Csak a betûket, írásjeleket és a szavakat vettem kölcsön. A belõlük alkotott mondatok saját gondolataim írásképei.

*

Arcuk csak az élõ embereknek van. A halottaknak koponyájuk.

*

Az ember akkor veszi észre elõször, hogy öregszik, amikor többszöri próbálkozás után sem tud állva belelépni a nadrágjába!

*

A flórát, faunát és mindazt, amit ember valaha is alkotott, vagyis a világot, benne az embereket, cselekedeteivel, gondolataival együtt, egyszóval mindent három fõ jelzõ mögé lehet felsorakoztatni: SZÜKSÉGES, FÖLÖSLEGES, KÁROS.

*

A sokgombos mellény rosszul gombolásának is van törvényszerûsége: a gomboknak és a gomblyukaknak egyforma távolságra kell lenniük!

*

Minden elmúlik. Az igazán értékes megmarad emlékezetünkben, a silányt hamar feledjük. Lehet tárgy, gondolat, netán ember is.

Sírva születünk a világra mosolygós szüleink örömére. Amikor lejár az idõnk, mosolyogva halunk síró gyermekeink körében.

*

A törvények általában annyit érnek, amennyit a polgárok szívesen végrehajtanak belõlük.

*

Van, kinek tehetsége van valamely dologra, másoknak pedig diplomája. Létezik azért, hogy ez a kettõ olykor egybeesik.

*

Most már akármit is mondhattok rólam, én már voltam!

Szatmári Imre