A jeles szentesi orvostörténész, dr. Szabó András szülész-nôgyógyász A császármetszés története és ikonográfiája címmel magyar nyelven elsôként jelentetett meg 1996-ban e tárgykörben orvos-, művelôdés- és művészettörténeti összefoglalást, és írta be nevét az egyetemes és magyar orvostörténet aranykönyvébe. Nagy sikerű művét több mint tíz helyen ismertették.
A szorgos kutató újabb közleménnyel jelentkezett a fenti címen a Lege Artis Medicinae elnevezésű szakfolyóirat 1999. 9. számában. A tragikus sorsú magyar király születésének körülményeit tárja föl a hozzáférhetô történeti és irodalmi források alapján. Krúdy Gyula Mohács című regényében II. Lajos felesége, Habsburg Mária szájába a következô kérdést adta: “És mi az igazság abból, hogy frissen leölt sertések bendôjében nevelték a királyt, hogy életben maradhasson?” Ma is rejtély, mi történt valójában.
Lajos 1506. július 2-án született II. Ulászló és Candalei Anna francia hercegnô gyermekeként. A királyné a szülés után, július 26-án meghalt, feltehetôen gyermekágyi lázban, a gyermek koraszülött volt, és csak nagy nehézségek árán sikerült életben tartani.
A gyenge koraszülöttbôl léha, kicsapongó életű, meggondolatlan uralkodó lett. Udvari káplánja Szerémi György írta, hogy az a “bestye táncos parázna király” már gyermekkorában bujálkodott az udvari hölgyekkel, a maga fehérnépével bordélyházzá tette a királyi udvart, latrocula (parázna kurafi) volt. Miklósvárszéki és nagyajtai Cserey Mihály “sok részrehajlással, de nagy készültséggel megírt történeti munkájában ezt írta: “ante diem natus; mert az anyja holta után metszették fel a holttestet a doctorok, s úgy vevék ki méhébôl a gyermeket…”.
Néhány évtizeddel késôbb Brutus János Mihály (1517-1592), Báthory István erdélyi fejedelem történetírója Rerum Hungaricum libri című művében olvashatjuk: “Néhány embertôl bizony azt hallottam, hogy hosszas vita után egy gerince mentén felhasított és kibelezett disznóba helyezték a csecsemôt az orvosok, ameddig az állat melege tartott; majd sorba betették a másikba, amit e célból sietve levágtak, majd megint egy másikba, mígnem a vérzés elállta után a gyenge hártya lassan kezdett behegedni, a bôr pedig fejlôdni. Groák Lajos, aki behatóan foglalkozott a kérdéssel (Egy király születése. Orvosi Hetilap. 1997: 85-87.), az egész disznóügyet Krúdy fantáziaszüleményének tartotta, míg rá nem talált a forrásokra.
A cikk szerzôje kitekint más európai példákra is, egy 1400 körül született gróf és egy középkori lovag születésének esetleírásával is alátámasztja, hogy az irodalmi adatok alapján nem kétséges, az eljárást ismerték.
“Mindezek azt bizonyítják, hogy már a középkorban felismerték a koraszülöttek hôháztartásának labilitását, illetve mesterséges melegítésük szükségességét, és a korabeli technikai hiányosságokat ezen, mai szemmel bizarrnak tűnô, de a jelek szerint hatásos ötlettel pótolták.” – fejezi be cikkét dr. Szabó András.
Bodrits István