A boncoló orvos munkájáról kevés ismeret van a köztudatban. A beteg-orvos kapcsolata az elhalálozással véget ért és pont kerül a kapcsolat végére. Az elhunyt hozzátartozói a temetéssel vannak elfoglalva, majd az elhunyt emlékei élnek tovább. A pathológusorvos pedig Anonymusként újra és újra végzi munkáját a proszektúrán, az orvostudomány háttérországában. Errõl beszélgettünk dr. Benkó Gábor fõorvos úrral.

- Fõorvos úr! Milyen motiváció vitte az orvostudománynak erre a területére, ahol a beteg-orvos kapcsolat véget ér. Mint pathológus, hogyan teljesedett ki orvosi hivatása?- 1959-ben szereztem diplomát a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. 1970 óta végzem a munkámat a szentesi kórházban. A pathológiai osztály osztályvezetõ fõorvosa vagyok. Elõször a belgyógyászként képzeltem el hivatásomat, de az élet sorsfordítása a kórbonctan területére vezetett. A laikus közvélemény keveset tud ennek az orvosi területnek a munkájáról, kérem fõorvos úr tájékoztatását a pathológiáról és a proszektúráról. - Régen a kórház kórbonctani osztályát proszektúrának nevezték, de ma már e helyett a pathológiai osztály elnevezést használják. A pathológiának három részlege van, a kórboncolás, a kórszövettan és a citológia. - Milyen folyamata van a pathológiai munkának a beteg elhalálozásától a boncolásig?- A boncolási munkának a fõ forrása a kórház. A fennálló jogszabályok alapján a kórházban elhunyt betegeket fel lehet boncolni, de az elhunyt is és a hozzátartozó is kérheti a boncolás mellõzését, de csak a kezelõorvos beleegyezésével. Ebbe beleszólhat a boncoló orvos is.A boncolást mindég a kegyeleti szempontok figyelembevételével végezzük. Minden szervet átvizsgálunk, de ezek a szervek mind visszakerülnek. Kivételek azok a szövetminták, amelyek még külön diagnosztikai vizsgálat alá esnek. Minden boncolásnak hármas célja van, mindenek elõtt tisztázni, hogy a beteg életében felállított kórisméje megegyezik-e azzal, amit a boncolás feltár. Összehasonlítása a két eredménynek és a tanulság levonása. Tisztázni lehet az összehasonlítás alapján, amit régen átélt, azt is, ami van, vagy azt, ami lehetett volna, ha tovább él. A boncolási eredménynek családi vonatkozása is lehet, mert az elõdeinkhez hasonlíthatunk nemcsak külsõben, hanem belsõleg is. Ebbõl következhet, hogy a szervezet megbetegedése is hasonló lehet. Így részesülhet a vérszerinti család is a boncolás eredményébõl. Ez nem azt jelenti, hogy ugyanolyan betegsége lesz a hozzátartozónak is. Egyébként a boncolási eredmények iránt kevés a hozzátartozók érdeklõdése. A boncoló orvosnak kötelessége a hozzátartozók tájékoztatása. Évente több, mint 300 boncolást végzünk. Egy-egy boncolás a föltárástól a boncjegyzõkönyv lezárásáig 20 szakorvosi munkaórát jelent. Mi végezzük a kórház élõ szövettani vizsgálatait, valamint a nõgyógyászati citológiai vizsgálatokat. Évente 5 ezer élõ szövettani és 10 ezer citológiai vizsgálatot végzünk. A szentesi kórház pathológiai osztály munkáját két orvos tizenhárom munkatársával együtt végzi. Magyarországon kb. 200 pathológus orvos van, akik az ismeretlenség homályában végzik munkájukat. Mi, nap, mint nap találkozunk a latin közmondás érvényesülésével, miszerint "Mortui vivos docent", "Holtak az élõket tanítják". Ezzel a tudattal gyakoroljuk választott hivatásunkat. Fogas Pál