A minap, amikor többedmagammal álldogáltam az Erzsébet téren, három lány közeledett felénk. Az öltözetük elárulta õket. Amikor közelebb értek, énekszót hallottunk. A társaság tagjai vagy pókerarccal vagy a feltûnõ különlegességnek szóló furcsa, kicsit sajnálkozó mosollyal konstatálták: ja, a dések.A következõ írásban senki nem várhatja tõlem, hogy elfogulatlan legyek, képtelenség. Én is drámais voltam. És tudom, milyen az utcán énekelni. Milyen az, ha a haj lobogása adja a fej tartását, és milyen az, amikor tágul a tüdõ. Ezeknek a lányoknak nõ a lelkük. Tág a szívük. Jobban szeretnek.

Húszéves okunk van arra, hogy Miska bácsit ünnepeljük, húsz évrõl tekint vissza szabadság, szerelem, színház, szenvedély - dal. Nem kevés. Egykori iskolánkban háromnapos tanévet nyit meg László Béláné, Skabá szombaton délelõtt. A matrózing nem lesz kötelezõ. Az ünnep fényét az egyéniségek emelik. Poéták, színészek és színházkedvelõk, azok, akik gyakran tekintenek fehér papír fölé, "csak" pedagógusok, énekesek, akiknek hangját hordozzák hazai korongok, kedves bohócok, a lélek bölcsességének ifjú tudorai és bizony olyanok is, akik a természettudományok magas mûvelõi lettek, a sor végtelen, csak az idõintervallum bizonyos. Húsz év. Nagy társaság.Az elsõ óra, amely a tervek szerint nem negyvenöt perc lesz: énekóra pénteken este. Majtényi tanár úr, aki visszatért kedves önmagához, Szentesre, zongorán kisér. De lesznek olyanok is, akik elhozzák saját zenekarukat az Ifjúsági Házba. Lehet, hogy az is kedvet kap az éneklésre, aki nem tervezte. Vagy az is, aki nem tud. Néhány név garancia: Hevesi Tamás, Náray Erika, Zsédenyi Adrienn. Sok feltevés bizonyos lehet, egy mindenképpen: a közönség hálás.Szombaton délelõtt irodalomóra, Bácskainé Erzsike néni tartja. Szép magyar beszéd. Szép magyar írás. Egyesek felolvasnak, mások elhozzák, és a gimnáziumnak ajándékozzák "mûveiket". Esszék, novellák, újságcikkek.Kora délután diákszínpad, elmaradhatatlanul. Késõ délután, öt órakor gála a Tóth Józsefben. Az elmúlt húsz évfolyam produkciói, nem mind persze, aki eljön, és aki akar fellépni. (Az est nyilvános, a belépés ingyenes.)Vasárnap - nem korán - 10 órakor filmóra a filmesben. Bemutatásra kerülnek a diákok által egykor magukról készített filmek, illetve azok, akik valóban filmesek lettek, elhozzák alkotásaikat.A háromnapos tanév záróját dr. Kovács Miklósné (Máriskó) tartja, a drámaisok mindenkori érettségi elnöke. A szabadság szülte rendszertelennek tûnõ rendrõl tudni fog ország-világ. Több tévétársaság, rádiók, a 168 óra jelezte: kíváncsi. Nem meglepõ, nem akárkik tanultak itt: Ternyák Zoltán, Börcsök Enikõ, Czvetkó Sándor, Széles László, Bajomi Nagy György, Gáspár Sándor). Jönnek Kanadából, Ciprusról, Milánóból, Varsóból volt drámaisok.Mivel a HMG-ben végzettek között sok az újságíró, terveznek erre az alkalomra egy különszámot, amit szamizdat útján terjesztenek. Perjésné Dózsa Erzsébet tanárnõnek feltettem a nagy kérdést: hogyan tekint vissza az eltelt évekre. "Közös szenvedés és közös öröm volt, nem lehetett kívül maradni. Úgy érzem, hogy most a barátaim, a gyerekeim jönnek vissza."A Perjésné - Keserû - Majtényi alappillér, a "triumvirátus" ma a drámai tagozat nem szülõ-, de anyja és apja. Jó lenne, ha bõvülne ez a kör, jó lenne, ha valaki kedvet kapna ahhoz, hogy itt tanítson. Nem a gyors meggazdagodás vonzhatja a leendõ drámapedagógus(oka)t, hanem talán az a valami más, amit egy kedves barátom úgy nevez: vibráció. Az a pergése az életnek, amit a fiatalság állandó jelenléte okoz, s az a felelõsség, amit úgy hívnak: nevelés. A drámai tagozatot jellemzi valami térbeli hiány, de a nyájmeleg hangulat is, szüksége van megújulásra. A bohócosztálynak titulált drámai osztály a tanárnõ szerint ma már nem hermetikusan elzárt a várostól, ha lassan is, de növekszik azoknak a tábora, akik érdeklõdéssel fordulnak felé. Miska bácsi díszpolgári címe pedig elismerést jelent, a város mégiscsak tudja: van itt egy tagozat, amely talán érdemleges.A dében végzetteken idõnként újabb és újabb roham tör ki: visszajönnének örökre. Álomszinten tehát ez mindig létezik, gyakorlati téma: a Tóth József Színháztermet rendbe kellene hozni. A tantestület mindösszesen hatvanezer forinttal rendelkezik, hogy a három nap költségeit állja. Perjésné tanárnõ azt mondta, a város vendéglátó egységei minden bizonnyal profitálni fognak a rendezvénybõl, megköszönné, ha támogatnák a rendezvényt.Jelen sorok szerzõje az ünnep elõtt bizonyosan nem fog skálázni, hogy jól szerepeljen, megtanulta a gimnáziumi évek alatt, milyen képességei vannak, és ebben nincs egyedül. Megtanult egyebet is. Olyasmit, amit nem lehet elfelejteni, amivel mindig lehet tizennyolc éves, ha akar.Blahó Gabi