Egy orvos a történelem sodrában

Képaláírás: A szerzõk Kannenbodenben. (SzÉ-fotó)

A Püski Kiadó gondozásában a közelmúltban jelent meg Harsányi Jenõ-Patthy Anna könyve: "Egy orvos a történelem sodrában" címmel. Ez a tény önmagában még nem adna számomra elegendõ indokot arra, hogy írjak Harsányi Jenõrõl és könyvérõl, az igazi ok, hogy õ Szentesen született, iskoláit itt végezte, osztálytársam volt a szentesi Horváth Mihály Reálgimnáziumban. Tavaly együtt emlékeztünk meg az alma materrõl, volt tanárainkról a 60 éves érettségi találkozónkon, és elevenítettük fel az együtt töltött hosszú éveket. Szülei is Szentesen dolgoztak, édesapja köztisztviselõként a megyeházán, édesanyja pedig mint tanítónõ a katolikus elemi iskolában. Mindketten Szentesen a felsõpárti katolikus templom alatti kriptában nyugszanak (317. és 318. kép a könyvben).

Ezenkívül sok szentesi vonatkozású városkép és családi fotók igazolják, hogy Harsányi Jenõ nem szakadt el szülõvárosától. Közbejött betegsége miatt Jenõ 1940-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán. Akkor és ott - 18-19 éves fejjel - az volt a nézete, hogy a háborút a németek el fogják veszíteni, s egyetemi barátai között talált hasonló nézetueket, a baloldali ellenállási mozgalom tagja lett, s õ is beszervezett másokat, röpcédulákat szerkesztettek, sokszorosítottak is, és terjesztettek. Szálasiék uralomra jutása után letartóztatták, mert egy társa elõvigyázatlansága miatt tudomást szerzett az elhárítás Harsányi Jenõ tevékenységérõl. A házkutatás során annyi terhelõ bizonyítékot találtak lakásukon, hogy nyomban letartóztatták õt is és ifjú feleségét is, de õt késõbb szabadlábra helyezték. Jenõt többedmagával a sopronkõhidai fegyházba szállították mint veszélyes embert, akire feltehetõen halálos ítélet vár.

Harsányi Jenõ ekkor V. éves orvostanhallgató volt. Sopronkõhidán a fegyház polgári orvosa dr. Varvasovszky János, a soproni Erzsébet Kórház fõorvosa volt, akinek mint orvost mutatták be, így került a kórházi részleghez, s ez bizonyos mértékben szabadabb mozgási lehetõséget jelentett számára. Módjában állt a tudomására jutott híreket rabtársaival is titokban közölni. 1945. március 23-án került sor az úgynevezett Rajk-per tárgyalására, melynek hat vádlottja volt: Rajk László, Földi Júlia (késõbb Rajk Lászlóné), Szendrey Alfréd, Harsányi Jenõ, Blaskovics László (szintén szentesi fiatal, Harsányi unokatestvére), dr. Sinka Péter rendõrfogalmazó.

A tárgyaláson Rajk László és Földi Júlia ügyét elkülönítették, s Szendrey Alfréd és Harsányi Jenõ 1. és 2. rendu vádlott lett, a tárgyaláson mindkettõjüket halálra ítélték, kegyelmi kérelmüket elutasították, s a következõ napon már a hóhér jelent meg náluk, hogy "mértéket" vegyen az akasztáshoz.

Ezekben a napokban az oroszok sikeres nyugat-magyarországi offenzívába kezdtek, s emiatt elsõként a fegyház politikai részlegét telepítették át Németországba, s az elítélteket csak ezt követõen, de még azelõtt, hogy a korábban már Németországba telepített hadbíróságtól a futár meghozhatta volna a kivégzés végrehajtásához feltétlenül szükséges aláírásokat.

Így menekült meg Harsányi Jenõ és másik halálra ítélt társa. Hosszú gyaloglás után Bernau am Chiemsee-be, Németországba érkeztek, s április vége felé az ítéletet meghozó hadbíróság a "tábor megszüntetésének" nevezett újrafelvételi eljárás során minden elítéltet felmentett, így Harsányi Jenõt és társát is, hogy maguknak "jó pontot" szerezzenek a jövõt illetõen.

"A lázadó ifjú" fejezet után az "Újra otthon" és "A helyét meglelõ értelmiség" címu fejezetek tárják elénk az 1956 elõtti eseményeket, a forradalomban való aktív részvételét, majd a kényszeru menekülést, s az "új hazában", Svédországban eltöltött évtizedeket. Az 1956 után eltelt 20 év hozta meg számára a régóta áhított hazalátogatást Magyarországra, s az évenként ismétlõdõ rokoni és baráti találkozásokat.

Osztálytársam és barátom után néhány gondolatot a szerzõpáros másik tagjáról, Patthy Annáról.

Harsányi Jenõ 1997 nyarán értesült arról, hogy a Magyar Nemzet újságban 1997 májusában jelent meg egy cikk a sopronkõhidai fegyházról, az ott raboskodókról, s köztük róla is. A Magyar Nemzethez írt levelében megköszönte a cikkben foglaltakat és kérte, hogy a cikk szerzõjéhez is juttassák el köszönetét. Mint gondolható, a cikk szerzõje nem volt más, mint Patthy Anna, aki Sopronban lakott akkor. Kettejük között levélváltások és személyes találkozások nyomán további életük fonala is összekapcsolódott, és Patthy Anna 1999 januárja óta Svédországban él Harsányi Jenõ társaként, írótársaként.

Patthy Annának jelent meg már könyve 1999-ben "Arcok a múltból" Igaz történetek címmel, s ennek "Egy orvos gondolatai" címszó alatt a "Történelem sodrában" címmel Harsányi Jenõ írása is szerepel az ellenállási mozgalomban való részvételétõl a sopronkõhidai halálos ítéletig.

324 képmelléklet teszi még színesebbé e könyvet, melyben beszámolókat találunk Harsányi Jenõ svédországi megtelepedésérõl, arról, hogy VI. Gusztáv Adolf svéd király 1963-ban tartományi orvossá nevezte ki, természetesen ezt megelõzõen megkapta az orvosi diplomájának elismerését, nosztrifikálását, s a svéd állampolgárságot.

A "Régi álmok megvalósulása" fejezet részletesen tárgyalja az ókori kultúrák iránti érdeklõdéséhez kapcsolódó s 1958-ban kezdõdött "világ körüli" nyolc utazásának leírását, történetét, a szerzett ismereteket, mindezeket képekkel gazdagon illusztrálva.

Végül a svédországi otthonáról, elfoglaltságáról, társra találásáról szóló résszel zárul a könyv, mely Patthy Anna õszinte sorainak idézetével fejezõdik be: "Megírtuk hát a közös munkát - és közben közel kerültünk Egymáshoz."

Harsányi Jenõnek valóban a történelem sodrában átélt életútját tartalmazó és érdeklõdésünkre méltó könyvet ajánlom elsõsorban a szentesiek, de ezen túl mindazok számára, akik szívesen olvasnak s töltik szabadidejüket a történelem viharaiban, sodrásában helytálló hazafiak életútjának megismerésével.

Dr. Molnár László

osztálytárs és jó barát