A legnagyobb kicsi, az egykor "zeneis" polgármester nyitotta meg a Petõfi Sándor Általános Iskola 40. éves zenei-jubileumi, évzáró ünnepét a Tóth József Színházteremben szombaton délután... Szavai alig jutottak el a hetek óta készülõdõ szülék füléhez, mert a gyerkõcök is ott drukkoltak az ölükben - fellépés elõtt.Pedagógia. A gyermekvezetés ünnepnapja a megmérettetés, a tanév-végi hangverseny, ahol sem matekból, sem fizuból, sem a magyar irodalomból, de még a nyelvekbõl sem vizsgáztak a nebulók, hanem mindbõl egyszerre, és mégsem, mert ún. "mûvészeti" háttérképzésben részesülnek, aminek gerince a zene és a tánc. Hogy egy iskola miként polarizálódhat az Élet köny-nyed szféráira, az általában az ún. jóléti társadalmak sajátos magánügye. De hogy Szentesen immár 40 éve mûködik Kodály Zoltán módszerével indító Zeneisi, az a város polgári teljesítményének fokmérõje. Fokolója pedig az ünnep...Nem etikus elterülni egy árnyékos zsöllyében, és nézni, hallgatni, csodálni a tízen is inneni Csodát, a gyermeket, amint a reflektoroktól elvakítva, tanító néni hetek óta kontinuós direkcióit végrehajtja. Most bizonyosodhatnak meg a szülék, hogy a fészekbõl immár fel-felszálló csimota az övék, és mindannyiunké. Élvezik a szereplést, mert érzik, hogy adnak, és szeretnek adni... Aranyosak!Takács Pálné kiskórusa - túl az óvodán - átlépte a dedót. A karvezetõ tanító néninek minden kis szempárra van figyelme, mosolyos gesztusa, fegyelmezõ gyengédsége (ezt nem látni, mert háttal áll, de tükrözõdik a kis arcokon). Semmit nem számítana a zenei teljesítmény, de mégis rangos: Mozart, Liszt és Kodály, a dallam, a népdal, és a megfegyelmezõ kétszólamúság szervezõ ereje, ami sugárzik belõle. Szerencsés gyermekek, akik benne találkozhatnak össze. Korán, jókorán tanulják meg, hogy csak együtt érdemes, és éppen attól jó.Nóri furulyája és Marci fagottja még nem szórakoztat. A több száznyi szülõ jobban izgul, mint talán õk maguk. Mégis kerek a kis produkció, mert óriási akarat feszíti, és nem igaz, hogy valaki nem érzi: - nekem játszik a gyermek, és éppen ettõl mégis kedves.Mészárosné Suha Csilla érdeme, hogy nemcsak kiszolgálta az egész zongorakíséretét, hanem hogy két tanítványát, Pintér Zsófit és Kis-Rácz Ádámot felkészítette Kecskés Balázs "Mesé"-jére. Zsófi meséje drámai feszültségû, mindkettõjük zongorajátéka átszellemült "Felnõtt" produkció!Szatmári Nagy Szilvia állította színpadra a negyedikesek "Szatmári táncai"-t. Fergeteges volt, és elgondolkodtató. Hiszen eleve kevesebb a parányi, picike fiúcska, és több is, meg fejlettebb is a tízéves-forma leányka. Így azután a maholnap kisasszonyok "jutalma" lehetett, hogy nem kellett mákszemnyi fiúcskákkal ropniuk, hanem nyurga leánypajtásaikkal. Borbíró Barbara énekét, Kovács Ida és Takács Gabika fuvolajátékát még meg fogja hallani a szentesi polgár, mert õk már kinõtték magukat. De a csúcs mégis csak két mutáló nyolcadikos volt, egyetlen hangvillával. Balogh Peti és Horváth Varga Zoli a Kodály-bicíniummal már országos trófeát is hozott Szentesnek, de csak most hallhattuk, hogy miért: az õ legnagyobb ellenségük a "lehetetlen" hangjuk, és a legnagyobb ékességük az alázat, amivel mégis elõadják, és láthatóan élvezik is a kétszólamú invenciókat. Mutatvány volt, szinte kár, hogy maholnap érces bariton és dörmögõ basszus válik belõlük. Most a negyedikesek búcsúztatták õket ugyanazzal a dallal, amit négy éve még negyedikesen õk énekeltek az akkori nagyoknak ...Meglepetést is tartogatott a program: az elmúlt 40 évben végzett zeneisek közül alkalmi vegyeskart toborzott Györgyi "Néni", s bár néhányuknál fiatalabb, mégis anyáskodva vezényelte õket, hogy egy-egy madrigál erejéig újra úttörõknek érezzék magukat. A legelsõ zeneisek közül dr. Demeter Attiláné biztosította a maiakat arról, hogy jó volt az a tarsoly, amit itt teli kaptak a mûvészet-közeli emberségbõl...Györgyi Néni kórus-kavalkádja következett: a hatodikosok, majd a végzõsök, azután a Nagykórus, és legvégül a kicsinyekkel kiegészült Összkar élén most már Takács Pálnéval. Borgulya András slágerszámba menõ pünkösdi világébresztõjét fújtuk el a "futakusza fel-hõ" skálafutamára: doremifá szó-lá ... nem megy ki a fülembõl. Rózsa Gábor