Az elmúlt hét péntekjén felavatták a zsinagógából kialakított könyvtárat.A templom építését 1868-ban Knabe Ignác tervei alapján kezdték meg, s négy év múlva vehette birtokába a helyi zsidóság. A II. világháború idején a vallását gyakorló zsidó lakosság az ismert tények következtében veszett el, így a 60-as évektõl az épület jószerivel üresen maradt. Mint minden hosszú idõre magára hagyott ingatlan, a zsinagóga állaga is romlásnak indult, a födémzet helyenként beszakadt, az épület életveszélyessé vált.S ekkor kezdõdött, eleinte lassú, apró lépésekkel a zsinagóga megmentése. A '70-es évek végén az épület hasznosítására, a környék rendezésére a város tervpályázatot írt ki, feltételként már akkor is a közmûvelõdési hasznosítást jelölve meg. Menetközben eltelt egy évtized. 1987-ben a hitközség kiürítette az épületet, s a város 3, 6 millió forintért megvásárolta a Magyar Izraeliták Szövetségétõl. Még ekkor elbontották az életveszélyes tetõt, ám csak öt évvel késõbb 1992-ben állították helyre. Újabb négy év, majd 1996-ban a mostani képviselõ-testület hozta meg a döntést: fel kell újítani a zsinagógát, új funkciójának megfelelõen. A város a felmerülõ költségek teljes biztosítását vállalta. A forrást elsõsorban a privatizációs többletbevétel biztosította.A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével egyeztetve (MAZSIHISZ) úgy döntöttek, hogy az épület az eredetinek megfelelõ architekturát külsõleg õrizze meg, belsõ kiképzése azonban az ezredvég könyvtári kívánalmait elégítse ki. A meghirdetett tervpályázatot néhai Terney László és munkatársai nyerték el, s álmodták meg az épület végsõ képét. A munkák 1997 szeptemberében kezdõdtek meg, s alig egy év alatt, 1998 augusztusában fejezõdtek be.A könyvtárnak helyet adó egykori zsinagógában meghagytak egy kicsiny helyet, emlékeztetõül az épület egykori történetére. A zsinagógából átalakított új városi könyvtár ennek az emlékszobának az avatásával kezdõdött, majd az épület kertjében az emléktábla átadásával folytatódott.

Az eseményre Izraelbõl is érkezett delegáció, az Ashkelóni Kamarakórus pezsdítette meg az ünnepi hangulatot. Ezt követõen Szirbik Imre polgármester szólt a megjelentekhez. Mint mondta: A kulturált ember nem rombol, hanem épít. Jövõje csak annak a közösségnek lehet, amelyik kimûvelt emberfõket nevel, s ehhez kívánja a város megadni a lehetõséget úgy, hogy a modern kor elvárásainak megfelelõ bibliotéka ne csak a könyvek világába kalauzolja el az érdeklõdõket, hanem a "Gutenberg -galaxisból" - ból kilépve, a számítógépek segítségével az internet világa is elérhetõ legyen. Szentes új Városi Könyvtára történelmi falak között tölti be szerepét, így téve lehetõvé a felnövekvõ nemzedékek tanulását és mûvelõdését, s õrizve a hagyományozók emlékét. (h.á.)

Az én zsinagógámAz ember szívesen mesél régi történeteket, szívesen mondja, igen, én már annak idején megmondtam, igen én már akkor láttam, igen én már akkor felismertem az értékét. Ezeknek általában a fele igaz, a fele nem.Most én is azt mondom, mi már akkor láttuk. Kiskamaszként görkorcsolyával száguldozva (vagy már nagyobb lányként?), hogy milyen szép is lehetne a zsinagóga. Emlékszem a színes ablaküvegekre, a tiszteletet parancsoló falakra. Romosan. Emlékszem szemben akkor még padok voltak (tényleg voltak padok?), az üzletsor úgy rémlik csak késõbb épült meg. Mi ott ültünk, szemben a zsinagógával, néztük, s nem értettük kamasz fejjel, hogy miért is nem hozzák rendbe. Ennek már tizenéve.Igazándiból még most sem hiszem el, hogy megújult. Igaz nap mint nap ott sétálok el és csak csodálkozni tudok. Gyönyörködni. Gyönyörködésem politika mentes, örömöm pártoktól független. Remélem hagyják, hogy az is maradjon. Nekem. Neked. Nekünk.Horváth