Aprócska emberkék hajolnak a napsütésben a homokforma fölé. Mélyen elmerülnek a játékban, nem is sejtik, hogy nyugodt életük néha mennyi fejtörést okoz a szülõknek. Benkõ Istvánné Eszterke szeptemberben lesz, hogy 33 éve tevékenykedik a kicsik körül. Korábban gondozónõként kezdett, ma a Szentes Városi Bölcsõde intézményvezetõje. Beszélgetésünk több témát érintett. Az elmúlt idõszakban tapasztalható volt, hogy a szentesi bölcsõde bizonyos értelemben bõvítette profilját. Elsõként errõl kérdeztem.

- Az idõszakos és házi gyermekfelügyelet bizonyos értelemben valóban újdonság. Biztosan tudja mindenki, hogy a bölcsõdei ellátás alapfeladata az önkormányzatnak. 1997 novemberében jelent meg a gyermekvédelmi törvény, ami lehetõvé tette, hogy a bölcsõdei alapellátáson kívül gyermekfelügyeletet is vállaljon az intézmény. Ez egy külön szolgáltatás, amiért térítési díjat kell fizetni, az étkezési díjon kívül. A napi étkezés 160 forint, amiért négyszeri étkezést biztosítunk a gyermekeknek, ezen kívül 225 forint felügyeleti díjat kell a szülõknek fizetni, tehát összesen 385 forint naponta.

- Ebbõl a nagyon csekély pénzbõl hogyan tudnak kijönni?

- Mint intézményvezetõnek kötelességem megkeresni azokat a forrásokat, ahol a legolcsóbban tudjuk beszerezni a különbözõ alapanyagokat, eszközöket. Természetesen minõségileg a legkifogástalanabb nyersanyagokat vásároljuk meg. Ebben a régi ismeretségek, vállalkozói kapcsolatok egyaránt segítenek. Így tudunk kijönni ebbõl a pénzbõl.

- Az intézmény házi gyermekfelügyeletet is biztosít.

- Ez azt jelenti, hogy a gondozónõ a családban foglalkozik a gyermekkel. Itt ugyanazokat a feladatokat látja el, mint a bölcsõdében. A gondozónõ kimegy a családhoz, a gyermek saját környezetébe, aminek az az elõnye, hogy az apróságot nem kell kimozdítani a saját otthonából. Ennek így a térítési díja magasabb, mint az idõszakos gyermekfelügyeletnek.

- Ön viszontlátja a gyerekeken, hogy a szülõk mennyi idõt töltenek velük? Milyenek a tapasztalatai?

- Ez nagyon változó. Tudjuk azt, hogy a bölcsõde elsõsorban a szociálisan rászorult gyermekeket köteles felvenni, másodsorban pedig azokat, akik jogosultak, azaz akiknek a szülei dolgoznak. Sajnos a szociálisan rászorult gyermekek esetében szomorú tapasztalatom, hogy nem foglalkoznak a gyermekekkel, egyedül hagyják õket, nem etetik, télen nem fûtenek rájuk. Nagyon sok esetben még azt is kéni kell a szülõktõl, hogy legyenek együtt szabadidejükben a gyermekekkel, szeressék õket, mert ez a legfontosabb. Ha ilyen kisgyerek kerül a bölcsõdébe, akkor mi normális napirendet alakítunk ki a gyerekek életében. A gondoskodásunkkal, szeretetünkkel is próbáljuk a hiányosságokat pótolni. Természetesen a másik pólusa a családoknak azok csoportja, akik nagyon szeretik gyermekeiket, nagyon féltik, aggódva adják be gyerekeiket a bölcsõdébe. Ezeket a szülõket igyekszünk megnyugtatni, hogy gyermekük a lehetõ legjobb kezekben lesz. A gyerekeknek nekünk is sok szeretetet kell adnunk. Aki sok szeretetet kap otthon, az azért igényli, aki keveset, az pedig azért. Tehát szeretetbõl soha nincs elég.

- Marad arra plusz energiájuk, hogy a nevelési hiányosságokkal küzdõ szülõket is eligazítsák a gyermeki világban?

- Nagyon fontos, hogy a gyermekkel együtt legyen a szülõ. Hozzájuk is minden esetben úgy kell fordulni, hogy ne érezzék lekezelve magukat. Sok esetben meg kell nekik magyaráznunk, hogy a gyermeknek mi a jó, hogy miért úgy a jó. Már az elsõ alkalmakkor is arra kérjük a szülõket, hogy az otthoni napirendet próbálják a bölcsõdei napirendhez igazítani. A szülõk általában örömmel fogadják tanácsainkat. Úgy szoktam fogalmazni, hogy néha még az anyukákat is nevelnünk, formálnunk kell, hiszen tizenhat-tizenhét, alig húszéves fiatal szülõk is vannak a bölcsõdében csakúgy, mint egyedülélõk, elváltak vagy volt állami gondozott anyukák is. Mi úgy próbáljuk kezelni õket, mintha a saját gyermekeink lennének.

- Öt hónapos kortól vesznek fel gyerekeket a bölcsõdébe. Hogyan tapasztalja, megszaporodott azoknak a kisgyerekeknek a száma, akiket ilyen korán kényszerülnek a szülõk bölcsõdébe adni?

- A korábbi években az volt inkább jellemzõ, hogy két-két és fél évesen jelentkeztek a bölcsõdében a gyerekekkel. Körülbelül három éve már többségében csecsemõk és kis tipegõk, azaz másfél éves korig jelentkeznek a bölcsõdébe a gyermekek. A jelenlegi gazdasági helyzet, a pénztelenség, a munkanélküliség, a félelem attól, hogy szülés után nem veszik vissza az anyát a munkahelyre - mind-mind azt eredményezi, hogy sok esetben a szülõ kénytelen korán beadni gyermekét a bölcsõdébe.

- Szeptember 6-án lesz harminchárom éve, hogy a bölcsõdében dolgozik...

- Csodálatos élményeim vannak, ha visszatekintek a 33 évre. De az elmúlt idõ nem tûnik harmincháromnak, inkább talán csak tizenhárom évnek érzem. Ezidõ alatt sok ezer gyermek került ki a kezem közül. Attól függetlenül, hogy bölcsõdevezetõ vagyok, minden nap bent vagyok a gyermekeknél, mindegyiket ismerem személyesen. Régi bölcsõdéseim ma már saját gyermekeiket hordják az intézményünkbe, és ez csodálatos érzés. Ezek a szülõk ma ugyanúgy "sziát" köszönnek, mint amikor még gondozónõ voltam és azt mondták: "Szia Esztejke..".

Horváth Ágnes

Az évezred utolsó bulija