A májusi választások egyik foszereploje volt dr. Gombos András, aki 1994-tol négy éven át képviselte Szentest és környékét a Parlamentben. Mint ismeretes, a következo négy évre már nem o nyerte el a helyi szavatok zömét, így életét és mindennapjait más mederbe kellett terelnie. De vajon mostanság hogyan telnek a napjai?

- Remekül telnek a napjaim, a szakmámban dolgozom. - mondta dr. Gombos András, volt országgyulési képviselo. - Gyakorlatilag július 19-ike óta kerületi foállatorvos vagyok, státuszom adott volt, hiszen fizetés nélküli szabadságon voltam. Azóta aktív fo-állatorvosként dolgozom, a kerületemhez tartozik Szentes, Nagytoke, Eperjes, Fábiánsebestyén, Árpádhalom, Nagymá-gocs, Szegvár, Mindszent és Székkutas, valamint az itt dolgozó kollégáknak az irányítása a feladatom. Emellett persze magángyakorlati tevékenységet is foly-tatok.- A választások után érzett-e valami pici csalódást?- Természetesen az ember érez egy pici csalódást, hiszen azért vállalja a meg-mérettetést, mert gyozni akar. És persze felvállalja azt, hogy amit az elmúlt négy évben vitt, azt még jobban szeretné folytatni. A választások kimenetele két-ségtelenül csalódással töltött el, de ugyan-akkor semmi okom arra, hogy kétségbe-essek emiatt, hiszen a szakmai hátterem biztosított volt az elmúlt négy évben is. Tehát az úgynevezett civil életbe való visszaállás nekem nem okozott különö-sebb megrázkódtatást. Ugyanakkor a csalódáson túlmenoen egy nagyon nagy megkönnyebbülés is volt az, hogy az az idegfeszültség, ami az elmúlt négy évben a mindennapjaimat kísérte, most meg-szunik és normális civil életet fogok élni. És ez sokkal nyugalmasabb, sokkal em-beribb tud lenni, mint a másik volt.- Könnyu volt-e visszatalálni a szakmájába?- Én azt hiszem, hogy könnyu volt, hiszen igazából nem is szakadtam el tole. Az elmúlt négy évben idonként - ha kis mértékben is, - de voltak felkérések arra, hogy a szakmával is foglalkozzam. Nem okozott gondot a visszatérés. Ez most egy olyan átmeneti idoszak, hogy a törvényi szabályozás ismerete mellett meg kell tanulni a mindennapos igazságát és annak mechanizmusát, de hát ez nem egy nagy dolog, könnyen meg lehet tanulni. A szakmából pedig nem estem ki, mert folyamatosan figyelemmel kísértem a legnagyobb szakmai történéseket, a szakirodalmat, úgyhogy ez nem okoz gondot nekem.- Négy évvel ezelott is változott az élete. Most mennyiben módosult?- Sokban változott az életem, nyu-godtabban telnek a napjaim. Azok az elvárások, azok a folyamatos igények, amelyek egy országgyulési képviselovel szemben jelentkeznek - megszuntek. És mi tagadás, a szakmai-civil élet összehason-líthatatlanul könnyebb, mint egy köz-szereplést vállaló embernek a minden-napja.- Ön sosem volt egy morózus típus, de most láthatóan a szeme is mosolyog...- Ez egyértelmuen a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életnek a velejárója. Egyébként is mindig ilyen volt az alap-természetem, mindig szerettem a humort, szerettem a jó kedélyu embereket és igyekeztem is mindig én is derus lenni. Ezt a politikai közszereplésnél nem min-dig engedheti meg magának az ember. És hát azt is hozzá kell tenni, hogy könnyebb élet ez, mint a politikusi élet.- Családja?- Örömmel fogadták, hogy több idot tudok végre velük tölteni. A családnak ez kemény négy éve volt, hiszen folyama-tosan távol voltam az otthonomtól, sok-szor napokra, hetekre, ugyanis elég je-lentos külügyi tevékenységet is folytat-tam, foleg a szomszédos országok felé. Ez pedig bizony elég ritka itthon tartóz-kodást engedett meg. Számukra is sokkal megnyugtatóbb állapot ez a mostani, mint az elmúlt négy évben volt. Ugyanakkor nem gyozök nekik elég hálás lenni azért, hogy az elmúlt négy év megpróbáltatásait bírták szó nélkül és mindig mellettem álltak, mindenben segítettek.- Az emberek nagyon furcsák, hogyan érzékeli, változott a viszonyulásuk Önhöz?- Én azt hiszem, hogy túlságosan nem változott a viszonyulásuk. Akik meg-keresnek mint állatorvost, bizalommal keresnek meg, mint ahogy az elmúlt huszonegynéhány év során bármikor. Én ugyanúgy éltem, amikor itthon voltam, mint azelott, ugyanúgy azok az emberek a barátaim, akik korábban voltak, talán egy kicsit bovült ez a kör. Nem hiszem, hogy bármi olyan dolgot tettem volna, ami indokolná azt, hogy esetleg másképpen viszonyuljanak hozzám az emberek. Nagyon sokan jönnek hozzám, hogy: "de jó, hogy itthon tetszik lenni, és tessék már kijönni hozzám, mint állatorvos, mert ilyen és ilyen probléma van". Ez mindennap többször megismétlodik, és mi tagadás, nagyon jól esik.- A közszereplésnek nem mondott teljesen búcsút, hiszen most is betölt társadalmi funkciót...- Néhány barátommal megalakítottuk májusban az Ingatlantulajdonosok és Birtokosok Csongrád megyei szervezetét. Ez egy érdekképviseleti szervezet, mely-ben az épített ingatlanok, valamint a földingatlanok tulajdonosainak az érde-keit igyekszünk képviselni. Az épített ingatlanok közé értendoek a lakások, házak, különbözo üzemek, akár mezo-gazdasági üzemek, vagy más épített in-gatlanok. A másik a földingatlan, ami szintén nagyon fontos értéke a magyar társadalomnak - mindezeknek az érdek-védelmét próbáltuk felvállalni. Ennek az egyesületnek vagyok az elnöke. Most úgy néz ki, hogy ez a gondolat, amit elin-dítottunk itt Csongrád megyében, most már kezd egyre inkább országos moz-galommá terebélyesedni. Úgy gondoljuk, hogy ezekben a körökben nagyon sok olyan feladat adódik és érdek van, amit igenis védeni kell. Tehát a tulajdon, a magántulajdon védelmének az Alkot-mányban rögzített formáját igenis figye-lemmel kell kisérni és a jogszabályok, illetve a jogalkalmazás során tapasztalt rendellenességeket orvosolni kell. Mi most erre vállalkoztunk.H. Á.