A belvíz nagy gondokat okoz mostanság az országban. Így Szentesen és környékén is. A településen található csapadékvíz-elvezetô csatornák kezelôje a városellátó intézmény. A problémákról kérdeztük Varga Sándor intézményvezetôt. Elmondta: ebben az évben szinte csak tűzoltómunkára futotta a költségvetésbôl, pusztán a csatornák karbantartására. A lakosság bejelentésére ad hoc intézkedések történtek, ahol gond volt a vízelvezetéssel, ott megpróbáltunk segíteni. A testület januári ülésére kell elkészítenünk a műszaki osztállyal közösen azt az elôterjesztést, amelyben megjelöljük a konkrét feladatokat.
– Melyek azok az elvégzendô feladatok, amelyek nem tűrnek halasztást? A 2000. évi költségvetésben ezeknek szerepelniük kell.
– Amivel mindenképpen kezdeni kell valamit, az a Nagyvölgy-csatorna felújítása. A Kurca mellett a másik fontos belvízelvezetô csatornarendszere a városnak. Ez 7,2 kilométer hosz-szúságú, nyílt szelvényű csapadékelvezetô csatorna, ami burkolt. A legfôbb gondunk az, hogy a lakosság tulajdonképpen szennyvízcsatornának használja. Nagyon sok a bekötés, ami a csatornába vezet, azon túlmenôen sok szemetet tesznek bele. Emiatt annyira iszapos, algás, hogy egy-egy esôs idôszakban az átemelô szivattyúkról nem gyôzzük letermelni a hínárt meg az algát.
– További feladatok... Mi az, amit szerepeltetni szeretnének a jövô évi költségvetésben?
– Elkészült a Nagyhegy-széli csapadékvíz-elvezetô rendszer tervdokumentációja. Gondjaink vannak a Sárgaparti utca és környékének a vízelvezetésével, meg a Szent Anna utca és környéke csapadékvíz-elvezetésével. Ezek voltak ’99-ben azok a kritikus pontok, amelyek nem tűrnek további halasztást. Mert az ez évihez hasonló csapadékos esztendô katasztrófahelyzetet teremthet jövôre.
– Mi az a probléma, ami idáig vezetett?
– Elôször is a sok csapadék. Másodsorban a városban nincs kiépítve szennyvízelvezetô csatorna. Nagyon sok ingatlannál nem zárt rendszerű szennyvízgyűjtôt alkalmaznak, hanem szikkasztó rendszerűt. Ezzel tulajdonképpen a saját szennyvizünket engedjük magunk alá. A talaj elzsírosodott, tovább már nem engedi át a csapadékvizet. A városnak 132 kilométer hosszú fedetlen, tehát nyílt szelvényű csapadékcsatornája van, ebbôl körülbelül tíz kilométer a burkolt, ami azt jelenti, hogy a fenékrendszere valamilyen burkolattal ellátott, a többi csak földárok. Na már most, ha nincs rendszeresen karbantartva, feltöltôdik olyannyira, hogy egy-két év múlva már a funkcióját sem tudja ellátni.
– Kinek kell elvégezni-e a munkákat?
– Környezetvédelmi rendelet szól arról, hogy az ingatlanok elôtt húzódó nyílt csatornák karbantartása a mindenkori tulajdonos feladata. Ahhoz azonban a városnak biztosítania kell a műszaki lehetôségeket. Gondolok itt arra, hogy a kocsibejárók körüli átereszeket a lakosság szakszerűen helyezze el. Az engedélyt a műszaki osztály adja ki a kérelmezônek, azzal a kitétellel, hogy a kocsibejáró létesítése elôtt az úgynevezett folyásfenék meghatározásához kérje a városellátó intézmény szakmai hozzájárulását. Nem tudom, hogy ebben az évben hány engedélyt adtak ki, de tôlünk senki nem kért ilyen feladatot. Azután jönnek a problémák, a bejelentések, amikor kiderül, hogy 20-30, akár 40 centivel magasabbra vagy mélyebbre tettek le egy kocsibejáró alatti átereszt, a szakszerűtlen munka végül is az egész utcában meggátolja a vízelfolyást.
Lovas József