Fridrich János fényirdájának megnyitása, ipartörténeti emlékhellyé alakítása óta (1997. nov. 24.) még egy év sem telt el, amikor végre egy kis eredményrõl, mely országos visszhangot keltett - örömmel számolhatunk be.A Magyar Irodalom Háza fõigazgatója, a szentesi gyökerekkel is rendelkezõ Praznovszky Mihály kiadásában a napokban jelent meg a FOTOTÉKA c. sorozat ötödik kötete “Juhász Gyula összes fényképe", vagyis a költõ teljes irodalmi “ikonográfiája" TASI József fõvárosi muzeológus szerkesztésében.Szerencsénkre még tavaly decemberben beszámolhattunk a fényirda tizenéves kálváriájáról, és a Péter Pál Polgárház Gyujtemény “leányvállalkozása" beüzemelésének kezdeteirõl a Csongrád megyei Múzeumok Igazgatósága rendes év végi ún. Tudományos Ülésszakán. Elõadásunkat példákkal fuszerezve - többek között - bemutattuk azt az 1925-ben készült csoportképet is, mely a május 24-i Petõfi-szállóbeli Jókai-ünnepség után készített Fridrich János a szereplõkrõl, és a szervezõkrõl. (Nagyobbik képünkön.)Lengyel András, a megyei múzeumok kiváló irodalom-történésze legott lecsapott a képre, mert õ tudta, hogy az ikonográfia szerkesztés alatt áll, és talán még befér a válogatásba ez a Juhász Gyula kép is. - Hát belefért ! A “Fototéka"-vállalkozás József Attila, Jókai Mór, Karinthy Frigyes és Babits Mihály összes fényképeit felvállaló elsõ négy kötete után - immár Szentesrõl is - tájékoztat Juhász Gyuláról.Akkor a Hódolat Jókainak c. ódáját adta elõ, a dr. Lakos István fõjegyzõ (és költõ) által szervezett Tóth József Színházbeli ünnepségen, majd a szegedi filharmonikusok, Zilczer Ibolyka hegedumuvésznõ és az Iparos dalárda léptek föl. Az eseményekrõl Gálfy István, a Szentesi Hírlap felelõs szerkesztõje számolt be, és a csoportképet is õ õrízte meg. Özvegyétõl került a múzeumba, ahonnan a Fridrich Fényirda fototára karolta föl, mert a fényképen a korábbi leltározók nem ismerték föl Juhász Gyulát. Pedig õ maga is híve, rendezgetõje volt a régi képeknek. Errõl így írt:FotografiákÉn úgy szerettem rendezgetni õketFekete album szürke erdejében,Mely halkan zizegett, mint csöndes õskert.Ó arcok, amint némán egyre néznek.Örökre néznek és a végtelenbe,Mert ide lopta õket egy igézet.A földi másuk jár, kél, tova, messze.Tán hervad, mint a dérvert õszi rózsa,Vagy melegíti õt napod, szerencse.Itt mindig így maradnak mosolyogva,Vagy mindig mélán komolyodva néznek,Amíg pereg, pereg a homokóra.És rám köszönnek õk is, kik nem élnek.A kinagyított részleten (kisebb képünkön) dr. Lakos fõjegyzõ és Relle Gabriella , a m. kir. Operaház magánénekese között ül. Jellegzetes bal oldalon elválasztott lesimított hajjal, ünneplõben, kemény inggalléros nyakkendõben, fehér kézelõvel. Térdén nyugtatott jobbjában cigaretta füstölög. Szentest szerette. Járt itt korábban és késõbb is. Egy nyarát a Tóth József utcában töltötte távoli rokonánál, és eljött egyszer Móra Ferenccel meglátogatni Csallány Gábor múzeumát is. Amikor 1929-ben megkapta a Baumgarten-díjat, a mi fõjegyzõnk a szegedi színházi újságban megjelent versében így köszöntötte:A szentesi nótárius verse Juhász Gyulához(részlet)Kedves Juhász Gyula, segítsen az Isten !Dalaid messzire szálljanak el innen.S ahol bús rabságban könnyes szemek égnek;Legyen ott elõttük tuzizzó szövétnek...Szíved hatalmávalHarcoljál, küzködjél a föltámadással !Lakos Nótáriusnak hála, kötõdése a Tiszaparti Géniuszhoz, a mi kis városunkat is bekapcsolta akkor az irodalmi élet szellemi áramkörébe. Hiszen mindig akadtak köztünk, és ma is vannak, akik a szép szó muvészetét igénylik. Az utóbbiak gyönyörködtetésére, hely- és muvészettörténeti gyujteményük gyarapítására a Péter Pál Polgárház Múzeum vállalja, hogy augusztus 10-ig beérkezõ megbízásra a 79 db Juhász Gyula fotográfiát tartalmazó 200 oldalas szép kiállítású kötetet - kapcsolatai révén - 600 Ft-ért megszerzi a kiadó Magyar Irodalmi Múzeumtól. A kötet addig is megtekinthetõ Rózsa Gábornál Hallelujah ! Bf. Rózsa