröppent minden esztendőben E falak közül egy leánysereg, Mint szárnyra kap a könnyű fecskenép, Ha fákról a holt levél pereg.
Búcsúzni jöttünk...Búcsúzunk tőled, Kiszakadt a szívünkből egy darab, Itt hagysz bennünket. Hangod, beszéded, Jóságos arcod csak emlék marad...	És vittek hitet, hol nem volt Isten, Vittek eszmét, hol nem volt gondolat, Virágos ágat a tél havába, Kőszívekbe lobogó lángokat.
Göröngyös útra küldött téged el A zordon sors e földi életben, Mert aki tudást hint, hitet hirdet, A magyar föld annak könnyet terem.	Nézd, látod a sok kis pásztortüzet? A te lelked ég ott az éjszakán Templomos hitben, magyar reményben, Családi békén, gyermek kacaján...
S te mentél mégis. Megsimogatta Szeretettel arcunkat szemed S azt mondtad nekünk, hogy szép a világ, Hogy a tudás szent, jók az emberek.	Ez a babérod, ez a jutalmad. Nincs ennél szentebb, nincs ennél nagyobb, Mert minden múlik, csak annak műve Nem, aki a lelkekbe vet magot...
És mi hallgattuk kerek szemekkel, Mint égküldötte próféták szavát S tanultunk tőled tudományt, hitet, Szeretni Istent, embert és hazát.	Most búcsúzunk. Itt a válás perce. Megcsókoljuk még egyszer a kezed És az arcunkon végigfoly a könny, Míg intünk utánad: Isten veled!"
/Szentesi Hírlap, 1925. II. 15. 3. oldal/

A polgári leányiskola épülete a XX. sz. elején

Tolcsvai Nagy Géza: (1924-1937)

"Tolcsvai Nagy Géza a hátszegi polgári leányiskola igazgatója volt. Földrajzot és történelmet tanított. Édesanyám szintén tanárnője volt az iskolának: Péchy Berta. Az első világháború után a trianoni békekötés miatt 4 óra alatt menekülnünk kellett. Budapesten a Déli pályaudvaron 2 évig vagonlakók voltunk. Édesapám sokáig nem kapott állást..., majd Szentesre kerültünk. 1925-1937-ig a szentesi polgári leányiskola igazgatója volt." /Vallomások Szentesről 236. old. Tolcsvay Nagy Béla/

Istváncsics Mária (1937-1938)

"A tanárok nemcsak tudást adtak, hanem követelményeket is támasztottak. Istváncsics Mária c. igazgató - fizika, vegytan, élet és egészségügyi ismeretek tanára - nagy érdeme, hogy megismertette a Vöröskeresztet. Az iskola összes növendékét kiképezte az elsősegélynyújtásra. Mai szemmel nézve is színvonalasan tanította az egészségtant, a testi higiéniát. Felsős "osztályintézők" ellenőrizték az egész iskola csoportokra osztott tanulóinál, a körmök, fog, fül, haj, ruházat, harisnyatartó, cipő tisztaságát, a segélyzsebkendő meglétét. Három pont egy osztályzattal lerontotta az egészségtan érdemjegyet." /Vallomások Szentesről 158. o. dr. Less Etelka/

Dr. Mihóczy Rezsőné dr. Lőcsey Mária: (1939-1948)

Férjével együtt egész életüket a gyerekek között, a fiatalok tanításának szentelték. Mindketten odaadó, nagy tudású pedagógusok voltak. Ars poeticajukat a Horváth Mihály Gimnázium Évkönyvében Bácskai Mihályné így fogalmazta meg: "... szeressétek a fiatalokat, hisz ők az élet, s az életnél nincs szebb, s ezért nagyszerű, ha pedagógus lehet az ember." /1949/50 -1969/70. 70. o./

Tóth László: (1949-1951; 1960-1962)

Emlékképek Dóczi Gáborné visszaemlékezései alapján

"1960-ban friss diplomával a kezemben érkeztem meg a Petőfi iskolába. A folyosón egy alacsony, ősz hajú férfi fogadott. Szavai igen határozottan csengtek, s így nagy zavaromban alig tudtam elrebegni, hogy ki vagyok és kit keresek. "Az igazgató én vagyok." Szólt ellentmondást nem tűrő hangon. A félelem az első óralátogatásig tartartott. Már akkor meggyőződtem róla, hogy a szigorú külső meleg, emberi szívet takar. A tanítási órák bírálatát mindenkor a segítőkészség vezérelte. Magatartása tekintélytisztelő volt. Szigorúsága miatt sokan nem szerették, pedig az őszintén hozzáfordulóhoz bármiben szívesen segített Nagyon sokat tanultam Tőle. Lelkes segítője volt a kórusmozgalomnak is. Kár, hogy csak rövid ideig dolgozhattam vele, mert a városi művelődési osztály vezetője lett.

