Gyakori eset, hogy egy-egy középiskola volt tanulói hosszú évek után is tisztelettel emlékeznek meg egykori igazgatójukról. Mint például a Horváth Mihály Gimnázium 1948/ 49. tanévben érettségizett diákjai. Az egykor 46 fõs (a-b) osztály igaz, megfogyatkozott azóta, az életben maradottak azonban az elmúlt év júniusában megtartott ötvenéves érettségi találkozón elhatározták, hogy kérelemmel fordulnak az önkormányzathoz. Kérésük a következõ: nevezzenek el utcát Szöllõsy Gézáról, aki 1942-tõl 1961-ig, 19 éven keresztül irányította a gimnáziumot.

A régi osztály igencsak szétszóródott a világban. A 36 fõre apadt társaság Szentesen élõ tagja, a kezdeményezõ Tóth István nyugalmazott muszaki osztályvezetõ a következõket mondja:

- Szöllõsy Géza kiemelkedõ egyéniség volt. A második világháború legnehezebb idõszakában került az iskola élére, majd 1945 után sok-sok külsõ és belsõ ellentét közepette megerõsítette a gimnáziumot, tekintélyt vívott ki az intézménynek és biztosította a folyamatosan magas szintu oktatást. Személye a gimnáziumot a város szellemi központjává tette. Segítségével a középiskola az ország legismertebb gimnáziumainak sorába léphetett.

- Ötven év telt el azóta. Mi az, ami ennyi év távlatából is elevenen tartja az emlékét?

- Mi közel álltunk hozzá. A nehéz idõszakban rendkívül emberségesen vezette a gimnáziumot. A mások iránti tisztelete, az embersége az, ami megfogott bennünket. Tanárokat és diákokat egyaránt. Nagy tudású, nagyon képzett ember volt. Mindig minden helyzetben volt egy jó szava mindenkihez. Úgy tudott fegyelmezni, hogy nem alázott meg senkit, és a segítõ szándék mindig a sajátja volt. Amikor az érettségi találkozón fölvetettem a lehetõséget, mindannyian egyetértettek velem. A javaslat írásba foglalását követõen a volt diáktársak, köztük egyetemi professzorok, tanárok aláírásukkal erõsítették meg az elképzelést. A találkozón részt vett László Béla önkormányzati képviselõ is, aki vállalta a kérés továbbítását.

- Jelen pillanatban hol tart az ügy?

- Erre nem tudok válaszolni. Úgy érzem, mintha megfeneklett volna az egész. László Béla képviselõ javaslatában a Kisér utca Szent Anna és az Áchim András utcák közötti szakasza állt, amelyet az önkormányzat decemberi ülésén nem fogadtak el. A továbbiakban más javaslat is történt. Mi egyébként már akkor is az önkormányzatra bíztuk a döntést. Én nagyon remélem, hogy ez a kérdés megoldódik majd. Csak egyetértésre, közös nevezõre kell jutni benne. És valahol egy utcát találni Szöllõsy Gézának a városban.

L. J.