A köztörténelembõl ismert, hogy Jellasics horvát bán, császári altábornagy a bécsi kamarilla támogatását élvezve nyíltan szembehelyezkedett a Batthyány-kormánnyal, és 1848. szeptember 11-én 35.000 fõnyi hadsereggel átkelt a Dráván, azzal a nem titkolt céllal, hogy a magyar forradalmat fegyveres erõvel leverje. Nyilvánvalóvá vált, hogy nincs többé békés megoldás; a magyar felelõs kormány vagy veszni hagyja forradalmi vívmányait s megadja magát, vagy vállalja az önvédelmi harcot. A képviselõház az utóbbi mellett döntött, elrendelve az újoncozás megindítását, s az általános népfölkelés megszervezését.

Batthyány Lajos miniszterelnök kinevezte Kossuth Lajost teljhatalmú országos népfölkelési biztossá, aki szeptember 24-én megkezdte toborzó körútját az Alföldön. Cegléd, Szolnok, Nagykõrös, Kecskemét és Csongrád után október 1-jén - Jókai Mór, Egressy Gábor és Csernátony Lajos kíséretében - Szentesre érkezett. Erre a napra más ügyek miatt népgyûlést hívtak össze, így igen sokan tartózkodtak a város fõterén. Kossuth érkezésének hírérõl és fogadtatásáról a korabeli tanácsi jegyzõkönyv az alábbiakat rögzítette: "A nagy számmal egybejött közönségnek városi fõbíránk (Boros Sámuel) értésére adván, hogy fõszolgabíró úr által vett tudósítás szerint hazánk nagy Polgárja Kossuth Lajos ma reggeli 11 óra tájban megérkezend, mihezkép a mai napra kitûzött tárgyak elintézése másnapra halasztandók. Egyéb eránt felkéri a gyalog õrsereget, hogy a város szélén a nagy Polgár tiszteletére egybegyûlni, a lovasok közül pedig többen lóra pattanva a révhez kilovagolni siessenek. Ezen elõterjesztés következtében, éljen Kossuth Lajos - örömteljes felkiáltások közt a néppel szólván, fõbíró úr több tanácsbéli urak és a jegyzõk kíséretében a révhez kiment, hol is délután 4 és 5 óra közt Kossuth Lajos Hazánk nagy szolgája megérkezvén, városunk fõbírája városunk részérõl õtet üdvözölni nem késett. A minden felõl hallatszott éljen felkiáltások között Kossuth Lajos országos teljhatalmú biztos megköszönvén a szíves elfogadást, - számos lovas õrsereg elõkíséretében az utcákon hullámzó néptömeg közt városunk piacára beérkezett, - hol is a minden felõl öszve tódult és tág piacunkon meg nem fért néptömeg között az esten felállított szószékre Kossuth Lajos országos biztos úr a szûnni nem akaró éljenzés közt fellépvén, minden lelkes honpolgárt megható lelkes beszédjei által városi közönségünket az általános népfelkelésre felhívta, - mely felhívásra városunk lelkes lakosai felhevülve általános és lelkes felkiáltások közt hazáért élni halni nyilvánítván magát, a felkelésre készségét többszöri felkiáltások közt ismételte; megszûnvén a nagy polgár hallani, a szûnni nem akaró éljen Kossuth örömteljes felkiáltások közt - szállására ment, hol a városi elöljáróságtól azon kimondással, hogy a szentesi lelkes polgárok szíves elfogadásától telve - a felkelés eránt szükséges intézkedéseket holnap reggel teendi - elvált."

Az éjszakát Boros Sámuel fõbíró házában, a volt jegyzõi lakban (Hajdú Lajos u. 1.) töltötte. Itt kapta az elsõ hírt a pákozdi csatáról, de az ütközet kimenetelérõl még nem szerzett tudomást. A képviselõház elnökének (Pázmándy Dénes) Szentesrõl írt levelében így summázta Csongrád megyei benyomásait: "...Az általános népfelkelés eszközlését Csongrád megyében folytatván, itt is, e törzsgyökeres magyar népfajnál oly általános lelkesedésre s határozott készségre találtam, hogy bizton mondhatom ... a képviselõház itt, a Tisza-partnak õsmagyar népében kétségtelenül feltalálandja azon törhetetlen magkövet, mely közül összegyûl a szükséges erõ hazánk szabadságát dönthetetlenül megvédeni."

Másnap az elöljáróság a városházán várta Kossuthot. "Örömteljes elfogadások közt Kossuth Lajos országos teljhatalmú biztos úr megjelenvén, elõadta mikép életének legkedvesebb pillanata volt a tegnapi estvéli elfogadása, miszerint látta azt, hogy Szentes városa lelkes lakosai a Haza megmentésére készek. - Ennek folytában kinevezvén a felkelõ szentesi nép õrnagyának Müller Lajos urat, Bizottmányi tagul fõszolgabíró úr (Mikecz Lajos) elnöklete alatt Verner Mihály helyettes fõbíró urat, Lakos Andrást és az egyik városi jegyzõt, polgári biztosnak Boros Sámuel urat - öröm felkiáltások közt eltávozott." Folytatta toborzó útját Szegváron, Mindszenten, Hódmezõvásárhelyen és Szegeden.

Kossuth szentesi toborzásának eredményérõl Müller Lajos õrnagy jelentésébõl értesülhetünk, amelyet Batthyány Lajos miniszterelnökhöz írt október 5-én: "...Kossuth Lajos úrnak érkezett (okt. 3-án kelt) sürgönyös azon rendelete következtében, miszerint be nem várva a szentesi összes népfelkelõ seregnek tökéletes organisatióját, a már útba indítható tömeget haladék nélkül indítsam meg Csepel szigetbe, sietek tudatni tisztelt Minister elnök úrral, miképpen egy 554 fõbõl álló gyalog csapat folyó hó 5-én városunkból kocsikon elindulván, az napon a Tiszán átkelve Csongrádon, 6-kán Kun Szent Miklóson teendõ állomások után 7-kén rendeltetése helyére érkezend. Ezen csapatban 34 szuronyos, 68 magánypuskával, 27 pisztollyal, 163 lándzsával, 29 fokossal, 21 vasvillával, 15 karddal, 7 kaszával, 7 baltával felfegyverzett egyén találtatik, mihez képest még 254 egyén felfegyverzést igényel." (Utóbb értesülve a pákozdi csata kedvezõ kimenetelérõl, Kossuth a népfölkelést feloszlatta.)

A késõbbiekben számos legenda született Kossuth alföldi toborzó útjáról, gyújtó hatású szónoklatairól. Szentesi útjáról is maradtak fenn ilyenek, de az idézett korabeli dokumentumok hitelesen igazolhatják, hogy valóban lelkes fogadtatásban részesült városunkban. Ennek emlékét õrizte meg az 1898-ban felállított fõtéri Kossuth mellszobor, amelynek talapzatára ezt vésették a szentesiek: "Eljöttem, hogy megkérdezzem a Magyar Nemzettõl, meg akar-e hát halni rabszolga módra gyalázatosan, vagy élni akar szabadon és dicsõségben. E helyen mondta Szentes Népének 1848. Szept. 26-án." A dátum ugyan téves, de a szándék nemes volt; örök emléket állítani a nagy hazafinak. 1934 óta egész alakos szobor hirdeti Szentes és Kossuth kapcsolatát a róla elnevezett fõtéren.

Labádi Lajos