Nehéz feladatot tûztem ki magam elé, mélységében kellene elemeznem a partyt, mely három napon által tartott, anélkül, hogy magam mélységeibe vetõdtem volna, erre súlyos személyes indokaim vannak, gyermekeim, otthon. Ezért egyrészt leánykori emlékeimre hagyatkozom, másrészt a városban jártamban gyûjtöttem a "híreket".

Ezek szerint az elsõ napon, amikor kora este Magyarország egyik legnépszerûbb zenekara, a Roy és (angol és!) Ádám játszott több mint szimpatikusan, erre a szentesiek mindösszesen körülbelül harmincan voltak kíváncsiak. Vagy a hely, vagy az idõpont, vagy a szereplõk hibáztak tehát. Talán ha este tíz felé ha kezdtek volna. A közönség pedig vagy alultájékozott a hazai könnyûzenei élet terén (ez ügyben a Szentesi Élet tartja fel a kezét, minden héten vagy minden másodikon szakértõi képet ad a Rocksarokban), vagy pedig lusta. Elképzelhetõ, hogy este hétkor még az elõzõ nap (vagy több nap) másnaposságával küzdött a könnyû mûfajt fogyasztó és egyebeket fogyasztó.

Én eredetileg a Divatshow címû programpontra lettem volna kíváncsi (végül is, mélyen, nem vonatkoztathatok el attól a ténytõl, hogy nõ vagyok), de lelkesedésem hamar eltûnt, elszállt, mint a szabad élet, szabad madár, vagy mint marihuánafüst. Szag. Ugyanis, el kell, hogy mondjam, a saját kollekcióm is jobb. Pedig én ruhavásárlás ürügyén nem gazdálkodom Rotschild unoka szintû örökségbõl. Továbbá, ezek a lányok, mert bár állítólag manökennövendékek, mozogni, azt nem tudnak. Elfogultsággal vádolhat bárki, egynemûségünk okán, de én néztem a férfiarcokat. Katasztrófa.

Másnap, szombaton és harmadnap, vasárnap már annyian voltak a partyn, híreim szerint, ahogy az illik. Végül is, Szentesnek igazán ez az egyetlen olyan fesztiválja, amely valóban képes tömegeket vonzani és szórakoztatni, mindeféle felhang és "hátsó" szándék nélkül, s ez az, amelyrõl tudnak messze földön. Szombaton program szerint este nyolckor adta meg az egész zenekarosdi alaphangját a Coctail, mely tízéves. Boldog szülinapot, és (bár nem tudom, hogy ebben a mûfajban szabad-e ilyen kifejezéseket használni), boldog jubileumot!

A Coctial ürügyén pedig elszabadult a szabadság és a szerelem. Fiatalember ismerõsömet kérdezem, jó volt-e a party. Azt mondja, igen. Kérdezem, a zenei kínálattal meg volt-e elégedve. Azt mondja, nem tudja, erre nem figyelt. Pénteken megismerkedett egy lánnyal. Szombaton is. A történet folytatása tovább nem feladatom.

De annyit még elmondok, hogy a MÉZ együttes és az ír táncház hozta a tõle elvárható formát, mert a helybéli fiatalság és öregség is bizony ropta.

Az utolsó mondatot már írnám, fogalmaznám az összegzést , hogy mennyire volt jó, s hogy akik nem voltak ott, azok sajnálhatják, de don Vittorio - már megint egy viccel - közbevág. És most nem menekül. Megörökítem:

A skót feltárcsázza a szextelefont. Egy erotikus szõke nõi hang közli: "- Bármit megteszek neked..." A skót: "Jó, akkor hívjál vissza." BG