Ülök a számítógép elõtt, és összeszorul a szívem. Olyan betegségrõl kell írnom, amelynek sok esetben - ha nem fordulunk idejében orvoshoz - tragédia a vége. Hogy kezdjem el? Már a szó hallatán is megborzongok: daganat. Egy kór, mely nem kímél gyermeket, fiatalt és idõst sem. Egy betegség, ami egyszer csak hirtelen „megjelenik” és pusztít. De miért én? - teszi fel a kérdést a daganatos betegségben szenvedõ. Mit kellett volna tennem, hogy?… Mit kell tennünk, hogy megelõzzük a bajt? A választ a Szentes Területi Kórház Klinikai Onkológiai Osztályán, dr. Kispál Mihály osztályvezetõ fõorvos adja meg. - Azzal kezdeném, hogy az emberi szervezet sejtekbõl áll, amik a felépülést, a fenntartást szolgálják. Ez részben azzal valósul meg, hogy állandóan szaporodnak, mindig a szükségletnek megfelelõen. A szervezet muködése ellenõrzés és irányítás alatt van, tehát megfelelõ mederben történik a sejtek szaporodása. Tulajdonképpen a daganat akkor jön létre, amikor a sejtek a normális irányításból kiszabadulnak, tehát kóros vonalra állnak rá. Különbözõ gyorsasággal, daganatonként más és más idõ kell ahhoz, hogy láthatóvá, tapinthatóvá váljanak. Lehet olyan is, amely 24 óra alatt megduplázza önmagát, de van olyan is, amelyik (30-40 nap alatt) lassabban növõ daganat. Két formáját különböztetjük meg: a jóindulatú daganat sem normális fejlõdésnek a következménye. Ez nem terjed, egy helyen marad és áttéteket nem ad, így nagy esélye van mindenkinek a gyógyulásra, ami nagyon lényeges! A bunösebb a rosszindulatú, amely az mellett, hogy burjánzik, szaporodik. Nemcsak az adott helyen marad meg, hanem idõvel teleszórja az egész szervezetet. Ez is bizonyítja a súlyosságát. Hogyan alakulhat ki? Mik a tünetek és mikor jelentkezzenek orvosnál? Erre a kérdésre a következõket válaszolta a fõorvos: sajnos, néha nagyon alattomos betegség. Általában nem szokott fájdalommal, illetve vérszegénységgel jelentkezni. Eleinte gyakorlatilag nincsenek „ordító” tünetei. Ezért van jelentõsége a szurõvizsgálatnak. Nem árt, ha legalább havonta a tükör elõtt áttapintjuk testünket, a nõk melleiket, a nyirokcsomókat. Ezen kívül még a bõrön lévõ anyajegy is nõhet, a színe is megváltozhat. Ilyen esetben azonnal jelentkezni kell az orvosnál. Ez már olyan tünet, ami fel kell hívja a figyelmet. Amikor komoly fogyás, láz, vérszegénység jelentkezik, sajnos, a betegségnek már az elõre haladott formájával állunk szemben. Minden esetben, ha bármelyik szervünk muködésében változást észlelünk, érdemes odafigyelni. A rákos betegek egyharmada ma is gyógyítható. Legjobb eszköze a sebészi kés akkor, amikor a daganat még lokális helyen van. Az eltávolítás után sugarat vagy gyógyszeres kezelést alkalmazunk. A páciensek másik egyharmadának hosszú évekre panaszmentességet lehet garantálni. Az elõre haladt emlõrák esetében, gyógyszeres kezeléssel éveket, esetleg évtizedeket nyerhetünk. Úgy tapasztaltam, hogy ezt a betegséget szégyellik az emberek. Eltitkolják, nem mernek orvoshoz menni. Pedig sok olyan gyógyult beteg van, akit évekig rendszeresen kezeltünk. De nem mernének kiállni a közönség elé, hogy elmondják: a rákból meg lehet gyógyulni! Én is rákos voltam! A statisztika szerint - 50 országot hasonlítottak össze - a férfiaknál elsõk, a nõknél harmadikok vagyunk a halálozásban. Példaként: hazánkban 100 ezer férfi lakos közül 403, a nõk közül 270 hal meg. Ausztriában ez a szám férfiaknál 250, a nõknél 150. 1970-ben még egyformán álltunk. Egyébként semmi okunk nincs arra, hogy nálunk ilyen rossz legyen a mutató. Ezt sajnos, a magyar lakosság „hozta össze”. Ahogy az évek teltek, úgy emelkedtek a számok is. Például 1980-ban 4167, 90-ben 5400, 97-ben 5816 tüdõrákos beteget regisztráltak. Köztudott, hogy a férfiaknál a tüdõrák vezet, így 95 százalékát a dohányosok teszik ki. De ugyanez mondható el a népbetegségnek számító szájüregi rákról is. A megbetegedések nagyobb része - 100 fölött van a különbözõ daganatok száma - nem örökölhetõ - hangsúlyozta dr. Kispál Mihály. Ennek ellenére azért elõfordul (fõleg emlõ, de vastagbél esetében is), hogy ha a családban már volt ilyen kór. De nem ez a jellemzõ. Szentes egészségügyi körzetéhez 100 ezer lakos tartozik. Legtöbbször elõforduló daganat az emlõ a nõknél, a férfiaknál a tüdõ, majd a szájüregi. A fentebb említett adatokból is kitunik, hogy az elmúlt évtizedekben szinte megduplázódott a betegek száma. Az utcára kirakott zöldség (amit sok káros hatás ér), a szermaradványos primõr is hozzájárulhat e kór kialakulásához. Nyilván nem rögtön, de folyamatosan fogyasztva nagyobb az esély. Magyarországon a daganatos betegségeknek is van úgynevezett súlyossági fokozata, ahol városunk a középkategóriát foglalja el. Hogy hová forduljanak segítségért? Emlõvizsgálatot minden hétfõn 14 és 15 óra között tartanak a rendelõintézet sebészetén, a röntgen szakrendelés naponta fogadja a jelentkezõket mammográfiás szurõvizsgálatra. Egyéb panasszal pedig a kórház onkológiai gondozóját kereshetik fel. (Úgy vélem, nem lehet elégszer kérni olvasóinkat arra, hogy írjanak, telefonáljanak bátran, ha valamire kíváncsiak az egészségükkel kapcsolatban. A szakemberektõl bizonyára megkapjuk a helyes választ a felmerült problémákra. Ha levelet küldenek, akkor íme címünk: Szentesi Élet Szerkesztõsége 6600 Szentes, Kossuth u. 8., ha telefonon szeretnének üzenetet hagyni, akkor a 311-563-as számot tárcsázzák.) Csáki Anikó