díszelgett egykor a “Kostka-család” nemesi címerében, melyet Árva- megyei Zedlic és Liethava kegyura még a 14. században szerzett - ki tudja már pontosan miért, mikor és kitôl? Magyarországra a huszita Giskra korában jöttek, hogy Albert Kostka Mátyás király követeként, Komárom vármegye fôispánja legyen. Miklós fia, Árva- és Sztrecsnó várának ura Mohács után I. Ferdinándtól János királyhoz pártolt, de unokái, Szaniszló és László embergyilkosságba keveredvén kegyvesztetté lettek. Címerüket lefelé fordíthatták, vagyonukat elkobozták...De a vér nem válik vízzé, és a 18. században éppen vízimérnökként lett híres Kosztka Tivadar Temesvár kamarai hivatalában. Károly fia pedig szabadságharcos hôs, Munkács várában ágyúöntô kapitány, majd a Duna, Bega és a Körösök szabályzó mérnöke lett. Az emigráció füstös parazsának melegénél találta föl golyószóróját, melynek prototipusát a Koszta József Múzeum ôrzi a “Szentes” Mûszaki Ezred Egységmúzeumában.Szentesre már az Államépítészeti Hivatal nyugalmazott fônökeként telepedett le, és díjnok lett a Töltésépítô Hivatalban, amivel szemközt állott a háza, romjaiban még ma is lakják. Ide fogadta be unokaöccsét, a Napút Festôjévé lett Csontváry K. Tivadart, aki a másik nagy különc, Farkas Sándor, “A Magyarságért!” c. magánmúzeumában - alkalmasint a “Megváltó” patikában gyógytároskodott, mielôtt Gácsról el nem indult Balbekbe, Taorminába, a Tarpataki vízeséshez óriási vásznakat pingálni - fôvárosi éhhaláláig...Kosztka bácsinak most 110 éve, Szentesen volt halála. Sírja a Kálvária temetôben van, pontosan nem tudni már hol, valószínû, hogy a domb lába körül. Mérnöki alkotásaiból a szegvári vár megyeházzá alakításának, a csombosi zsilipnek és az elsô vármegyei kórháznak a tervei maradtak ránk. Kaligrafikus mûgonddal készült alkotások. Mostani évfordulóján mégsem ezekkel, hanem egy másik általa felfedezett római kori kôemlékkel emlékezünk rá, melynek azóta lett szentesi vonatkozása: Komárom világörökségre áhítozó “Monostor-erôd”-jének szomszédjában ô fedezte fel, s rajzolta meg a Nemzeti Múzeum Kôtárába került Maximiánus-császárkori mérföldkövét. Izgalmas belegondolni, hogy ha ô akkor 1874-ben ezt ki nem ássa, és el nem szállíttatja, talán a “Szentes” Mûszaki Ezred gépi földmunkái során kerültek volna csak elô. Ezidén, amikor a megyei régészeti társulat és a múzeum 100. évfordulóját ünnepeljük, róla és fiáról, a ligeti tûzijátékok híres pirotechnikusáról úgy is megemlékezünk, mint a szentesi múzeum alapító tagjairól.
(RG)