csak elvétve találni verseket. Ráadásul a Szentesi Életben mégoly ritkán férnek is el az ilyen sorok, mégis érdemes idézni, hogy a most 50 éve mártírhalált szenvedett szentesi ügyvéd mit jegyzett fel dr. Grûner István szegedi volt fõügyész levele hátoldalára, melyben arról értesíti, hogy Atkári Dezsõ csongrádi volt hadifogoly ügyét átadja neki: “A kidõlt fában õrlõ szú lakik,/ A honfi honfira vádaskodik./ Testvért testvér, apát fiú elad,/ Mégis ne szóljon errõl az ajakad!"

Mi is történt 1947 augusztus 25-én Csongrádon, közel a piactérhez, az Endre utca sarkán? Két “panaszos", bizonyos Venyovszkiné és Zsigáné úgy hallották, hogy az izgatással vádolt Atkári - többek közt - a következõket mondta Sándornénak, aki megkérdezte a fiatalembert, hogy mi újság Oroszországban; “Ott bizony nem a legjobb újság van, mert kolhoz van, és szuronyok között kísérik a munkásokat dolgozni. Még a gyerekeket is elveszik az anyától 3 éves korában erõszakkal, és úgy elviszik, hogy többet az édesanyját nem láthatja meg. Ezekbõl lesznek a jó Sztalin-gyerekek. Magyarországon is úgy lesz, ha a kommunisták gyõznek; csajka és kolhozrendszer lesz..."

Nosza elszaladtak a “hölgyek" a csongorádi pártházba, és “beköpték" Dezsõt. Õt meg lefogta a demokratikus rendõrség, és szeptember 9-én kihallgatta. Hiába emlékezett másképpen, hogy õ csak a láger-életrõl beszélt a három nõnek, hiszen ki sem engedték onnan, a traccsasszonyok “vallomása" betûrõl betûre megegyezett. Ráadásul tudni vélték, hogy a szõlõhegyi kunyhókat is Atkári firkálta teli “- Le a kommunistákkal!" feliratokkal.

Náfrádi József rendõr nyomozó alhadnagy hiába próbálta megvédeni õt a vádaskodásoktól, a koncepció a három nõ vallomása alapján 3:1-re gyõzött Atkári ellen, hisz nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. A 10 oldalas jegyzõkönyv annyiszor ismétli a vádat, hogy bár dõreség, még az is elhiszi, aki nem. Megszokja olvasni. Azután megvoltak a választások is. Ma már történelem.

Negyvennyolc áprilisában hallgatta ki a szabad lábon védekezõ Atkárit a szegedi népügyészség, megállapítva bûnösségét és a vádiratot felterjesztette a Népbíróság Külön Tanácsának. “Izgatás bûntettében" május végére idézték be Atkárit a szentesi járásbíróságra. A tanúként megjelent Sándorné, mivel vallásos asszony volt, visszavonta a rendõrségen tett korábbi vallomását. Szerinte a “kommunistákról" szó se volt a beszélgetés során. Atkári a mellvizenyõjére panaszkodott, meg a láger-életre, ahol a tüdeje megbetegedett.

Két évi börtönt, öt évi hivatal- és jogvesztést kapott a fõtárgyaláson, a földosztáskor kapott 1 holdját pedig elkobozták. A védõbeszédben elhangzott Tompa Mihály idézet sem mentette meg õt. Mivel dr. Péter Ernõ fellebbezett (bikkfanyelven “felfolyamodást jelentett be"), az ügyet feljebb tették a Népbíróságok Országos Tanácsa elé, ahová már talpig vasban vitték dr. Fadgyas András bíró elé. Biczó bíró a fellebbezést helybõl elutasította, és a kijelölt védõje a fõvárosi dr. Berecz Sándor lett - szerencsére -, Péter Ernõnek korábbról is jó ismerõse. Mindenszentekre leutazott Szentesre, hogy személyesen tájékozódjon.

Telt-múlt az idõ, a NOT pedig “idõrendbe" sorolta a tárgyalásokat. Karácsonykor már az 1946-os ügyeknél tartottak. Atkári “bûne" pedig csak negyvenhetes évjáratú volt, de 1948-as számmal jegyezték, így hát napolgatták májusig. Ráadásul “extra-sürgõs" ügyek is elébe kerültek, és közben a dolognak híre ment. Híre ment ugyanazon a csongrádi piacon. Mindenfélét pusmogtak az emberek, a beépített téglák pedig mindet feljegyezték, és a szentesi rendõrkapitányságra is beépítették. Március 25-én, pénteken valahogy unhatták magukat a rend õrei, hát kiugrottak Péter Ernõért, és bekísérték egy kis elbeszélgetésre. Ez lett az ügyvéd utolsó “beszélgetése". Nyomozati anyag hiányában nem emlékezhetünk meg a tényekrõl, csupán vélelmezzük, hogy elõször szurkálták egy kicsit, majd kidobták (vagy inkább kiugrott?) az emeletrõl

Berecz ügyvéd május 17-i lapját, május 19-i táviratát és levelét pedig még mindig dr. Péter Ernõnek címezte a Kossuth utca 1-be... : “Atkárit szabadlábra helyezték STOP tíz hónapra ítélték STOP 400 négyszögölet elkoboztak BERECZ" Az ügyvéd áprilisban lett volna 62 éves, és az utolsó “gyõzelmére" 1949. május 19-én pedig már éppen ötven napja volt a teste odakint a temetõben Ennek éppen 50 éve. Az ügyet azután Péter Ernõ veje, dr. Pataki Tamás vette át. Õ rendezte el az iratokat is összesen 29 darabban. A csomónyi peres-poros iratot özvegye, sz. Péter Ilona és ifjabb dr. Pataki Tamás helyezte letétbe a Koszta József Múzeum Történeti Adattárába 1988-ban (93.58.5.1-29. leltári számon). Az iratok közt van egy olyan is, mely még az események elõtt, 1947. május 27-én kelt, és dr. Péter Ernõ ügyvég írta Erdei Mihály nemzetgyûlési képviselõnek. Az ügyhöz semmi köze (?), de befejezésül mégis ebbõl idézünk:

“-Igen tisztelt Uram! Mai keletû és hozzám intézett levelére a következõket válaszolom: - Szõke István Önt rosszul informálta. Ügyében semmiféle helytelen intézkedést nem tettem. Õtõle egy szegénységi bizonyítványt és egy házassági anyakönyvi kivonatot kaptam. Mindkettõt neki visszaadtam.... - Egyébként ügyvédi gyakorlatom alatt több mint 400 házassági bontóperem volt, és ezideig még egyetlen ügyfelem sem panaszkodott. Ez mindennél többet mond. - Ami a levelében foglalt és velem nem közölt panaszokat illeti, sem a múltban, sem most nincs akkora hatalmam, hogy bárkit is elbuktassak. Önnek, mint törvényhozónak tudnia kell, hogy nem az ügyvéd itélkezik, hanem a bíróságok. ... Nemcsak gazdag polgárokat, hanem jóravaló munkás embereket is képviselek. - Levelének arra a részére, amelyben engem egy párt tagjának óhajt minõsíteni -, szíveskedjék tudomásul venni, hogy politikával egyáltalán nem foglalkozom, és levelének ez a része Sulyok Dezsõt bizonyára mosolyra késztetné."

- De ennek semmi köze - ugye - az ügyhöz! (RG)

Ps.: az iratok dr. Pataki Tamás engedélyével tanulmányozhatóak.