A Szentesi Élet 33. számában olvashattunk Horváth Mihály püspök, 1849-es kultuszminiszter vadromantikus regénybe illô menekülésérôl a szabadságharc leverését követôen. Márki Sándor nyomán – aki Horváth Mihály életútjának máig leghitelesebb monográfusa – Rózsa Gábor muzeológus barátom izgalmas, fordulatos történetet tett közzé, amelyet talán többen hitetlenkedéssel fogadtak. Ugyan máig sem tisztázott teljesen, hogy városunk jeles szülöttének hogyan sikerült leráznia üldözôit, de az alábbi korabeli hatósági körözvények hitelesítik a szokatlan körülményeket. A szentesi levéltárban bukkantunk e két rövid dokumentumra, amelyeket Horváth Mihály eddigi életrajzírói sem ismerhettek. Kiderül, hogy a császári királyi hatóságok valóban fontosnak tartották volna a “rebellis” püspök és miniszter elfogatását, de több hónapos nyomozásuk nem vezetett eredményre.

“Tekintetes Basa József Úrnak, Csongrád megye fôszolgabírójának!

Szegeden, octóber 1-én 1849.

A Pesti Cs. Kir. Katonai Rendôrségi Osztály által ide hivatalosan bejelentetvén, hogy a forradalmi Kormánytól csanádi püspöknek, késôbben vallás- és közoktatási miniszternek kineveztetett Horváth Mihály folyó évi augusztus 31-én Kônig álnév alatt mint passai borkereskedô Kis-Mártony (Kismarton) városában megjelent, és mielôtt a szükséges befogatási rendelések megtétethettek volna, úti táskáját is oda hagyva, megszökött. Ezen eset felsôbb rendelet következtén oly utasítással tétetik tudtára Tisztelt Fôszolgabíró Úrnak, hogy a nevezett s igen terhes bűnökkel borítva lévô egyént, ahhoz alkalmas egyénje által, helyben ôrszemekkel tartsa, és hol tartózkodásáról tudomást vévén letartóztassa, s minden esetre biztos, de tisztességes kíséret mellett ide a Katonai Térparancsnoksághoz bekísértesse.

Cs. Kir. Kerületi Korm. Fôbiztos, Gyulai Gaál Eduárd Úr Ôméltósága helyett

Szabó László tanácsos”

xxx

“Békés, Csongrád, Csanád vármegyék és szab. kir. Szeged városa cs. kir. kerületi fôbiztosától. Szegeden, nov. 23. 1849.

Nagyságos Temesváry István Úrnak!

A nagyváradi katonai kerület parancsnokságának folyó hó 18-kán 2328. sz. alatt ide érkezett hivatalos tudósítása szerint, Horváth Mihály volt magyar lázadási cultus minister, legközelebb Brüsselben Môring Vilhelm professor nevére folyó évi január 13-án Magdeburgban kiadott útlevéllel jelenvén meg, miután ugyanô nem sokkal ezelôtt mint borkereskedô, Kônig álnév alatt Kôszegen láttatott, és innen minden ingóságai hátrahagyásával ugrott meg, iránta az a rendelvény jött közbe, hogy minden helyen gondos nyomozás tétessék aziránt, hogy nem vizsgáltatott-e valahol Môring Vilmos nevére valakinek útlevél, s hogy mi úton jutott, ki által s mely idôben nevezett Horváth Mihály kezébe oly útlevél, mellyel magának a külföldre mehetésre utat nyitott. Annál fogva e tekintetben az illetô hivatalnokok figyelme s gondos után járása felhívassék, és az eredményrôl hozzám azonnal jelentés tétessék.

Gyulai Gaál”

1849. december végén megismételték a körözést, de a fôszolgabírák azt jelentették, hogy Môring névre kiállított útlevéllel nem találkoztak.

Közreadja: Labádi Lajos