A tánc bûvöletében

Magyar bajnokok. A Szilver Táncsport Egyesület táncosai. Többször leírtuk már a nevüket lapunkban, legutóbb éppen az április 14-i események kapcsán. Amikor is a budapesti standard magyar bajnokságon - a felnõtt kategóriában - a szentesi páros az elsõ helyen végzett. Ebbõl is kiderülhet: Németh Anikóval és László Csabával beszélgetünk.

Hogyan kezdõdött? Az elsõ kérdésre Anikó reagál hamarabb: - 1990-ben kezdtem el egy másik táncklubban, a Boleróban, alig tízévesen. Közben kihagytam egy évet. Megkerestek, azóta csinálom - mondja mosolyogva. Aztán Csabán a sor. Mint kiderül, 12 éves korától, '93 szeptembere óta táncol a Szilver TSE-ben. Hogy mikor is találkoztak a parketten? Ezen egy kis vita kerekedik. Egy biztos - meséli a fiú -, a '94 januárjában megrendezett ifjúsági magyar bajnokságra már együtt készültek, ott második helyezést értek el, így vehettek részt a szlovéniai világbajnokságon.

A maribori vb mindkettõjüknek emlékezetes marad. Az elsõ nagyobb siker jelzi már, lassan beérik az a hatalmas munka, amit a táncba fektetnek. Tulajdonképpen innentõl számolják pályájuk felfelé ívelését. Igaz, akkor még "csak" a 30-as szám áll a nevük elõtt a helyezési listán, ám - és ezt büszkén újságolja Csaba -legyõzték azt a párost, amely idehaza megverte õket.

Közben szépen lépkednek fölfelé a ranglistán, egészen az "A" osztályig. Még mindig a fiú meséli: összeszámolták, negyven fölött van az aranyérmük. Az utóbbi három évben már csak a nagyobb rendezvényeken indulnak el, így is összejön egy évben úgy 20-25 meghívásos verseny, elég sok ahhoz, hogy mindig a legjobbat nyújtsa az ember.

A kérdésre, hogy melyik tánckategóriában az erõsebbek, szinte egyszerre adják meg a választ: "A standardban. Általában abban jeleskedünk. De azért latinból sem vagyunk olyan rosszak, jelenleg a második legjobb párosnak tartanak bennünket az országban".

Szóba jönnek a külföldi szereplések is. Szlovéniában, Oroszország és Olaszországban jártak eddig. A bajnoki cím birtokában õk képviselik hazánkat a decemberi pozsonyi világbajnokságon. Majd Finnországban is rendeznek vb-t, várhatóan õk utazhatnak el. És mivel a társastánc most már olimpiai sportágként szerepel, a késõbbi tervek közé egy-egy olimpiai részvétel is belefér!

A legemlékezetesebb verseny? Anikó az ifjúsági világbajnokságot és a legutóbbi világkupát említi. Csaba még hozzáteszi: - A 8. helynél jobb eredményt még nem értek el mostanában. Azt gondolnák az emberek, könnyen megtanulható sport, szerintem az egyik legnehezebb, hiszen ugyanolyan energiát igényel, mint a többi, és ezt még mûvészi szinten kell elõadni. Napi 2-3 órás edzések mellett!"

Ez utóbbiakat sem olyan egyszerû összehozni. Tudniillik Anikó Csongrádon, a gimnáziumban tanul, most negyedikes, Csaba pedig Hódmezõvásárhelyen, a Corvin Mátyás Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola ötödéves hallgatója. E tekintetben is Szentes a találkozási csomópont. Szabadidõ? Abból sajnos, nagyon kevés van. "Szerencsére az egyesületen belül jó hangulat alakult ki. Így marad a tánc" - mondják.

Megesik, nem mindig egyszerre jönnek formába. Olyankor egymást segítik át a nehezén. És az a közel öt év, amióta együtt táncolnak, az sem múlik el egészséges vita nélkül. Ami Csaba szerint is minden páros sportágban elõfordul olykor. Reméli, még sokáig "bírják" majd egymást. Hiszen mind a ketten a táncmûvészeti fõiskola felé kacsingatnak. "Igazából más tervem nincs is. Úgy 35 éves koromig táncolni, majd utána tanítani szeretnék. Jó lenne, ha a magyar táncsport felzárkózna a világszínvonalhoz. Reméljük, hogy ehhez mi is hozzá tudunk járulni" - mondja.

- A ruhákat ki állítja össze? - kérdezem Anikót.

- Külföldrõl merítünk ötleteket, videón, vagy az elõzõ ruhámból variálunk valamit.

- Minden versenyre új ruha illik?

- Nem. Általában félévenként, a nagyobb versenyekre szoktunk drágább ruhát csináltatni. Némi változtatásokat mindig be lehet vinni az anyagba.

- Kiktõl jár a legnagyobb segítség?

- A szakmában Szatmári-Nagy Szilviától sokat tanulhatunk. Céltudatos, jó táncpedagógus.

Lovas József

(SzÉ-fotó)