Ezzel a címmel hozta meg minap a posta "Veres Gabriellának" nagykárolyi gróf Károlyi Lajos (régi kegyúri családunk doyenje), és a Fejér Megyei Levéltár közös kiadásában most megjelent visszaemlékezéseit. Lajos grófot nem kell Szentesen sem bemutatni sokaknak, hiszen 1973 óta vissza-visszajárogat hozzánk, és a rendszeromlás óta majdnem minden nyáron díszvendége Nagymágocsnak. - Hála Rigó Tibor igazgatónak, aki sok jeles cselekedetével nemcsak a kastélyért és a parkért, hanem a családi hagyományok ápolásáért is kiérdemelne egy külön díjat. (Egyelõre csak a mûemlékvédelemért kapott.)A kötet borítója, mely a mágocsi kastély 1920 körüli színes képét mutatja, már sejtteti a bele lapozóval, hogy a gróf életében különös jelentõséggel bír a százegynehány éves épület. Itt született ugyanis 1924. május 10-én (jövõre lesz 75 éves!). A belsõ címoldalon a családi címer (képünk), majd Csoóri Sándor ajánló sorai együtt adnak különös rangot a huszonnyolc fejezetre tagolt 222 oldalas, több régi és új színes képpel, a szerzõ saját felvételeivel illusztrált mûnek. De a gyakorlott könyvmolyt azonnal meglepi a kolofon is, hiszen ez a 14 íves könyv - írd és mondd - mindössze 500 példányban jelent meg! Különös értékkel bír tehát, amirõl írok, de nem lesz hozzáférhetetlen, hiszen a múzeumon kívül tanulmányozható lesz a levéltárban és a városi könyvtár helytörténeti (nem kölcsönözhetõ) tárában is.A gyermekkor fejezetei Nagymágocson és a zempléni Telkibányán játszódnak, és illendõen szerény családtörténettel kezdõdnek Józsától, az "Ördög"-tõl (1150-1180) máig megvont genealógiai soron. Kiemelten szerepel a legismertebb Károlyi Sándor (1669-1743), aki nemcsak a magyar történelem alakítója, politikus és hadvezér, hanem a család alföldi birtokainak megszerzõje, és fõként az elsõ családi memoár szerzõje is. (Egész életében naplót vezetett.)Vadásznak se kell lennie az olvasónak, hogy élvezze a szarvasok paradicsomáról, Bélyérõl, és katonának se kell lenni, hogy becsüljük a pécsi hadapródiskoláról felvázolt emlékképeket. A kaland a Kárpátokban kezdõdik, és Nagymágocstól Braziliáig tart, ahol Braganca Paulistában, 1997. Boldogasz-szony havában zárta kéziratát a szerzõ. A Világot bekalandozó sorban számomra az 1973 évi elsõ haza-látogatás "élményei" voltak meghatározók. Lajos gróf olyan tükröt tart elénk írásával, amilyet egyedül csak õ tarthat: "Hazádnak rendületlenül" a fejezet címe, és végül megtudjuk, hogy számára még ez sem közhely, mint ahogy Madách és Kölcsey sorai is a legjobb helyre kerülnek benne.Sokkal több ez a kötet, mint memoár! Sokkal jobb, mint egy regény, és sokkal élvezetesebb, mint egy útleírás. Ez a kötet hitvallás, ezért itt hívom meg a T. Szerzõt, szülinapi könyvbemutatóra a Péter Pál Polgárházba! (RG)