Vencel napján költöztették Szt. Vendelt

Képaláírás: A szobor felületén is látszik az eróziós kopás. (Fotó: Vígh László)

Van annak már majd két évtizede, hogy szentesibb akartam lenni a szentesinél. Így esett meg, hogy az addig nekem mindenben jót akaró fõnökömmel, a Széchenyi- és Magyar Örökség-díjas professzorommal, Trogmayer Ottóval összeakasztottam a bajuszt. Szent Vendelin bukolikus szobra miatt, mely akkoriban az öreg Sándor bácsinak, egy buzgó egyházfinak a Bánomháti temetõ elõtti telkén állt. Ottónak hiányzott nagyon az ópusztaszeri skanzenjébõl egy ilyen kalpagos, tarsolyos, szép színes szoknyás szent, a lábánál barmocskával, barikával és kutyussal.

Vági apátplébános úr sem akarta adni, bár jogot nem formált rá, hiszen az egyház már régen levette a kezét róla. Különben is a szobrot a berki nyomáson élõ legelõbérlõk állíttatták még a XVIII. század végén, és az õ utódaik helyezték át az 1873. évi kolerajárvány után a Bánomkertbe. Csak annyit kért Vági atya is, hogy amíg Sándor bácsi él, ne mozduljon meg a szobor. Sikerült Ottónak is szereznem egy szebbet-jobbat Rúzsáról, így a mi Vendelinünk megmenekült.

Egy idõben már annyira benõtte a zöld futó repkény, hogy ki se látszott belõle. Ilyenkor létrát támasztottunk melléje, és az oszlopfõ aljáig "kivetkõztettük". Egy ilyen létrázás alkalmával - testsúlyom teljes tudatában - magam észleltem, hogy bizony mozog a sokszögletu pillér, ezért a "kivetkõztetést" az alapokig elvégeztük Vígh László restaurátor úrral és Rózsa Lászlóval, aki az ingatlan új tulajdonosa lett. Egyben valóságos "szent szobortulajdonos" is. Böbe fotó (Remzsõ Erzsike) videofilmet készített az akcióról, Vígh László pedig pár tízezer forintos költségvetést a helyrehozás szakszeru elvégzésére. Megjártuk vele Tolnát, Baranyát - hadd ne soroljam, hogy Szentesen meg kiket - hiába!

A más szobrára senkinek nem akadt pénze. Közben szép lassan felcseperedett Szegeden Kiss Balázs úr, és építész szülei indíttatására csendben beiratkozott a Képzõmuvészeti Fõiskolára, annak is a szobrász-restaurátor szakára. Most elérkezett a diplomázás idõszakába, és szeptember végére bele kell vágnia választott vizsgamunkájába. Az építész, múzeumközeli szülõk (Kiss Lajos megyei fõépítész és neje, Szeremlei Márta) újabb indíttatására elõször közgyujteményi romlatag szobrokban gondolkodtak - hiába. De most Vendelre esett a választásuk, mert Szentes fõépítészében, polgármesterében, a "BB" Bubla és Bubla szállító cégben, Deák darusban és a szobortulajdonos Rózsa családban aktív segítõkre leltek.

A szent szobor szeptember 28-án, Vencel napján költözött fel a fõvárosi Epreskertbe, és ha október 20-ra, Vendel napjára nem is lesz készen, de jövõ áprilisra - legkésõbb Szent György, illetve a muemléki világnapra - újra feláll majd a Berek 14. számú telken megújított, erõs alapokra és restauráltan.

Rózsa Gábor