Magyarországon a képes lavelezõlapok divatja az 1896. évi millenniumi ünnepségek után vált általánossá. Nem tekinthetõ tehát véletlennek, hogy Szentesen, Csongrád vármegye korabeli székhelyén is ezidõben, 1898-ban jelentek meg az elsõ helyi képeslapok. Elterjedésük és számszerû szaporodásuk két vállalkozó szellemû papír- és könyvkereskedõnek volt köszönhetõ, akik egymással versenyezve, évrõl évre kirukkoltak néhány új szentesi képeslappal. 

Az elsõ levelezõlapok megjelenésérõl 1898. április 10-én számolt be a Szentes és Vidéke címû újság. Kiadójuk Stark Nándor volt, aki 1883-ban nyitotta meg kereskedését Szentesen. A legkorábbi lapokról csupán annyit árult el a tudósítás, hogy "városunk egy-egy nevezetesebb középületének képét mutatják, igen sikerült fénykép-lenyomatban". Alig négy hónappal késõbb újabb közlemény jelent meg, amely hírül adta, hogy Untermüller Ernõ is forgalomba hozta képes levelezõlapjait. Megtudható, hogy a 27 éves üzletember elsõ képeslapjain a megyeháza elõtti tér, a Vásárhelyi út menti szélmalmok, egy ámbitusos lakóház és néhány jóízû szentesi alak látható. "Az Üdvözlet Szentesrõl feliratú, csínnal és ízléssel kiállított levelezõlapok képei Vágó Pál festõmûvész felvételei alapján készültek" - írta a tudósító. Kiderül az is, hogy a képek beosztását és keretbe foglalását dr. Berecz Sándor fõgimnáziumi tanár végezte; a "néhány jóízû szentesi alak" alatt pedig a helyi tekerõs, dudás és pikulás ábrázolása értendõ. 

Késõbb készült kép a ligetrõl, a belváros utcáiról, a megyeházáról és a városházáról, a templomokról, a vasútállomásról, az iskolákról és más középületekrõl, valamint a Kurcáról és a Tiszáról. Megörökítették a város nagy szülötteit (Horváth Mihályt és Tóth Józsefet), egy-egy jelentõsebb eseményt (automobil verseny, repülõgép Szentes fölött), népmulatságot (kuruc lakodalom), és kedvelt téma volt a vásári jelenetek ábrázolása is. A képek a kor technikai színvonalán álltak; a fekete-fehér lapok mellett igen korán megjelentek a színezett, színes felvételek. 

A helyi képeslap kiadás az elkövetkezõ évtizedekben sem szakadt meg. Új kiadók jelentkeztek, így Szilágyi Dezsõ, Mester János, ifj. Molnár Ferenc, Szabó Imre és Rázsó Manó könyv- és papírkereskedõk, Eisler Lajos dohánykereskedõ, Vecsevi István fûszer- és csemege kereskedõ. Alkalmi lapokat jelentetett meg a Gállfy Nyomda, Farkas Sándor Magánmúzeuma, s még lehetne folytatni a sort. A magánkiadás lehetõsége 1948-ban megszûnt, ettõl kezdve a Képzõmûvészeti Alap Kiadóvállalata gondozásában jelentek meg a szentesi képeslapok. 

Az elmúlt 100 év termése nehezen számszerûsíthetõ. Magán- és közgyûjteményekben kb. 450-500 féle helyi lap lelhetõ fel, de ennél jóval többre becsülhetõ a ténylegesen megjelent városi képeslapok száma.

Az elmúlt években igen népszerûvé váltak a régi képeslapok felhasználásával készült városismertetõk (pl. Szombathely, Kõszeg, Baja, Salgótarján). Ez fõként annak köszönhetõ, hogy a képeslapok hûen rögzítették egy-egy település valamikori miliõjét, utcáit, tereit, épületeit, egyes városrészeit. E dokumentumok õrizték meg a mára eltûnt, de a település múltjához, történetéhez szervesen hozzátartozó térformákat, utcarészeket és egyéb sajátosságokat. Jól tükrözik az adott város képi arculatának változásait, fejlõdését, avagy egykori értékeinek kopását. A régi, ma már nehezen hozzáférhetõ felvételek élményt nyújtanak a helyben lakóknak, az ifjabb nemzedéknek, de alkalmasak arra is, hogy az ide érkezõ idegen kialakíthassa elsõ benyomásait. 

Minderre gondolva szeretnénk, ha a 100 éves évforduló alkalmából a régi Szentesrõl  is megjelenhetne egy képeslapokból álló kötet. Az elõmunkálatok már elkezdõdtek, s kellõ támogatás esetén a szándék ezév õszére valóssá válhat. Elképzeléseink szerint e hiánypótló kiadvány megjelenése párosulna egy alkalmi, a mai, ezredfordulós Szentest bemutató képeslap (lapok) kiadásával ("100 éves a szentesi képeslap" címen), valamint egy kiállítással, amely az eddig ismert valamennyi szentesi képeslapot bemutatná. 

Rohanó, tradíciókban szegényes világunkban egy ilyen könyv és a hozzá kapcsolódó rendezvénysorozat bizonyára megdobogtatná a szentesiek szívét, s méltán állhatnánk be a nálunknál nagyobb városok sorába, mondván: - Kisebbek vagyunk ugyan lélekszámra, de múltunkban és jelen törekvéseinkben nem vagyunk alábbvalók!

Labádi Lajos