Október 18-án, a város lakossága a cigány kisebbségi önkormányzat sorsáról is döntött. A szavazás eredményeképpen öt fõvel megalakult a törvény által elõírt kisebbségi önkormányzat. Elnöke Faur Zoltán, alelnök Lakatos Attila, tagok: Faur István, Fehér Mónika és Pap Imre. Az elõttük álló feladatról tájékoztatta lapunkat Faur Zoltán.

- A sors hozta, hogy annak idején úgy döntöttem, nem csinálom. Három fiúgyermekem van. Azt láttam, az anyagi háttér felborult, a politikából nem tudtam megélni. Visszatérésem annak tudható, látva az emberek irántam való bizalmát, sok helyen felkértek, hogy újra induljak a cigány kisebbség képviseletében.

- Az elõzõ ciklusban ez az önkormányzat megalakulása után nem sokkal mûködésképtelenné vált. Milyen önök között most az egyetértés?

- Anélkül, hogy minõsíteném az elõzõ cigány kisebbségi vezetést, el kell mondanom, beláthatatlan következményekkel járt, hogy õk a vállalt feladataiknak nem tettek eleget. Emiatt óriási teher nehezedik ránk. Azokat a dolgokat, amit a réginek kellett volna megvalósítani az elõzõ négy évben, azt most a mi programunkba be kellett építeni. Ha tudtak volna dolgozni, már elõrébb tartanánk. Az új vezetõség, úgy tûnik, megtalálta a közös hangot.

- Az egyik legnagyobb gond a munkanélküliség. Mit terveznek ellene?

- Ez így igaz. A cigányokat sújtja legjobban a munka hiánya. A vezetésben három vállalkozó van. A vállakozásunk révén is foglalkoztatni kívánunk elsõsorban nagycsaládos cigányembereket, illetve a dolgozni kívánókat. Ezt a város nagy önkormányzata felé is tudatosítjuk. Elmondhatjuk, megfelelõ mértékben támogatnak bennünket, a megfelelõ követelmények és elõírások mellett. A foglalkoztatási programunkban szerepel olyan is, hogy különbözõ vállalatokat fogunk megkeresni, így igyekszünk a legsúlyosabb gondokon enyhíteni, valamint a dolgozni kívánóknak lehetõséget, biztosítani, cégeknél való elhelyezéssel.

- Nem csak a cigányoknál, hanem a többségben is van olyan aki nem is akar dolgozni. Önöknél milyen az arány?

- Ez a demokrácia a cigányokat is elkényelmesítette. Nagyon sok ember így van. Minek menjen el dolgozni, tizennyolc-húszezerért, amikor kap tízezer forintot s abból el tudja magát tengetni. Egyharmad része a kényelmes beállítottságú, a megmaradó kétharmad pedig többet, szebbet, jobbat akar családjának. Tudja, hogy ezt nem érheti el másképpen, csak becsületes munkával.

- Mit tartalmaz még a programjuk?

- Több sarkalatos pontja van. Ilyen például a költségvetésünk, az irodai háttér, iroda struktúra, ugyanakkor az oktatás egy bizonyos részével is foglalkozik a programtervezetünk, a sport és a kultúra területén is vannak feladataink. Mindezeket a városi vezetés, valamint többségi társadalmi segítséggel szeretnénk megoldani. Játszótér kialakításában is gondolkodunk, a cigánytelepen a gyerekek az úton játszanak s ez igen balesetveszélyes.

A munkabizottságokban részt kívánunk venni, a többségi önkormányzat munkáját úgy kívánjuk elõsegíteni. Bízom abban, hogy a két önkormányzat között jó kapcsolat alakul ki, az elsõ lépések ezt bizonyítják, s ez által az elõttünk álló feladatokat sikeresen meg tudjuk valósítani.

- Milyen elképzelések vannak a bûnmegelõzéssel kapcsolatban?

- Errõl csak annyit, amikor szervezeti elnök voltam, még Tûhegyi kapitány úrral beszélgettünk errõl a témáról, de azután ez a dolog abba maradt. Abban is látok megoldást, hogy a polgárõrség, akár társadalmi felajánlásként is négy-öt fõt tudna fogadni. Olyan cigányembereket tudnánk oda delegálni, akik szívvel lélekkel tennék a dolgunkat, és felügyelnék azt, hogy ne legyen randalírozás akkor, amikor a fiatalok elmennek a diszkóba. Ebben a témában nemigen vagyunk járatosak, azt gondolom, hogy ezt nem egy kisebbségi önkormányzatnak kell megoldani, hanem a bûnmegelõzést a családokban a nevelési stratégiával érheti el a szülõ.

Dunás V. Zoltán