A Horváth Mihály Gimnázium falán szürke márványtábla hirdeti, hogy “ebben az iskolában tanult dr. Brusznyai Árpád (1934-1942) Szentes 1956-os mártírja, kivégezték 1958. január 9-én. Iskolatársaid.”

65 éves lenne a görög-latin-történelem szakos tanár, ha 33 éves korában a Legfelsôbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa nem küldi halálba. 1956-ban 4 napig volt a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnöke. 1934-ben született a Csongrád megyei Derekegyházon. 1942-ben a szentesi Horváth Mihály Reálgimnáziumban érettségizett, kitűnô eredménnyel. 1947-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a klasszika–filológia tanszéken Eötvös-kollégistaként görög–latin– történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1951-ben védte meg a Homérosz-kérdésrôl írt disszertációját. 1947-50-ig a klasszika–filológiai intézet munkatársa, tanársegéd. 1952-tôl a veszprémi Lovass László Gimnázium tanára volt. 1956-ban beválasztották a Veszprém Megyei Forradalmi Tanácsba, majd a Forradalmi Tanács elnöke lett. 1956. november 4-én a szovjet helyôrség katonái elfogták, de egy hónap múlva igazolva vétlenségét, hazaengedték. 1957 húsvétja után ismét letartóztatták. A váci, a veszprémi, a budapesti, a szegedi és a gyôri börtönben vizsgálták elôéletét. 1957. október 15-én ügyének elsôfokú tárgyalásán a Magyar Népköztársaság elleni szervezkedésben való részvétel címén vádat emeltek ellene. Elsô fokon a gyôri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa életfogytiglani börtönre ítélte. Az ügyész fellebbezése következtében 1958. január 6-án halálra ítélték. Kegyelmi kérvényére nem érkezett válasz. 1958. január 9-én kivégezték. Kivégzésekor, miután újra felolvasták a halálos ítéletét és azt, hogy nem kapott kegyelmet, átadták a hóhérnak. Akkor elindult és végig a Himnuszt énekelte, amíg a torkát a kötél el nem szorította.

1992. január 9-én dr. Brusznyai Árpád emlékére Göncz Árpád emléktáblát avatott a szentesi Horváth Mihály Gimnázium falán. Göncz Árpád emlékbeszédében a következôket mondta:

Brusznyai Árpáddal sorstársak voltunk. Emberi egyénisége miatt rótták ki rá a halálos ítéletet. Humanista, békés, emberséges ember volt. Ez a forradalom az emberiség forradalma volt az embertelenség fölött. Ez a forradalom nem veszett el, ennek Bursznyai Árpád a gyôztese. Akiket kivégeztek, hôsi halottak voltak. Sírjukat ápolni, példájukat követni kell. Brusznyai Árpád nagy ember volt. Ô állva, nem összerogyva ment az akasztófa elé. Emlékét, emléktábláját megôrizzük!

Magyartanárunk, Nagyajtósi István 1941-ben Petôfi Sándor “Egy gondolat bánt engemet” című versét elemezte, melyben a költô így szól: “Ágyban, párnák közt halni meg!”. Akkor, amikor Brusznyai Árpádra gondolunk, rajta kívül még két osztálytárs jut eszembe, akiknek szintén nem adatott meg ilyen halál, mert míg Árpád mártírként halt meg, Szabó Jancsi repülô hadnagyot a Balaton fölött gépével lelôtték. Tarnai Andor páncélos zászlóst, a Makó körüli harcokban gránátszilánk sérülés után bajtársai, akik tudták, hogy szentesi, a kórházba szállították, és legalább itthon halt meg.

Három hôs! Gyászolunk Benneteket! Emléketek örökké él!

Vass György