"Meghalt a szentesi nábob. Azok közül a régi magyar gazdák közül való volt, akik nagy vagyont szereztek, de a vagyonuk hasznát látta a közérdek is. Csendben, szépen élte le életét, de élete nem tûnik el nyomtalanul mint a többi gazdag polgároké, mert nevét megörökíti a jótékonyság, mellyel a közcélokra adakozott."Szûrszabó Nagy Imrérõl szólnak a sorok, akit 1910. február 10-én bekövetkezett halálakor a fenti méltatással búcsúztatott a korabeli helyi újság. Emléke valóban nem merült feledésbe, hisz egyik utcánk ma is viseli nevét, de azt már csak kevesen tudják, hogy mivel érdemelte ki ezt a megtiszteltetést. Születésnapi megemlékezés is lehetne írásom, mivel 170 éve, 1828. július 25-én jött a világra Sz. Nagy János és Kutas Anna gyermekeként, de ezúttal nem ez az alkalom adta kezembe a tollat, hanem egy olyan közhasznú alkotás 100 éves évfordulója, amely Szûrszabó Nagy Imre nevéhez kötõdik. Egy hónapja avattuk városunk elsõ ártézi kútjának a Luther téren felállított emlékét. Olvashattuk, hogy a fõtér egykori ékessége 1885/86. folyamán készült, azzal a céllal, hogy egészséges ivóvízzel lássa el Szentes lakosságát. E jótéteményt azonban a központtól távolabb lakók nemigen élvezhették. A felmerült igények ellenére a város anyagi ereje nem engedte meg, hogy újabb kutakat fúrasson. Szûrszabó Nagy Imre, aki városi képviselõként ismerte a szûkös pénzügyi lehetõségeket, elhatározta, hogy lakóhelye közelében, az ún. Kispiac téren (a mai Arany János utca és Klauzál utca sarkán) saját költségén ártézi kutat létesít, s azt közhasználatra bocsátja. 1898 májusára a díszes medence és kútoszlop is elkészült, a négy oldalán elhelyezett márványtáblákon többek között az alábbiak voltak olvashatók: E kutat készítette Szûrszabó Nagy Imre saját költségén, szülõvárosának, Szentes közönsége használatára. Isten áldása legyen rajta. - E kút vize minden idõben ingyen adatik. Fúratását Almási Sándor kútmester, felsõ építkezését ifj. Kovács János építõ mester végezték.Az általános örömbe hamarosan némi üröm is vegyült. Alig két héttel az átadás után az alábbi rövid közlemények jelentek meg a Szentesi Lapban: "... egy kocsis a lovait a medenczébõl itatta, most meg azt panaszolják ugyanott, hogy tegnap elõtt két inas gyerek a medenczében egymást megfürdette." A másik rövid hír már szigorúbb hangvételû: "A kispiaczi ártézi kút csövérõl a rézcsapot valaki lelopta. A csap helyébe másikat tettek, de nem volt rajta egy napig sem, mert már szerdán az ismét hiányzott. "Szûrszabó Nagy Imre adományozó kedve szerencsére megmaradt. Következõ jótéteménye a református hívõket gazdagította. 1904-ben 12 ezer koronáért megvásárolta a nemrégen megszûnt Polgári Olvasókör Kiss Bálint utcai épületét, s a Református Körnek adományozta. A telek utcai frontján 1906-ra elkészült a kör ma is álló épülete, mely Borsos József vásárhelyi építész és Bene István építõmester munkáját dicséri. Még ugyanebben az évben a korábbi Szél utcát Szûrszabó Nagy Imrérõl nevezték el.Egyéb közcélú jótéteményei között említést érdemel, hogy végrendeletében 2000 koronás alapítványt tett a szentesi szegény árva gyermekek felruházására. Bizonyára folytatta volna még jótékony adományainak sorát, de 82 éves korában elragadta a halál. Szentes város képviselõ-testülete jegyzõkönyvbe iktatta emlékét.Labádi Lajos