Kit érdekel ’56?

Amikor július elején nagy, fényképes riport jelentette be a Délvilágban, hogy elkészült Szentes ’56-os forradalmának története, reméltem, hogy az évfordulóra meg is jelenik. Biztos nem lehettem a dolgomban, mert azzal fejeztem be, hogy “félek, már nem érdekli az embereket…” A kiadás érdekében eddig annyi történt, hogy a nyomda közölte: 1000 példány 650000 forintba kerülne. Ha volna kiadó.

Az ünnep tiszteletére közreadom a könyv egyik fejezetét.

Az új magyar nemzeti kormány nevében Nagy Imre miniszterelnök október 28-án este rádiónyilatkozatot tett, amelyben – többek között – kilátásba helyezte az ÁVH feloszlatását, és bejelentette a rend védelmére és a közbiztonság helyreállítására az új karhatalom megalakulását a honvédség és a rendôrség alakulataiból, valamint a munkások és az ifjúság felfegyverzett osztagaiból. Ugyanazon a napon Janza Károly altábornagy, honvédelmi miniszter és dr. Münnich Ferenc belügyminiszter közös parancsa szerint a két minisztérium már intézkedett is az új karhatalmi alakulatok gyors megalakításáról és felszerelésérôl. A megyei újság, a Viharsarok október 30-án közölte az említett nyilatkozatokat.

Szentesen október 29-én, az ideiglenes Forradalmi Bizottság ülésén vetôdött fel elôször, hogy a közrend megôrzésére meg kellene szervezni a nemzetôrséget. Gujdás Sándor ôrnagy azonban ezt mondta: “Nincs rá szükség, van honvédség”. Az ezekben a napokban Budapestrôl hazaérkezett egyetemisták és fôiskolások is szorgalmazták a nemzetôrség megalakulását. Október 30-ára, az állandó városi Forradalmi Bizottság megalakításának napjára Hering Béla elnökben már kirajzolódtak a nemzetôrség megalakításának körvonalai. Az volt az elképzelése, hogy az üzemi munkástanácsok küldjenek munkásokat a nemzetôrségbe. Nem lévén katonai szakember, Szabó Bálint rendôr fôhadnagyot, Majoros János és Gujdár Sándor ôrnagyot kérte fel a szervezésre. A parancsnokokhoz azonban még nem jutott el a szolgálati úton a miniszteri parancs részletes végrehajtási utasítása, ezért a fölkérést elhárították. (A katonáknak – eltérô okok miatt – egyébként sem volt kedvük hozzá.)

A nemzetôrség október 31-én, szerdán alakult meg. Tóth Ernô bölcsész-, Gera József műegyetemi, Szabó Tibor orvostanhallgató és Balogh Ferenc jogász bementek a Forradalmi Bizottsághoz. A bent tartózkodó bizottsági tagok helyeselték a kezdeményezést, a toborzás ott helyben, azonnal megkezdôdött. A jelentkezôket Móczár Pál írta össze. Azonnal fölíratkozott az említetteken kívül Rébeli Szabó József jogász és Abonyi Sándor kirakatrendezô, összesen 15 fiatal. A fiúkat behívták a kis tanácskozóba, valaki rövid beszédet tartott nekik, majd Hering Béla kinevezte parancsnokká Abonyi Sándort, helyettesévé pedig Rébeli Sz. Józsefet. Estére megkapták nemzetôri igazolványukat – az egyben fegyverviselési engedély is volt –, másnap Abonyi ezeket bevitte a rendôrségre, ahol aláírták és lepecsételték ôket. Nemzeti színű karszalagot is kaptak. (Késôbb a nemzetôri igazolványokat a Forradalmi Bizottság hitelesítette.)

Közben ugyancsak 31-én Kecskemétrôl, a hadtesttôl jött egy parancs, amely elrendelte, hogy az új nemzetôrséget fel kell fegyverezni. Majoros elôször a rendôrséget látta el, majd értesítette a Forradalmi Bizottságot. Hering Béla és Báródi személyesen mentek ki a tüzérlaktanyába, ahol Majoros ôrnagy engedélyével és Pallós László fôhadnagy felügyeletével Kelenczés István törzsôrmester, fegyvermester adta ki a fegyvereket: 15 db géppisztolyt és 5 db pisztolyt. (Ugyanekkor szabadította ki Hering Béla a laktanyában fogva tartott ávósokat.) A nemzetôrség létszámának gyarapodása miatt november 2-án még 20 db géppisztolyt, 30 db karabélyt és 15 db pisztolyt vételeztek fel, a fegyverekhez természetesen kellô meny-nyiségű lôszert is. Október 31-én Vass Sándor Budapestrôl is hozott puskatöltényt és 10 db kézigránátot (a Műszaki Egyetemen kapta Pászti Imre, a Sernevál igazgatótanácsi tagja az ott táborozó katonáktól, oda ugyanis ingyen szállítottak egy autórakomány félsertést). Az arzenált gyarapította az a két pisztoly és a hozzájuk való lôszer is, amelyet Apatóczki István gépkocsivezetô és Varga Imre kocsikísérô kapott és hozott haza a Corvin közi szállítás után, valamint az a három pisztoly, amely a tanácselnök páncélszekrényébôl került elô.

A fegyvereket a városháza 46. sz. szobájában, a Tük-raktárban, a titkos ügykezelésű iratok helyiségében helyezték el (az iratokat máshová vitték), a készenlétben lévô nemzetôrök körlete a mai házasságkötô-terem volt.

A következô napokban még folyt a toborzás. Abonyi Sándor, Szabó Bálint és több honvédtiszt fölkerestek néhány üzemet; a diákok és a volt diákok – elsôsorban a volt gimnazisták – egymást biztatták a jelentkezésre, a sportolók túlnyomó többségben voltak.