Hálával és tisztelettel gondolok Rá ma is."

Monori József: (1952-1960)

"Az igazgató egyénileg is foglalkozik a tanulókkal. Ismeri minden tanulóját és azok előhaladását, hanyatlását is figyelemmel kíséri. Néha már többet is vállal magára, és olyan dolgokat is maga intéz el, amelyek nem tartoznak szorosan az igazgatói feladatokhoz. Pl. a hiányzók házi ellenőrzése. Tanácsként mondom az ig. kartársnak, hogy ne akarja az egész világ terhét, nyomorúságát a saját vállaira helyezni és vele megbirkózni, mert ez egy embernek nagy feladat, és előbb utóbb kimerültséghez vezet. A nevelés ügyének pedig nagy szüksége van Monori Józsefre, mégpedig a teljes munkabíró Monori Józsefre." /1954. IV. 15. Nádudvary Jenő j. t. felügyelő jegyzőkönyvéből/

Mácsai Katalin: (1962-1975)

Kató néni... Emlékképek Füsti Molnár Jánosnétól

"1958. szeptember 1-jén kerültem a berekháti iskolából a Petőfi Utcai Általános Iskolába... Igen vegyes és szorongó állapotban voltam. Akkor még Monori József volt az igazgató, Kató néni pedig a helyettese. Ő volt az, aki szárnyai alá vett, szakmai és emberi segítséget kaptam tőle, mivel igencsak elején tartottam pályámnak. Magas műveltséggel és intelligenciával rendelkezett, mindenről naprakész, tájékozott volt. Német, magyar, történelem szakot végzett, majd az eszperantó és az orosz nyelvből is diplomát szerzett. Ő vezette be iskolánkba az iskolaotthonos és a tantárgycsoportos oktatást, melyben én is részt vettem. Az íróasztalán költői rendetlenségben azonnal megtalált mindent. Végtelen szerény megjelenésű, szigorú, következetes, pontos és munkájában is pedáns egyéniség volt. Az iskolába elsőnek érkezett, s legutolsóként távozott. Semmi sem kerülte el a figyelmét. Remek humorérzékkel és együttérzéssel segített a vészhelyzetben. Soha betegség nem gátolta munkájában. Szülei elvesztése után, akiket valósággal imádott, szeretetét unokaöccse családjára fordította. Nyugdíjazása után "begyűjtött" jó néhány gyereket, s kit oroszra, németre, kit emberségre oktatott. Élete utolsó pillanatáig másokkal törődött. Nem érdemelte meg a sorstól azt a szörnyű betegséget.

Mindég szeretettel és hálával gondolok Rá."

Dóczi Gáborné Csernák Irén: (1975-1990)

"Ars poetikám: Okosan szeretni a tanulókat, és mindenkor segíteni a szülőket gyermekük felnőtté válásának bonyolult folyamatában. Lehajolni hozzájuk, és átérezni, meghallani a problémáikat, mert az ő életükben azok nagyon fontosak. Mindenkor őszintén felelni a feltett kérdésekre, még ha sokszor úgy éreztem, hogy ez még nem éppen nekik való téma. Érezzék azt, hogy nem azért vagyok szigorú, mert én már felnőtt és tanár vagyok, hanem azért, mert szeretném őket megtanítani mindarra, amivel a felnőttek világában találkozni fognak. Hogy felismerjék a jót és a rosszat, és meg tudják magukat védeni a kudarctól. De ha mégis éri őket, nem szabad elkeseredni, mert van kiút, csak keresni kell. Életem során a nehézségeim megoldásában, feledésében nagyon sokat segítettek a csillogó, mosolygó gyermekszemek, az átkaroló kicsiny kezek."

