125 évvel ezelõtt, 1873. május végén borzalmas betegség tûnt fel Szentesen, a kolera. Az idõsebbek még emlékezhettek az 1831. évi nagy járványra, amelynek Csongrád megyében 2600-an estek áldozatul, ebbõl Szentesen több mint 1100-an haltak meg a félelmetes kórban. A kezdetben szórványosan jelentkezõ megbetegedéseket észlelve dr. Pollák Sándor városi fõorvos azonnal szigorú megelõzõ intézkedéseket tett, ennek ellenére a járvány kitört, s a nyár végéig tombolt. A kritikus hónapokban Pollák ideiglenes járványkórházat szervezett, egy percre sem hagyva magára betegeit. Erõfeszítéseinek köszönhetõen szeptember közepére a járvány teljesen megszûnt. A végsõ statisztika így is igen szomorú. A város 28.000 lakosából 2078 betegedett meg, közülük 997 meghalt (398 férfi, 432 nõ és 167 gyermek). A járvány megfékezõje, Pollák Sándor több mint négy évtizeden át Szentesen mûködött. Születésének 170 éves évfordulóján ismerjük meg életútját.A burgenlandi Németújváron látta meg a napvilágot 1828. április 20-án. Szülei Pollák Sámuel kereskedõ és Neismark Julianna. Középiskolai tanulmányait Keszthelyen és Szombathelyen végezte. 1849-1854 között a Bécsi Orvosi Egyetem hallgatója volt, itt szerzett orvostudori oklevelet. Másfél évig a Bécsi Közkórházban, majd hét hónapon át a bécsi XX. számú Tábori Kórházban szolgált osztályfõorvosként. 1856 februárjában telepedett le Szentesen mint gyakorló orvos. Szentes város képviselõ-testülete 1869-ben városi fõorvossá választotta, mely tisztséget 24 éven keresztül viselte. Kezdettõl fogva legfõbb törekvése volt a közegészségügy javítása, a népbetegségek visszaszorítása. Az õ szorgalmazására állították fel 1873 novemberében a Városi Közkórházat, amely a magját képezte a késõbb nagyhírûvé vált szentesi Vármegyei Közkórháznak. Szakszerû érvelésével jelentõsen hozzájárult a város elsõ ártézi kútjának 1885/86-ban történt megvalósulásához. A közegészségügy javítása terén kifejtett eredményes munkásságát magasabb helyeken is elismerték. A kolerajárvány megfékezéséért 1873-ban belügyminiszteri dicséretben részesült, a következõ évben pedig a fõispán Csongrád vármegye tiszteletbeli fõorvosává nevezte ki. 1893-ban megyei tisztifõorvossá választották, mely hivatalát 1900 január végéig, nyugalomba vonulásáig viselte. 45 éves orvosi mûködését az uralkodó 1904-ben a Ferenc József Rend lovagkeresztjével ismerte el. Az 1905. április 1-jén bekövetkezett halála után a Pollák név nem merült feledésbe Szentesen. Idõsebbik fia, Antal, a világhírû Pollák-Virág-féle gyorstávíró feltalálója, a Mûszaki Szakközépiskola névadója; fiatalabb gyermeke, Sándor, a szentesi Vármegyei Közkórház sebészeti osztályának vezetõ fõorvosa, 1914-1918 között a kórház igazgatója. Akárcsak édesapjuk, sok dicsõséget szereztek városunknak.Labádi Lajos