A legcsapadékosabb év áll mögöttünk az 1999-es esztendõvel. December 20. óta a legmagasabb, harmadfokú belvízvédelmi készültség van érvényben a városban és térségében. November 1-jétõl mintegy 120 milliméter csapadék hullott le havonta. Ami a tavaszi, illetve a nyári esõzések következményeként mára közel 16 ezer hektár területet borít a belvíz. Mindez nagy erõfeszítésekre készteti a belvizes munkákon dolgozó embereket: polgárokat, cégeket, szakmai egységeket egyaránt. A közvetlen védelmi munkára fordított költség a november 22. és december 31. közötti idõszakban meghaladja a 16 millió forintot! És ebben még nem szerepelnek olyan tételek, mint például az épületekben keletkezett kárösszegek. (Ilyen irányú összesítés a képviselõ-testület januári ülésére készül majd el.) A polgármesteri hivatal mûszaki osztályán arról is tájékoztatták lapunkat, hogy decemberben három lakásból kellett kiköltözniük a tulajdonosoknak, mivel az épületek életveszélyessé váltak.

A városban és vonzáskörzetében a lehullott csapadék mennyisége (amely ezen idõre már a talajban is felgyülemlett) sok gondot okoz a térségben. Az elmúlt év novemberében elsõ, - a helyzet súlyosbodásával december 16-tól másod, - míg december 20-án már a legmagasabb, a harmadfokú belvízvédelmi készültséget rendelte el Szirbik Imre polgármester, a külön erre a feladatra alakult bizottság elnöke. A veszély mind a mai napig fennáll.

A bizottság tagja Koszt György tûzoltó alezredes, a helyi tûzoltó-parancsnokság vezetõje, aki a munkatársaival ma is jelentõs szerepet vállal a belvízvédelemben. A parancsnok a következõkrõl tájékoztatta lapunkat.

- A másodfokú belvízvédelmi készültség elrendelését követõen gyakorlatilag már külsõ erõket is igénybe kellett venni. Elsõ alkalommal öt szivattyút mûködtettünk, majd december 20-án 16 órától minden olyan gépet, ami csak mozgatható volt, be kellett vetni. Akkor már hét nagy teljesítményû szivattyú állt a rendelkezésünkre, amelyekkel a külsõ területek védelmét tudtuk megoldani. Ezek folyamatosan, éjjel-nappal dolgoztak.

- Az már a tavaszi belvízvédelmi munkáknál kialakult, hogy a tûzoltóság látta el a központi ügyeletet. Most is ez a gyakorlat. Miért?

- Gyakorlatilag a tûzoltósághoz futnak be a jelzések, innen továbbítjuk, értesítjük azokat az erõket, amelyekre szükség van. Mi koordinálunk. A tûzoltóság feladata továbbra is maradt a lakóépületek, értékesebb gazdasági épületek védelme, azokon a területeken a vízszívatás.

- Hol vannak a legsúlyosabb problémák?

- A városban több ilyen góc van, így a Dózsa György utcában, a Bercsényi utcában, a nagyhegyi városrészben, ahol még a kisebb teljesítményû szivattyúinkkal meg tudtuk oldani a dolgot ideiglenesen, hiszen vissza-visszatermelõdött a talajvíz. Elvezetni egy csatornarendszerrel szinte lehetetlen vállalkozás. A Nagyhegyen most sokkal veszélyesebb volt a helyzet, mint a tavasszal a város bármelyik részében. A mélyen fekvõ területeken bérbe vett ön tözõcsõ-rendszerekkel kötöttük össze a vizes gócokat, több szivattyú közbeiktatásával termeltük át a kunszentmártoni út alatt a túloldali bányagödörbe a vizet.

- Mi az, ami nehezítette a munkát?

- Akadályozta a munkánkat az, hogy a tavaszi belvíz és a nyári felhõszakadást követõen sem tett meg mindent a lakosság azért, hogy a saját tulajdonát, ingatlanát, vagyonát megvédje. Olyan helyekre hívtak bennünket, ahol el voltak dugulva az átereszek, a kertek alatt húzódó mirhók leszûkültek. Ott, ahol az önkormányzat rendbe tudta tenni azokat, a Kiss Ernõ utcában, a régi repülõtér környékén például, ahol újraszintezték a csatornát, ott gyönyörûen lement a víz, nem okozott gondot senkinek.

- Az év elsõ munkanapján mi a helyzet a területen?

- Jelenleg öt helyen dolgoznak a szivattyúk, egyelõre csak a nappali órákban. „Belépett” azonban Magyartés, szilveszterkor egy tanya volt körbezárva, majd onnan nem messze egy másik, ott is kell segíteni a lakóknak. Vannak olyan helyek, ahol annyira jön föl a talajvíz, hogy már bent a lakásokban folydogál.

- Hány esetben vonultak ki 1999-ben?

- A tûzoltóság november 22-e óta 180 helyen szívatta a vizet. Hogy érzékelni tudjuk, az összvonulásunk éves viszonylatban 250-300 körül van a tûzesetekkel együtt. Nos, 1999-ben ez meghaladta a hétszázat. Iszonyatos munkát kellett éjjel- nappal végezni. Megemelt szolgálatban, a szabadnapos állomány is készenlétben volt odahaza, hogyha kell, behívható legyen.

Azt már Ötvös Mihálytól, az Ativizig szentesi szakaszmérnökségének vezetõjétõl tudjuk meg, hogy január 5-ig 16 ezer 250 hektárt tesz ki a vízzel borított terület nagysága. Tavasszal ez közel 13 ezer hektár volt. December óta naponta 1 millió liter vizet emelnek át a szivattyúk az elöntött területekrõl. Van utánpótlás bõven, amire még nem volt példa: november 1-jétõl havonta mintegy 120 mm csapadék hullott le. Az éves összeg ezer milliméter, duplája a szárazabb évszakokénak. És meghaladja eddigi legtöbbet mért, emlékezetes 1942-es és az 1966-os csapadékos év mennyiségét. S mint hallottuk, még mindig nincs vége. A földet továbbra is sok csapadék áztatja majd.

Lovas József