Az elmúlt hétvégén zajlott a VII. Kurca Parti Coctail Party és Arany Ászok Fesztivál az Ifjúsági Ház szabadtéri színpadán, ahogyan mi szentesiek mondjuk: a gödörben. Az idei rendezvény annyiban különbözött az eddigiektõl, hogy elõször volt három napos. 

Mészáros Gábor, alias Murphy persze nem egyedül vitte végig a nagyszabású rendezvény szervezési munkáit, segítségére volt barátja Kovács Attila, míg a hátteret a Mûvelõdési Központ biztosította.

A három nap alatt mintegy harminc zenekar, köztük amatõrök és profik is megfordultak az igényesen megépített színpadon, ami más esetben egy egész évben is szép könnyûzenei programteljesítmény lenne. Hasonlóan szép arányban vettek részt a szentesiek is a rendezvényen, a számokat csak megsaccolni lehet, ezek szerint péntektõl vasárnapig mintegy 3-5 ezer ember fordult meg a parti partyn. Az elsõ két nap rendezvényeire belépõvel lehetett bejutni, a vasárnapi program azonban már ingyenes volt.

Persze alig csitult el a három napos buli izgalma, máris készül a következõ, - legalábbis fejben. Coctail Party tehát lesz jövõre is. A titokból sikerült annyit megtudnunk, hogy jövõre a gyerekeknek egy teljes napot szeretnének szentelni, egy másik napon pedig talán a dixielandé, a country-é és a jazz-é lenne a fõszerep.

Murphyt természetesen szaván fogjuk. (A  három napos buliról szóló írásainkat a 3-ik oldalon olvashatják.)

Forró hangulat, hideg sör

Szerdán délelõtt megcsörrent a telefon, két csoporttársam hívott fel. A pesti itt volt Szegeden, hurrá buli van. Mondták csütörtökön Mindszenten lesznek, gondoltam onnét már csak egy ugrás Szentes, jöjjenek át a "partyra". Meg is érkeztek, mi elindultunk, megmutattuk nekik milyen is "Szentes by night". Szerény. 

Kicsit elfogott a frász, azaz elkapott a vidékiek kisebbségi érzete, hogy majd látnak egy siralmas kis színpadot, néhány lézengõ embert, kitelepült rögtönzött pultokat ülõ alkalmatosság nélkül...

...az iskola mellõl kifordulva az IH utcájára, már megnyugodtam. Kiválóan bevilágított, felépített színpad, remek fénytechnika, és persze Charlie. A közönség életkora változó volt. Láttam ötveneseket, kamaszokat is. Úgy tûnik, Charlie zenéje nem korfüggõ. Ámbár Charlie sem fiatalodik. De a közönség nem azért verbuválódott össze, hogy ezen morfondírozzon. 

Egy szó mint száz, korát meghazudtoló csipõmozgással a tervezettnél többször riszált végig a színpadon, a közönség vagy fél tucatszor tapsolta vissza. A hangosítás igaz hagyott némi kivánnivalót, ami a "dühöngõben" volt leginkább érzékelhetõ. De mindegy, kicsire nem adunk, a buli fergeteges volt.

Murphyék ezúttal is vették a tempót, a már kialakult hangulatot a forrponton tartva. Igényes zenéjük ezúttal sem okozott csalódást.

Akárcsak Gáspár Bandi, D.J. Gash, aki remek érzékkel választotta ki azokat a számokat, amelyekre egyaránt tudott õrjöngeni a virágzó ifjúság, és a még nem hervadó már nem ifjúság. Pontban kettõkor zárult a buli.     (há)