Május 3-tól 30-ig a fõvárosi iparmûvészetiben tartózkodnak azok a gyertyák, amelyeket a szentesi Kátai József középiskolai kémia tanár és felesége, Nagy Andrea készítettek erre az alkalomra. Õk ketten díszgyertyákat már hosszú ideje csinálnak, három évvel ezelõtt kaptak meghívást elõször külföldre, Ausztriába, ahová Adventre hívták õket. Ettõl az alkalomtól fordult meg igazán a gyertyaterjesztés módja. Eladdig kereskedõk keresték fel õket Somogyi Béla utcai lakásukban, ezután viszont õk is igyekeztek elébe menni a vásárlóknak, szakmai kiállításo-kon szerepelni. Idén tavasszal a Vigadó-ban rendeztek nem-zetközi szakkiállí-tást és vásárt, s ezzel a házaspár iparmû-vészetével berontott a hazai "díszgyer-tyapiacra", úgy, hogy ma már Magyar-ország legnagyobb városaiban - így ter-mészetesen Szente-sen is - megvásárol-hatók az igényes ki-vitelû, és mûvészi igénnyel készült gyertyák, amelyek nem is annyira mel-lesleg cseppmen-tesen égnek, és min-den szálban van kanóc. Amikor arról kérdeztem a tanár urat, hogy hogyan készülnek ezek a gyertyák, némi szünet után csak annyit mondott: kézzel.

A galériák tulajdonosai keresik õket, ajándéktárgyakat árusító üzletek, s köztük például egy pécsi bolt, ahol a Zsolnay porcelánok között állnak a szentesi gyertyák. Ennek az üzletnek a megrendelésére alkották meg a jobb vagy bal oldali fotón láthatót, míg a tulipános, tavaszváró hangulatú gyertya a Vigadó-béli kiállításra készült.

A gyertyák zsürizettek, tehát papírjuk is van arról, hogy formai szempontból mit érnek, a többit a vásárló ízlése dönti el, amely, úgy tûnik kitart emellett. A tanár úr szerint az elmúlt években nagyon sokat változott a magyarok (a külföldrõl is van képe) igényessége: emelke-dett.

Az Iparmûvészeti Múze-umba úgy kerültek, hogy az IPOSZ meghirdette az 1999-es Kézmûvesek remekei címû kiállítást, s iparmûvészeti ka-tegóriában kapták meg a jutalmat, hogy Budapest kö-zönsége elõtt mutatkozhat-nak be egy hónapon át.

BL