A siker íze

Két és fél éve annak, hogy Páliné Kiss Edit fölfigyelt egy tanfolyamra, s beíratta a gyermekeit. Táncolni a Szilver TE-be. Erik akkor még nem tartotta jó ötletnek a dolgot, eleinte vonakodott tõle, késõbb azonban neki is megtetszett az egész. Kishúga, Viki már más szemmel figyelte a táncot, azt mondta, szeretné kipróbálni.

- Vikinek nagy kedve volt a tánchoz, Eriket meg azért írattam be, mert tudtam, hogy kevés a fiú a korcsoportban, így esélyük lesz jól megtanulni táncolni mindkettõjüknek. Gondoltam, együtt jobban megy... Aztán jött a kedv is hozzá - mondja az anyuka.

'97 õszén kezdték el a társastáncot. Mindjárt párban. Elõtte mind a ketten sportoltak, versenyszerûen úsztak, a fiú vízilabdázott is. Viki lovagolt és szertornázott. Azóta a tánc viszi a prímet az életükben. Mint mondják, a társastánc felveszi a versenyt akár más sportágakkal is.

Aztán megemlítjük, mert kézenfekvõ a kérdés: miért éppen a fiúk nevét írják elõbb a páros sorban? Viki azonnal megadja a választ:

- A táncban õk vezetnek. De csak a táncban - teszi hozzá kaján mosollyal.

- Hogy testvérek vagytok, és együtt táncoltok, az jó vagy rossz a ti esetetekben?

Viki most már nevet.

- Is-is - vágja rá Erik. S hogy elõbb szólal meg, így folytatja: - Van annak rossz oldala, de jó is. Például bármikor tudunk együtt gyakorolni. Nem kell másokkal egyeztetni az edzést.

- És a viták? Elõfordulnak?

- Néha. Megtörténik. De hát a családban marad - mondja Viki.

Erik még hozzáteszi:

- Inkább én vagyok az, aki megmondja Vikinek, hogy mit csináljon. Néha megunja. Olyankor elõfordul, hogy vitatkozunk.

Erik az idõsebb, komoly három évvel. Már abból eredõen is megpróbál irányítani. Csongrádra, a Batsányi János Gimnáziumba jár, elsõs matematika-fizika szakon. Miért éppen Csongrádon? A válasz egyértelmû: mert ott indítottak a két tantárgyból szakosított osztályt. A 12 éves Viki a Szent Erzsébet Általános Iskola 6. osztályos tanulója. Ma még. Most lesz kisgimnazista, a "hatosztályosban", a Horváth Mihályban. Nemrég színész szeretett volna lenni, ha felnõ, ám egy balul sikerült iskolai szereplés most éppen a kedvét szegte. Ki tudja meddig? Hiszen attól még a többi fellépés ragyogóan sikerülhet.

- Gondoltam erre én is - vágja rá huncut mosollyal az arcán.

- Elõször pilóta szerettem volna lenni, most már lehet, hogy változik az elgondolásom - így Erik, ha már ránézek a sorban.

- És a tánc? - faggatom tovább.

- Még az is szóba jöhet. Addig csináljuk, amíg van rá szükség.

Most éppen van. A Páli testvérek - számos verseny megnyerése után - országos bajnokok lettek junior II. standard kategóriában. Minek eredményeként a június 17-én kezdõdõ világbajnokságra utazhatnak, amit az olaszországi Alassióban rendeznek meg. Van tehát munka és izgalom bõven. Napi két óra edzéssel készülnek. Ez lesz az elsõ külföldi szereplésük. Ami mindjárt itt van. Ma például a ruhákat intézik el. Szegeden varratták azokat. Óhatatlan a kérdés: mennyibe kerülnek? Mire a válasz:

- Százötvenezer forint a kettõ. Ezt nem tudnánk szponzor nélkül. Fõ támogatónk az Árpád Agrár Rt. Õket azért is szeretném említeni, mivel sokat segítenek nekünk - mondja Páliné.

Aminek különösen Viki örül nagyon, mert mint mondja, szereti a szép ruhákat.

A világbajnokságon junior II. standard kategóriában indulnak, amiben végül is jobbak . De rendeznek versenyt latin és tíztánc kategóriában - a vb-tõl függetlenül. Mi több, eggyel magasabb kategóriában, az ifjúságiak között is megmérettetik magukat. Tíz napig tart az egész, így mindennap lesz versenyük. Milyen eredményre számítanak? Nem ismerik a mezõnyt, így nem lehet tudni, mi vár rájuk odakint.

- A külföldiek ma még jobbak nálunk. A társastánc idehaza most kezd divatba jönni igazán. Kevés a támogatója is. Remélem, lesz jövõje, de múltja még nemigen van - vélekedik Páliné.

- Anyuka táncolt valaha?

- Nem, nem, csak szerettem volna - mondja mosolyogva. - Szeretem nézni, segítek, amiben tudok, de nem táncoltam versenyszerûen.

- Mi az, ami szép, vonzó a táncban? - kérdezem a gyerekektõl.

- Talán a verseny izgalma. A tánc sokoldalúbb, nem olyan monoton, mint például az úszás - így Erik.

- A siker íze, az, hogy szórakoztató. A sikerélmény. Jó kiállást, magabiztosságot ad, hiszen a publikum elé kiállni nem olyan egyszerû dolog - mondja Viki.

Õ csak tudja, vélekedem, ám máris be kell fejeznünk a beszélgetést. Szatmári-Nagy Szilvia érkezik, a tánctanár, akitõl eddig is sokat tanultak a gyerekek. És mintha már megjegyeztük volna: a ruhákat hozzák el Szegedrõl.

Lovas József

(Fotó: Böbe)