A nemzetôrség rendje november 2-án szilárdult meg. Ekkorra a szükséges létszámra (kb. 35) feltöltôdött, a szükséges fegyverzet rendelkezésre állt, az adminisztráció is kezdett kialakulni. Amikor november 2-án Hering Béla (az elôzô nap Báródi Imrével Budapesten voltak) megismerkedett a nemzetôrökkel, úgy találta, hogy helyesebb, ha egy idôsebb, tapasztalt és a fegyveres szolgálat szervezéséhez értô embert állít az élükre. Az alkalmas parancsnokot Bánfalvi Lajos 60 éves tanítóban találta meg, aki – Hering Béla nem tudta – a Horthy-hadseregben tartalékos százados volt. Kinevezte nemzetôr parancsnokká, Abonyi Sándort pedig a helyettesévé. Ettôl kezdve a nemzetôrség a rendôrséggel és a katonasággal rendszeres kapcsolatot tartott. Bánfalvi Lajos Szabó Bálint rendôr fôhadnaggyal és Drávucz Mihály tüzér fôhadnaggyal együtt vezényelte a karhatalmat, az operatív irányítás Szabó Bálint dolga volt. Rendes körülmények között egy járôrt egy honvéd, egy rendôr és egy civil nemzetôr alkotott. A beosztást Zöldi László készítette a napiparancs alapján, a fegyverek kiadása és visszavétele Zöldi és Darabos Ferenc feladata volt, a fegyverek forgalmát egy füzetben tartották nyilván. A nemzetôrök fô feladata a rend fenntartása, a személy- és vagyonbiztonság megôrzése volt. Utcai járôrözésben, a városháza ôrzésében és a fegyverek begyűjtésében vettek részt, olykor bejelentett eseményekhez vonultak ki rendet tartani vagy csinálni.

A vegyes összetételű (katona, rendôr, civil) járôrözés során Répa Sándor felismerte egy járôr rendôr tagjában Héjja Istvánt, aki korábban ávós volt. Héjjától azonnal elvették a revolverét, és felkísérték a Forradalmi Bizottság irodájába. Másnap hajnalban elengedték.

Nemzetôrök voltak: Abonyi János, Abonyi Sándor, Aradi László, Baity Sándor, Bánfalvi Lajos, Baracsi Imre, Berczeli Bálint, Cseh Lajos, Darabos Ferenc, Darabos József, Darabos Sándor, Dávid István, Gera József, Halász Szabó József, Horváth Zoltán, Kálmán Sándor, Kanyó László, Katona Mihály, Kökény József, Krucsó László, Kürti Szabó Gyula, Lakatos Kálmán, Lantos György, Mihály László, Mindszenti Varga Lajos, Molnár László, Nagy Mihály, Perei Sándor, Popovics Miklós, Rébeli Szabó József, Siprikó Bálint, Szabó Tibor, Tarjányi István, Tarjányi Sándor, Tóth Ernô, Török Ferenc, Zöldi László. (Lehetséges, hogy a névsor nem teljes.)

November 2-án nemzetôri szolgálatra jelentkezett Farádi Veres Sándor, a Vas- és Fémipari KTSZ raktárosa, a Horthy-hadsereg volt hivatásos századosa. Bánfalvi Lajos maga mellett tartotta katonai tanácsadóként, majd másnap megbízta, hogy szervezzen lovas nemzetôrséget. Ezt az tette szükségessé, hogy a rendôrség a forradalom kezdete óta nem látta el a külterületi szolgálatot, s a vegyes karhatalom (rendôrség, honvédség, nemzetôrség) sem jutott el a tanyavilágba. Veres Sándor elvállalta a feladatot. Megállapodott Szabó Bálint fôhadnaggyal, a rendôrség parancsnokával, és megkapta a 11 rendôrségi lovat, valamint helyettesül Gránicz József rendôr törzsôrmestert. Ezután a Belspedhez (fuvarozó vállalat) ment, és néhány embert toborzott a lovas nemzetôrségbe. Mások is jelentkeztek, pl. Szabó Lajos, itthon tartózkodó pécsi bányász volt tanítója, Bánfalvi Lajos hívásra csapott fel. A legénység két feladatot kapott: a rend fenntartását a tanyavilágban és a szovjet csapatok felderítését. Karabélyt a tüzérektôl kaptak, karabélyrögzítôt azonban nem, így derékszíjjal voltak kénytelenek fölerôsíteni, ami megnehezítette volna gyors használatukat. A parancsnok egy TT pisztolyt vett magához.

A fölszerelés után Veres Sándor elrendelte a lovak megjáratását, mert azok a forradalom kezdete óta nem mozogtak. A nemzetôrök végigparádézták a Kossuth utcán, és felsorakoztak a városháza elôtt, ahol Bánfalvi Lajos megszemlélte ôket. Biztosan közöttük volt az említetteken kívül a két Sípos

Gábor, Oláh József és Veres Sándor asztalos. Utána az Ady Endre utca–Batthyány utca–Rákóczi Ferenc utca útvonalon haladva visszatértek a rendôrségre, ahol leadták fegyverüket. November 4-én, vasárnap reggel a rendôrségen közölték velük, hogy szolgálatukra nincs többé szükség. Igazolványaikat és karszalagjukat Gazsi Pál gépkocsivezetô, Bánfalvi Lajos mindenese szedte össze. (Farádi Veres Sándor megôrizte, és 1991-ben a levéltárnak ajándékozta, ott van az állandó kiállítás ’56-os tárlójában.)

Dr. Barta László