(1913-2000)

Szentes díszpolgára

“A legszentesibb szentesi" Szegeden halt meg 87 éves korában. Hamvasztás utáni temetésérõl késõbb gondoskodnak. Nemsokára végleg “hazajön" megnyugodni a Kálvária temetõbeli sírkertbe. “Választhat", hogy hol temessék el; az õsi családi sírban, a tanítványai mellett a díszkertben …

A kötélgyártó gyermekei - ahogy az illik, sokan voltak. Alig hogy megszülettek, jött a Nagy Háború, és nyomorogtak. A fiú mégis felküzdötte magát, és átugorva több tabu határát, az Országos Magyar Királyi Képzõmûvészeti Fõiskola festõ szakán Rudnay Gyula tanítványa lett. De Koszta Józsefet is mesterének vallhatta, mert kereste a közelségét, tanácsát, eligazítását kérte, s a nagy korkülönbség okán egy kicsit még menedzselte is Várhát Urát …

Rossz korban alkotott. Hiába lett övé még az akadémián a Meislinger-díj, a katonaságot nem tudta elkerülni, de megmaradt. Hiába nyerte el a legkisebb királylány, Fridrich Ida kezét, amíg a pártában maradt nõvérek is férjhez nem mentek, a jussukat nem kapták ki. Késõbb meg már nem volt mit. Hiába lett szószólója a giccs elleni küzdelemnek, városában a legnagyobb giccsfestõk születtek, és aratják babérjaikat ma is… Hiába közeledett a politikai Hatalmasokhoz, azok már a kiskirályságuk idején is megtagadták.

Többször is elhagyta szülõvárosát, de hiába próbálkozott más civitásban, még egy másik hazában is, a szíve visszahúzta. Félszáznál is több tárlatán mindig szentesi ihletésû képei voltak. A maguk kolorista modorában, talán a posztimpresszionista stílusba illõ sajátos formanyelvben elbeszélve. Tokácsli Lajos hírünket vitte a Világba, és jelentõsen növelte bennünk a szépség, a jóság és a türelem patriotizmusát. Ezernyi alkotásából százat is õriznek a mértékadó közgyûjtemények, vagy félezret a gyûjtõk tartanak a családi tûzhelyek melegében, a többit a szerteágazó rokonság, a barátok és a szellemtársak õriznek most is szeretetben.

Koszta József-emlékérmes (1975), a Rudnay Társaság alapító tagja (1992), Szentes város díszpolgára (1997). Boldog apa, sokszoros nagypapa és dédnagypapa, aki elsõsorban is mindig a családjának és a városának élt. Még fiatalon kezdett el tanítani. Kört vezetett, elõadásokat tartott, küzdött a képzõmûvészek jogaiért, és közben fõként az aktív népmûvelés foglalta el, amire soha senki hivatalosan föl nem kérte. Meg sem is fizette.

Tokácsli Lajosnak hivatása volt, mindig is az vezérelte. Városát aszály sújtotta, míg az alföldi metropolisban haldoklott. Kedvenc ligete kisült, Kurca-partja majd megfulladt. Majd dörgött és villámlott, amikor átment a Kapun, és éltetõ éjszakai esõt hozott, amikor Lajos Bácsi is megpihent Szegeden. A múzeumbarátok nevében búcsúzik tõle fogadott fia:

Rózsa Gábor