Táltos és menedzser. Ez a két nemfogalom jut eszembe elõször róla. Pedig csak jó iparos, tisztességes mester akart lenni, és jó tanító. Házában a matriarchátus “legférfiasabb" formáját ismerhették meg a látogatók, és a magyaros vendégszeretetet. Az ember úgy érezhette magát Nála, mintha nem egyedül lenne Szabicséknál, hanem úgy, mint a mûkedvelõk képviselõje. Az elõadás ugyan nekem szólt, de a tanítás mindig Mindenkinek . - Csak adni tudott!A stílbútor halálára, a fordulat évére tanulta ki a stílbútor-asztalos szakmát. Kiváló mesterét, asztalos édesapját követte volna, ha éppen akkor el nem kezdõdik a Nagy Magyar Falanszter. Elment hát széklábat faragni három évtizedre - mindig egyformákat. A Tisza Bútoripari Vállalathoz, - Csongrádra utazott naponta. Vonattal a magas töltésrõl, vagy biciklivel az árokpartról, hol meg akárhogy, de telis-telítõdött ártéri, mocsári mesés élményekkel. Egy hajnali köd, vagy egy lidérces alkonyat elég volt Szabicsnak arra, hogy felkeresse, és beszélgessen a Természet Erõivel, amit gyermekien, már istenként imádott. - Bökényben rátalált! Bár bejárta a világot, ismerte a népi iparmûvészetet, de szûknek érezte. A nagy dolgok mindig a kicsibõl lesznek, õ fagombokkal kezdte - ezerszámra! Pásztorfaragások követték, elsõ faplasztikái a Csodaszarvas legendakörbõl, havasi- és bõgõkürtje, hajító fája, kései a vadász-mezõkrõl. Figurái pedig a mocsári mondavilágból valók: Nagyharcsa a Víz, Nádifarkas a Föld, Nagykócsag a Levegõ istene. Mocsári Vénuszát Pogány Ödön Gábor vitte világkörüli útra -, ezzel is bizonyítván; - Él még a magyar mondavilág: legalább is Szentes-Bökényben, Szabicsnál!Egy idõben ajándéktárgyakra pazarolta tehetségét. Ezt is szívesen tette európa fõvárosi polgármestereinek, a bútorgyári focistáknak, a kertbarátoknak, a bécsi VIT-re, Kaliforniába, üdülõvárosok játszótereire. Kunsztokat talált ki: halak kecskeszarvból, pálinkás butélia amerikai szilaj marha szarvából, áttört bivalyszarv, kettõsen is áttört faserleg, stb. - Szabicsnak ujjgyakorlatok csupán!Kavicsok közt mindig lehet valamit találni - mondta, és ha nem volt éppen fája, áttért a filigránokra: nemes opálból, kámeából, ametisztbõl és elefántcsontból ugyanúgy, mint szaruból, osztriga-kagylóból, barack- vagy meggymagból, de még a kakas sarkantyújából is maradandót alkotott!Hirdette: tisztelni kell az anyagot! De nem volt materialista. Hitte a Viráglányok indulását, akik már születésük elõtt meghaltak. Lelkük addig nem térhet vissza a Napba, míg valaki valahol a Szerelem elleni bûnt meg nem torolta.Szabics Ferenc Jó Tanító volt. Fia munkáinak folytatója. Háza, szobája múzeum, mint mondta “benne marad egész életem". Köztéri oszlopai, táblái hirdetik: az összetartozást, az újjászületést, az õskultúrákból eredõ haladást; búzakalászt és gyékényt is ugyanúgy; Az Életet Magát. - Hála érte, Néki. (RG)