Szívós Béla: Az eltûnt

c. regénye éppen 100 éve jelent meg. Az író, akire most 85 éve volt fôvárosi halála okán (1912. ápr.6.) emlékezni" sem tudunk, hisz mint minden polihisztor, jóformán ô maga is eltûnt" a munkái tengerében. Pedig jócskán benôsült Szentesbe, amikor Zsoldos Máriát nôül vette. Talán nekik építette ifj. Zsoldos Ferenc a Kispiac utcai" (Arany János, elôbb Bartha u.) házát is. Pedig gyüttmönt volt Szívós Szentesen is, mint egész életében mindenütt.

Szoboszló, hajdúváros szülötte, mégpedig egyenest az ottani Úrasztala mellôl, és mint minden papi fi, elôbb a kálvinista Róma, majd Eperjes theológiája után a hunyadszekszárdi maroknyi magyar és soknemzetiségû gyülekezet missziós lelkésze lett. De vonzotta a Világ, és a természettudományok, ezért megjárva Svájc, Németország, Hollandia és Anglia egyetemeit, Zürichben szerzett gazdasági szaktanári képesítést, majd 1873-tól a szentesi gimnázium földrajz- természetrajz tanára lett

Nyughatatlan lelkét, és gyakorlatias hajlamát nem elégítette ki a tanoda, ezért elôször házon belül" kalandozott: - az ott ôrzött városi múzeum ôre lett. Gazdag fantáziájával megszemélyesítette az ásatag tárgyakat, és megírta Szentes tájának vízióját a történelem elôtti korban. (lappang) Kormánypárti lapot alapított, nyomdát szerzett, és sokáig szerkesztette is a Szentes és Vidékét. Írásai egyre novellisztikusabb irodalmi" értékû egyéni hangot ütöttek meg, ami a helyi szennyespolitika elvárásainak nem felelt meg. Pedig népszerû, kiváló anekdotázó, ízesen fogalmazó, jótollú író volt...

Elsô komolyabb monográfusi megbízása is itt érte utól: a Rudolf-trónörökös fôhercegi ötletére szervezett munka, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben egyik szerzôje lett, és kiváló elmékkel dolgozhatott együtt. Szülôvárosának elsô hívására, tinenegy év után idehagyta Szentest, és Szoboszlón lett városi tanácsnok, majd rendôrkapitány (azt hiszem az egyetlen a szentesi gimnáziumi tanárok közül!). Egészen az elsô képviselôválasztásig ûzhette" a magas bûnüldözô hivatását, mert amikor a fôispán rajta akarta számon kérni a megye pártfogolt jelöltjének vereségét, egyszerû eréllyel csak így dobta be a törülközôt: - Köszönje meg Méltóságod, hogy ellene nem dolgoztam a jelöltjének! " a szoboszlói polgárok díszkíséretével hagyhatta el szülôvárosát.

- Lám-lám, a szentesi évtizede sem telt el fölötte nyomtalanul"!

A Vasárnapi Ujság" állandó szerzôje lett, a majd minden számban meg-megjelenô novelláit az Ócska történetek, és a Kiveszô alakok c. kötetekben gyûjtötte össze. Kaszás Péter álnéven megírta a Gazda ember tükörét, Virgoncz Gergelyként pedig a Vígság tárházát. Komoly, tudományos értekezéseit az általa önállóan szerkesztett Magyar Gazdában, és a Gyakorlati Mezôgazdaságban tette közzé. Szerkesztette a Szövétnek c. lapot, és kalendáriumokat is adott ki: Falusi Naptár, Borászati Naptár. Szinte elôször írt önálló kötetet A mûtrágyázásról, de a tudomány népszerûsítését is feladatának tekintette az András gazdában.

Tanári hivatása ütközött ki a Jó Pajtásban, A természet csodái és Az állatvilág csodái c. talán inkább már az ifjúságnak készített munkáiban, s végül a szülôföld ihletett monográfusa lett: Debreczen és a Hortobágy, valamint A Hajdúságban.

Mint mindenevô", természetesen kiváló néprajzkutató is volt, cikkeit az Ethnográfia, a Magyar Nyelv és a Magyar Nyelvôr is közölték. Tanári, tanácsnoki, rendôrfônöki és szerkesztôi munkája során elébe kerülô alakokról kiváló karcolatokat készített, de azokat a felismerhetetlenség burkába takargatta.

Pedig kiváló elôadó, és társasági ember volt. Ha egy évszázaddal késôbb születik, egészen biztos, hogy tévés-rádiós karriert futott volna be. Erdôssy Béla festômûvészt is ô hozta Szentesre, és a Zsoldos-család birtokán akartak mûvésztelep"-félét létrehozni (alighanem hiába).

Szoboszló újra megbékítette, ahol Géza öccsének bánomkerti pajtája köré varázsolt mintakertészetet. Egyetlen vakációs diákot nem engedett tovább az útján, mert kiselôadást" tartott mindeniknek, kéretlenül is. Mégsem kerülték, keresték a társaságát.

Még túlélte a nagy Kecskeméti Földrengést, és a kéziratban maradt egyik munkájában ezzel (is) foglalkozott volna. Az eltûnt?"

(RG)