Nõt rabolni tilos!

Dr. Homoki Nagy Mária, a Szegedi Tudományegyetem jogtörténeti tanszékének docense, rektorhelyettes tartott elõadást a héten Szent István korának jogtörténetérõl. Homoki Nagy Mária Szentesen született, itt is végezte a gimnáziumot. Mint Bácskai Mihályné pedagógus az elõadás elõtt elmesélte, õ tanította történelembõl, s az akkori diáklány olyan szorgalmas volt, hogy külön füzetben vezette az évszámokat, egy másikban a neveket, s minduntalan arra ösztökélte családját, hogy kérdezzék ki tõle az abban foglaltakat. Úgy tudjuk, Homoki Nagy Mária édesanyja a Szent Erzsébet, akkor még Köztársaság Téri Általános Iskolában tanított, az édesapja agronómusként tevékenykedett.

A XI-XII. század törvényeit a tudatos uralkodói jogalkotás jellemzi. Ez a kor átmenetet képez a szokásjogi rendszerbõl a késõbbi századok idõszakába. Szent István uralkodása elején és végén alkot törvényt.

István hatalomra kerülése számos elemben eltér a gyakorlattól. A szeniorátus elve helyett - miszerint a család legidõsebb tagja legyen az uralkodó -, miért pont õ lett Géza fejedelem utódja? Géza rádöbben, hogy népét le kell telepítenie, egységes államot kell létrehoznia, s ehhez segítségre van szüksége, amit az egyház adhat meg. Géza az elsõ szülött mellett dönt, mert õ a keresztény.

Miért kellett megkoronáztatnia magát? A szertartás 1000-ben jelkép, jelképe annak, hogy Európa elfogadja vele egyenrangúnak, egyenjogúnak a magyar államot. István érzi, hogy semlegesnek kell maradnia az egyik oldalon a Frank Birodalomtól, a másik oldalon a bizánci császárságtól, így tehát a pápa küldi a koronát.

István megszervezi az állam közigazgatását, lefekteti törvényeit. Az elsõ adót is õ teszi kötelezõvé, aminek a neve: tized.

István beleavatkozik a magánjogba is. Az akkor Európában egyedülálló özvegyi jog szerint, a magára maradt asszony nem kényszeríthetõ új házasságra, ebben az esetben a nemzetség köteles eltartani az asszonyszemélyt. A másik fontos beavatkozása: eltiltja a nõrablást. Ha mégis így tett a deli lovag, köteles az asszonyt visszaadni, és vérdíjat fizetni.

A büntetõjogban is merõben újat alkot. István általánossá teszi a jóvátétel intézményét: ne a másik szemét szúrja ki a sértett, ha az övét kiszúrták, hanem a vétkes fizesse meg annak árát. Szent István korának legfõbb buncselekménye a király és az ország ellen elkövetett vétek, a hutlenség. A közbuncselekmények között a leggyakoribb a gyújtogatás, a boszorkányság, a bubájosság, a másnak házára törés, lopás és kard által ölés... A büntetések merõben eltérnek a maiaktól: szabadságvesztés helyett, „kerülj annak szolgájává, aki ellen vétked elkövetted.” De vágtak ki nyelvet vagy nyestek le kezet hamis eskü miatt. A bubájosokat pedig ostorral, korbáccsal próbálták jobb belátásra téríteni.

(horváth)