Nyolcvan évvel ezelõtti, 1918. októberi szentesi újságokat lapozgatva feltûnõ; az Alföldi Ellenzék cikkírói a helyi események, hírek mellett mennyire fontosnak tartották a fõvárosi, parlamenti polgári ellenzék helyzetértékelésének a város lakosságával való megismertetését.

A Károlyi Mihály vezette 48-as Függetlenségi Párt 12 pontos programját, melyet 1918. október 16-án terjesztettek a képviselõház elé már október 18-án olvashatták a szentesiek. Mind a program, mind az 1918. október 16 és 24 között megjelenõ cikkek elegendõ információt nyújtottak ahhoz, hogy a szentesi polgárok is rájöjjenek: a négy évig tartó és oly sok nyomorúságot, nélkülözést hozó háborúnak hamarosan vége lesz, elérkezett a béke, a nemzeti függetlenség és a demokrácia biztosításának ideje.

A "megrázkódtatás nélküli átalakulás" reménye nemcsak a háború miatt sokat szenvedett egyszerû emberek körében terjedt, hanem a helyi társadalom más, polgári és vezetõ rétegeiben is támogatókra talált. Ezt bizonyítja a fõispánnak Csongrád vármegye szilárd kormánypárti többségû törvényhatósági bizottságának tagjai elõtt az 1918. október 23-i évnegyedes közgyûlésen elhangzott beszéde, melyben az igazságos és tartós béke megteremtése, a független állami élet teljessége, a demokrácia, a népuralom elveinek érvényesülése mellett foglalt állást.

A Szentesi Kossuth Lajos Pártkör által 1918. október 27-én megtartott népgyûlés résztvevõi ennél tovább mentek, õk ugyanis egészében elfogadták az október 23-án megalakult Magyar Nemzeti Tanács 12 pontból álló programját. A szentesi gyûlésen elfogadott határozat kimondta, hogy az ország igazi képviselõjének a Károlyi Mihály elnökletével megalakult Magyar Nemzeti Tanácsot ismerik el, annak programját magukénak vallják és azt kívánják, hogy Károlyi elnökletével az õ pártjából és a háború alatt nem kompromittált elemekbõl haladéktalanul alakuljon meg az új kormány, s a válság megoldása érdekében a nép is hallgattassék meg. A gyûlés üdvözölte Károlyit és kimondta a Magyar Nemzeti Tanácshoz való csatlakozását.

A polgári demokratikus forradalom október 30-31-i gyõzelme Budapesten megnyitotta a forradalom vidéki diadalútját. A Magyar Nemzeti Tanács végrehajtó-bizottsága a hatalom átvételrõl október 31-én körtáviratban értesítette a törvényhatóságok fõispánjait, a városok polgármestereit, és minden települést felszólított, hogy csatlakozzék az egyedül törvényes kormányhoz, a Nemzeti Tanácshoz.

A szentesi 48-as függetlenségi csoportosulás vezetõi (Burián Lajos, dr. Lánczi Simon Pál és Vajda Ernõ) felkeresték a polgármestert, hogy kérjék a város rendkívüli közgyûlésének összehívását a forradalmi kormány elismerése céljából, egyben bejelentették, hogy november 3-án népgyûlés keretében kívánják megválasztani a Nemzeti Tanács helyi intézõ bizottságát. A közgyûlés elõkészítése céljából - a polgári közigazgatási gyakorlatnak megfelelõen - november 1-én délelõtt a városi tanács rendkívüli ülést tartott és kimondotta csatlakozását a Magyar Nemzeti Tanácshoz.

Az események a forradalom helyi támogatóinak elképzeléséhez képest is felgyorsultak, november 1-én délelõtt a vásártéren megtartott katonagyûlésen megalakult a helyi Katonatanács, a városban lévõ katonai alakulatok esküt tettek a Magyar Nemzeti Tanácsra. De megalakult a Szentesi Munkástanács is, mely a helyi szociáldemokrata pártvezetõség tagjaiból tevõdött össze. A 48-as Károlyi-párt kezdeményezésére a Református Kör helyiségében még november 1-én délután megtartott gyûlésen, nagyszámú közönség, katonatisztek, katonák, polgárok, nõk részvételével megválasztották a Nemzeti Tanács helyi Ideiglenes Intézõ Bizottságát. A 24 tagú testület tagjai közül 18-nak ismert a pártállása, közülük 13 Károlyi-párti, 5 szociáldemokrata, elnök Burián Lajos Károlyi-párti, de volt képviselõje a katonaságnak sõt még a háborús szenvedések miatt leginkább elkeseredett hadisegélyeseknek is. Az Ideiglenes Intézõbizottságon keresztül tehát megvalósulhatott a különféle szervezetek részvételét a város irányításában. A bizottság összetétele egyben bizonyítja a városban mûködõ társadalmi-politikai szervezetek és természetesen rajtuk keresztül a város társadalma elfogadta, támogatta az ország új "kormányát" a Magyar Nemzeti Tanácsot.

Ilyen elõzmények után, november 2-án összeült a város rendkívüli közgyûlése, amely üdvözölte a Magyar Nemzeti Tanácsot, elfogadta annak programját. A polgármestert és a városi tisztikart utasították, hogy csakis a Magyar Nemzeti Tanács utasításait hajtsa végre, tegye le a hûségesküt a helyi Nemzeti Tanács kezeihez, - ez november 2-án meg is történt. Ugyancsak utasította a közgyûlés a rendõrkapitányt, hogy a városban tartózkodó katonai alakulatok parancsnokságaival együttmûködve gondoskodjék a város biztonságának fenntartásáról, ugyanakkor tudomásul vették a polgárokból álló õrség szervezõdését.

November harmadikán ismét népgyûlés keretében sor került a helyi Nemzeti Tanács végrehajtó bizottságának megalakítására. Az új testület "csak" az elnök személyében jelentett változást, a nagyvagyonú expolgármester Burián Lajos nem kapott helyet a testületben, kiesése már elõrevetítette az események, folyamatok balratolódását.

November elsõ napjaiban tehát Szentesen gyõzött az õszirózsás forradalom: a helyi közigazgatás a Károlyi-párt, az szociáldemokraták és a katonaság képviselõibõl alakult Nemzeti Tanács ellenõrzése alá került. A hatalom korábbi képviselõi vállalták az új, a polgári-szociáldemokrata koalíciós kormány törekvéseinek megvalósítását, intézkedéseinek végrehajtását.

A forradalom helyi eseményei azt bizonyítják, hogy Károlyi politikájának, a 48-as Függetlenségi Párt programjának, a polgári demokratikus átalakulásnak vidéken, így Szentesen is megvolt a tömegbázisa, de megvoltak a forradalmi fordulat végrehajtására kész és alkalmas helyi vezetõ egyéniségek is.

dr. Takács Edit

fõlevéltáros