Egy fordulóval az õszi idény befejezése elõtt, városunkat az NB II-ben képviselõ Szentesi VTE jelenleg a tabella élén áll. Kardos Mihály a csapat edzõje értékeli az "elsõ félidõt".

- A jelenlegi helyezésünk városunk teke sportjának fennállása óta, a legjobb eredmény. Mindez tervezve volt, de nem az elsõ hely, hanem az élmezõnyhöz való csatlakozás, ahol most állunk, az váratlan. A nyár végén mikor megkaptuk a sorsolást, akkor igen nehéznek tûnt. A srácok olyan hozzáállást tanúsítottak, hogy sikerült villámrajtot venni, ami azt jelentette, hogy a vidéki mérkõzéseinket is hoztuk, s így máris az elsõ három között voltunk. Ez a jó forma azóta is meg van. Itthon még veretlenek vagyunk, csupán egyetlen csapat, a Kazincbarcika vitt el Szentesrõl egy pontot. Beért a hosszú évek munkája, öt éve vagyunk az NB II-ben. Egy héttel a rajt elõtt a szövetség elõírásának megfelelõen kicseréltük, a dobódeszka borítását páncéllinoleumra, mert a jövõ évtõl ez a kötelezõ. A csapat vezetése úgy döntött, hogy minél hamarabb végrehajtjuk, annál jobban be tudjuk gyakorolni, mikorra mindenkinek kötelezõ lesz.

Bár messze van még a bajnokság vége, azonban már minden megfordul az ember fejében, mikor megy a szekér. Egy nagy problémánk van, hogy a mi pályánk csak NB II-es mérkõzésekre alkalmas. Magasabb osztályra nem jó, mert ott a dobószám is emelkedik, a másodosztályban százhúsz, míg az elsõben százhatvan dobás van. Kötelezõ a négyes pálya, a szentesi csak kettes. Az NB I-nek megfelelõ pálya csak Vásárhelyen, illetve Szegeden van, oda átjárni anyagilag kész katasztrófa. Ha az elsõ háromban végzünk a végelszámolásnál elégedettnek kell lennünk, de ha úgy alakul a helyzet és a technikai adottság, vállalnánk a magasabb osztályt is. Az utánpótlással kapcsolatban megtudtuk, nincs komolyabb probléma, mert a megyében játszó csapat (tartalék), százszázalékosan vezeti a tabellát, azon kívül a városi bajnokságban is nyolc együttes szerepel, akik közül kedve van valakinek versenyezni, nyugodtan tudunk igazolni. Itt említeném meg, hogy az egyik meghatározó játékosunk, a régi NB III-as csongrádi csapatból került hozzánk, csak az a baj, hogy munkahelyi elfoglaltsága miatt csak kéthetenként tud jelen lenni. Ennek a sikernek csak részben vagyok részese, mert a gárda szellemi- és tudásszintjének, illetve hozzáállásának eredménye a félévi kitûnõ bizonyítvány. Tudvalevõ, hogy két éve a legjobb játékosunk Vajda István eligazolt, s kialakult egy olyan szellemû társaság, hogy csak azért is megmutatjuk.

DVZ