Sprok János grafikája az iskola épületéről

Kiss Pál Attiláné Barta Zsuzsanna: 1990-2001

"A jelenlegi nehéz gazdasági helyzet ellenére kartársaimmal együtt szeretném iskolánk életét folyamatosan továbbfejleszteni. Mivel ének-zene tagozatos osztályaink meghatározzák az intézmény profilját, s ezzel ma már hírnevet, rangot szereztünk, de sajátos arculatunk kialakításához még több dologra van szükségünk. Első és legfontosabb feladatunk a tagozat építése, zenét szertő és értő gyerekek nevelése. A zene, az irodalom, a tánc, a képzőművészet személyiségformáló erejét vétek lenne kiaknázatlanul hagyni az erre legfogékonyabb korban. Minden tudomány alapjainak lerakása szaktantárgyak tanítása során alapozódik meg. Az általános iskolának ez a szilárd alapozás a feladata az oktatás terén. A gyermek személyiségének minél szélesebb, színesebb kibontakozásához a művészetek adják a színt. Lehetőleg minden gyermek találja meg az érdeklődésének megfelelő területet.

Ebben az iskolában gyermek, felnőtt egyaránt érezze jól magát!"

MÉSZÁROS LÁSZLÓ: 2001 -

A kialakult hagyományokat megtartó, azokra építő, ugyanakkor a jelen és a jövő által támasztott kihívásoknak is megfelelő iskolát szeretnénk kialakítani. A művészetek jellemformáló hatásának maximális kihasználása mellett a "praktikus műveltségre" (informatika-számítástechnika, idegen nyelvek) is nagy hangsúlyt kívánok helyezni. Az iskola, az oktatás mellett a nevelés legfontosabb színtere is. Ezt is ki kell használni: a tanulók számára értelmes délutáni és szabadidős programok szervezésével lehet a "PETŐFIS ÉRZÉST", idetartozást erősíteni.

Az intézmény igazgatói 1871-től

1996. az évfordulók éve. Ahhoz, hogy e kis kiadvány megszülethessen, több évnek kellett eltelnie, és sok-sok ember közreműködéséért jár köszönet.

Mint minden emberi munka, ez is hiányos. 125 év története ilyen kis terjedelemben nem mutatható be a teljesség igényével. A Koszta József Múzeum, a Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára, a Petőfi Sándor Általános Iskola irattára igen bőséges anyagot biztosít a kutatómunkához, de sajnos akadtak olyan korszakok, ahol az iratanyag hiányos volt. Sok helyen csak nevekre bukkantunk, s hogy mit tanított az illető nevelő, az nem derült ki az iratokból. Ezért köszönettel veszünk minden további kiegészítő jellegű információt.

Ebben a kis tanulmányban igyekeztem minden korról valamilyen formában eredeti dokumentumot is közölni. Így kívántam "megszólaltatni" azokat a személyeket, akik már nem lehetnek közöttünk.

Nem szerepel a füzetben, de a leírtakból következtetni lehet arra is, hogy a polgári leányiskolai továbbképző tanfolyamok a jelenleg működő Boros Sámuel Közgazdasági és Humán Szakközépiskola és Szakiskola alapjait képezték, melyért Istváncsics Mária igazgatónőt illeti köszönet.

Érdekes megfigyelni egy másik szálon futó képzést is. Nem lehet véletlen az sem, hogy az ének-zene tagozat éppen ebben az iskolában jött létre. Már a kezdetekben összekapcsolódtak a szálak a mai Lajtha László Zeneiskola elődjével. Az első énektanárok, karvezetők Joó Károly (református kántor a város első zeneszerzője: Kurczaparti Dalok 1884.), Jakó Dezső (az első magán-zeneiskola 1933. évi megalapítója), majd a későbbi években Balogh Gyula igazgató, s napjainkban Nagy János igazgató úr, aki jelenleg is kórusunk vezetője, jelentik a közös pilléreket.

Az évek alatt elért sikereket sem lehet felsorolni, de ez nem is volt cél. Csupán betekintést kívántam nyújtani arról a sokirányú munkáról, mely iskolánkban folyik.

Természetesen az elmúlt időszak minden eredményének dokumentációja rendezett formában megtalálható az intézményben, s ezért elsősorban Füsti Molnár Jánosnét és Szekeres Zsuzsannát illeti elismerés.

