Amikor meglátogattam kazánházi műtermében, gyermekkori csúfolódó rigmus jutott az eszembe: “Iskátulya gurguja, kopasz hónalj, figura!”. A hirtelen nyírt kopasz fejű gyerekre ugyanúgy kántálták, mint a szôrtelen ifjúra. Pedig ha van az élô testnek szinte megmagyarázhatatlan “dísze”, akkor a szôr is az, hát még a szakáll? Pihék a nyakszirten, serték az orrban, csillók a fülben, szôr a bôrön, haj a koponyán, pillák a szemhéjon, szemérem- és fanszôrzet – mindez csak az emberen! Itt meg minden “csak” állati! Ameddig a tekintet el nem vész a részletekben…

Pedig Csaba kertész! Szorgalmas, koránkelô, fátnevelô, fóliajáró ifjú büszke apa. Estefelé is ott találtam mellette a kisfiát, Áronkát, és feleségét, Anitát. Csaba a Barthát végezte, azután körbenézett a nagyvilágban, és idejekorán ráébredt, hogy az ô helye a szentesi Nagy Sándor-telepen van, mert ott a kertészek kazánháza éppen optimálisan “szárazon temperált” a már gyerekkorban megkezdett gyűjtemény, a szervesek és ásatagok számára.

Béka-, sertés-, sikló-, angolna-, marha- és hernyó-lárvábôr, rákolló és teknôspáncél, szarvasbogár, lepke és egér, pókláb és kacsafej, tojáshéj és pávatoll, veréb, légy és lódarázs, tengeri sün és halpikkely, szarvasbôr és kabócaszárny! Ez lenne a bevallott anyagkészlet gerince az állatvilágból. A sznobok örömére jelenthetem, hogy az “alacsonyabb” fejlôdési fokon kezelt növényvilág is jelen van; mákgubó, gesztenyelevél, borostyán, faháncs, kenderkóc, fakéreg és parafa matériái által. Az egészen elfogultak, a képzôművészetek hármas pajzsához (építészet, szobrászat, festészet) ragaszkodók számára megnyugtató lehet, hogy az anyagkészletben vannak gombostűk, vasak és órák, elemes, elektromotoros mobilok is.

És fôképpen a keretek! Szabó Csaba organista minden művét keretbe helyezi. Mintegy kiszakítja a világból, és a részletekbe ölt művészi munkát megtiszteli szép, díszes szegélyekkel. De “homo ludens” is, hiszen a kereteket meg-megmotiválja; el-elhagy és ki-kiemel belôlük. Zsonglôr ô a maga által rámákba szorított világban. Elismeri a Rend uralmát, és kivételekkel teszi erôsebbé annak hatalmát. Keretei vastagok, összetettek, soha nem a síkot, mindig a teret határolják. Lehet, hogy az egér orra már a keret pereme elé nyúlik, vagy a süni tüskéi általbökik a képzelt üveglemez síkját is. Dimenzionálnak. “Fény”-esek, vagyis az eszközök között ott a fény is …

Óraművesek! Mutatják, betáncolják a negyedik dimenziót, az Idôt. Szabó Csabának erôs filozofikus hajlama van mindenre. Nemcsak világlátott, hanem világlátó. Nemcsak játékos, hanem szójátékos is. Címeket ír a “képei” alá. Egyik-másikának Spuler Ferenc barátja és harcostársa a keresztapja. – Szabadon, szellemesen, az se baj, ha nem mindig egyértelműen! Hogy a Légyott szereplôi legyek, azt a vak is látja. De a többi rejtvény azok számára, akik nem láthatják közelrôl. Érdemes megfejteni. – Jôjenek el!

(Szabó Csaba tárlata a Hegedűs László Helyôrségi Klubban november 19-én, pénteken 18 órakor nyílik. A kiállítást december 3-ig tekinthetik meg az érdeklôdôk.)