E helytörténeti összegező munkának első mozzanata 1994. márciusára esett, amikor Pap Lajosné Gonda Júlia "iskolaépítő nagyasszony" születésének 125. évfordulója alkalmából emléktáblát avattunk iskolánk folyosóján, és egy állandó iskolatörténeti kiállítást nyitottunk meg a földszinti folyosón, mely Labádi Lajos levéltár-igazgató és Rózsa Gábor mérnökmuzeológus munkája. A táblaavatást Pap István református lelkész kedves visszaemlékező szavai tették meghatóvá. Egy évvel később folytatódott a munka az emeleti tárlók átadásával, mely folyamatosan bővül az elért eredményeknek, sikereknek megfelelően. S most, 1996-ban e kis "összefoglaló" jellegű füzet kiegészíti, részletesebben próbálja bemutatni a múltat, s vázolni a jelent.

S hogy mindez létrejött, három év kemény, kitartó munkáját is jelenti. Ezért a Petőfi Sándor Iskolamúzeum köszönetet mond mindazoknak, akik fényképekkel, dokumentumokkal, tárgyakkal gyarapították gyűjteményét, akik munkájukkal hozzájárultak a folyosótárlat létrehozásához, valamint e kiadvány megjelentetéséhez.

Bácskai Mihályné tanárnőnek,
Barta László CSML SZL ny. igazgatónak,
Beke Margit tanárnőnek,
Bonczos Erzsébetnek (Bp.),
"Böbe"-fotónak,
Bucsány György tanár úrnak,
Busi Lajosné iskolatitkárnak,
Dóczi Gáborné c. igazgatónak,
Ezredforduló Alapítványnak,
Fekete Nagy Balázsné OTP Rt. Szentesi fiókigazgatónak,
Fekete Nagy Lajosné főtanácsosnak (Polgármesteri Hivatal, Szentes),
Füsti Molnár Jánosné tanítónőnek,
Galla Lászlónak (Bp.),
Galláné Ács Zsuzsának,
Halasy Endréné ágazatvezetőnek (Termál Szövetkezet),
Hankó Lászlóné néptáncoktatónak,
Imre Ernőné tanárnőnek,
Kiss Pál Attiláné igazgatónőnek,
Koppváry Ferencnének (Bp.),
Krám Lehelné tanítónőnek,
Mácsai Katalin igazgatónőnek,
Molnár Farkas István üvegezőnek,
"Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány Közművelődési Alap"-nak,
Móriczné Molnár Katalin adminisztrátornak,
Négyesi János igazgatónak,
Pap István református lelkésznek és családjának,
Református Egyházközségnek,
Suhajda Erzsébet tanárnőnek,
Szarvas Ferenc tanár úrnak,
Szatmári Imre fotóművésznek,
Szekeres Zsuzsanna tanárnőnek,
Szemerédi Endréné tanítónőnek,
Szentes Város Önkormányzata Képviselő-testületének,
Szirbik Imre polgármester úrnak,
Szöllősy Gézáné dr. tanárnőnek,
Tokácsli Lajosnénak,
Török József igazgatónak,
Varga Rózsa tanárnőnek,
VE-GA Szövetségnek,
dr. Vörös Gabriellának, Koszta József Múzeum, Szentes.

Külön köszönetet mondunk a Város Szolgáltató Kft. vezetőségének: Döbrössy Ivánnak és dr. Mikecz Miklósnénak, valamint a Városi Szolgáltató Kft. Nyomda üzemének és Nagy Sándor nyomdavezetőnek.

Zolnay Károly	1871-1872
Reinholcz Károly	1872-1873
Zolnay Károly	1873-1884
Csuppayné Kindermann Erzsébet	1884-1889
Dégay Kálmán	1889-1892
Pap Lajosné Gonda Júlia	1892-1924
Tolcsvai Nagy Géza	1924-1937
Istváncsics Mária	1937-1938
Harasztosi Király Margit	1938-1939
Dr. Mihóczy Rezsőné Lőcsey Mária dr.	1939-1949
Tóth László	1949-1952
Monori József	1952-1960
Tóth László	1960-1962
Mácsai Katalin	1962-1975
Dóczi Gáborné	1975-1990
Kiss Pál Attiláné	1990-2000
Mészáros László	2001-