A gyermekek világnapját ünnepeltük

Azt hiszem, hogy a Szentesi Élet címu hetilapunkban ebben a témában Rózsa Gábor olaj- és geodéta mérnök, muzeológus, dráma- és zeneszakértõ, helytörténész, szociológus, politológus, valamint irodalmár és nem utolsósorban polgárbarát úr - remélem, nem hagytam ki semmit - tollából megjelent "magánvélemény"-re illik az a mondás, mely szerint "hallgattál volna, bölcs maradtál volna."

Sajnos, szeretett hetilapunk hasábjain terjedelmes és pongyola fogalmazásban, avatatlan kézzel írt, részben szándékosan, másrészt tudatlanságból eredõ sületlenségek, ferdítések olyan formában jelentek meg, mintha az szerkesztõségi cikk lenne. Ugyanakkor a szentesi gyermekbarátok írása nem kapott helyet a lapban. Ezt a tényt irántunk való diszkriminációnak is felfoghatnánk, de ilyesmire nem is gondolunk! Elhatározott szándékunk annyi, hogy szeretnénk a valóságot megvilágítani. De nagyon örvendetes lenne, ha Rózsa úr - ha már veszi a bátorságot az írásra, elõször utánanézne annak, amirõl írni akar. Egy sereg társadalmi munkás nem azért dolgozik a város gyermekei érdekében, hogy nevezett úr nevetségessé tegye õket. Persze az is lehet, hogy így próbálja eltávolítani õket a mozgalomtól, hátha igaz lesz, hogy senki sem törõdik a szentesi gyermekekkel. Apropó! Miért is kellene Ollainé képviselõ asszonynak adni a sok pénzt, amirõl Rózsa úr ír? Netán hétköznapjait, szabadidejét erre a célra áldozza? Ilyesmirõl nem tudunk. De mindenkit szívesen lát bármelyik szervezet, aki önzetlenül dolgozni akar. Rózsa úr veszi a bátorságot és megkérdõjelezi a megemlékezés legalitását, hitelességét. Ugyan mit tud errõl? Még azt sem tudja, hogy a színpadon megjelent óvodások melyik intézmény növendékei voltak. Arra sem emlékezik, hogy saját két gyermeke éveken keresztül vett részt a gyermekbarátok által szervezett nyári alkotótáborban. A város gyermekei érdekében, egészséges életmódra nevelésükért, szellemi és testi épségük megõrzéséért, képességük és fizikai fejlõdésük érdekében egy sereg "civil" egyesület tevékenykedik nap mint nap. Nem lehet ám ezt a dolgot egyszeri látványos rendezvénnyel elintézni! A nagycsaládosoktól a szabadidõs sportklubig, a gyermekbarátok, a VE-GA szövetség és sorolhatnám még a többit is, és mellettük számos intézmény veszi ki részét ebbõl a munkából. Mindenkinek helye van itt, aki önzetlenül, nem önös érdekbõl akar részt vállalni a sok-sok energiát, szakmai hozzáértést és rengeteg idõt igénylõ nemes feladatokból. Egy dolgot nem turünk el! Azt, hogy avatatlan kézzel nyúljanak ezekhez a témákhoz. Illetve feltunési vágyból vezérelve söpörjék félre a szürke eminenciásként muködõ aktivistákat, ha már megköszönni nem szándékoznak. Talán ez a pár mondat elég tanulságul szolgál Rózsa Gábornak ahhoz, hogy kellõ szerénységgel kezelje a tollat.

Most pedig nézzük a tényeket:

Hagyományos gálamusornak örülhettünk szeptember 18-án délután a Tóth József Színházteremben, a szentesi gyermekbarátok szervezésében. Szirbik Imre polgármester úr megnyitó beszédében nagy fontosságú feladatként említette a gyermekekrõl való szüntelen gondoskodást, szellemi és testi épségük megóvását, a megfelelõ iskolai és családi környezet biztosítását. Ehhez kell még a biztonságos társadalmi környezet is.

Úgy vélem, városunkban az önkormányzat és a polgármester úr is gyermekbarát, de az oktatási-nevelési intézmények is sokat tettek és tesznek e feladatok minél jobb ellátása érdekében. A gyermekekrõl való mindennapos gondoskodásban jó partnerek a civil szervezõdések, melyek az iskolán kívüli foglalkoztatást szervezik. Ilyen civil szervezet a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma 61. számú szentesi szervezete is, melyben a szentesi gyermekbarátok dolgoznak. E szervezet napjainkban ünnepli 5. születésnapját. Ezen idõ alatt jelentõs eredményeket értünk el a gyermekekrõl való gondoskodás terén. Nagy és kis programok, szemléletbõvítõ, képességfejlesztõ, sport, természetjárás, honismeret, gyermektáborok, stb. és ma már drogfogyasztás elleni programok is tartoznak tevékenységünk köréhez. A programjainkat a szociális gondoskodás szándéka is áthatja. Évente sok gyermek számára biztosítunk olcsó vagy éppen ingyenes részvételi lehetõséget táborainkban, illetve egyéb rendezvényeinken. A hétfõi gálánk vendége a Honvéd Együttes tánckara ismeri tevékenységünket, és meghívásunkat azzal a szándékkal fogadták el, hogy segítsék a szentesi gyermekbarátok munkáját belépõdíj nélkül.

Fellépésük felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára, és méltó keretet biztosított a gála céljához: megemlékezni a világ gyermekeirõl, és köszönetet mondani mindazoknak, akik az átlagosnál többet tesznek a gyermekekért. Ez évben tizenöten kaptak ebbéli érdemeikért oklevelet és 1-1 Bors Károly plakettet: Bajominé Varga Erzsébet (Boleró TE vezetõje), Gálné Szívós Mária (vállalkozó), Hankó Györgyné (Zöldág néptáncegyüttes vezetõje), Horváth István (Kontavill Rt. vezérigazgatója), Kalapos Ottóné (kézilabdaedzõ), Kis Pál Attiláné (Petõfi Sándor Ált. Isk. igazgatója), Kuna József (vállalkozó), Ludányi István (vállalkozó), Medgyesi István (ny. pedagógus), Nagypál Jánosné (ny. ált. isk. igazgató), Remzsõ Anikó (vállalkozó), dr. Sztantics Csaba (jegyzõ), Szatmári-N. Szilvia (Szilver TE vezetõje), Takács László (polgármesteri hivatal szakreferense), Tóth Annamária (pedagógus).

Valamennyiük munkáját, segítségét hálásan köszönjük, és kérjük, maradjanak továbbra is gyermekbarátok. Továbbá köszönetet mondunk támogatóinknak és vendéglátóinknak.

Léhi Gábor

(Rózsa Gábor a nem terjedelmes és nem "pongyolán" fogalmazott ominózus cikket mint a Szentesi Élet (külsõ) munkatársa írta. Az általa választott mufaj szabályainak megfelelõen a véleményét is megosztotta olvasóival a rendezvényrõl. Ez pedig talán bocsánatos bun lehet, demokráciánk tizedik esztendejében. Hogy a gyermekbarátok szervezetének sorai nem kaptak helyet a lapban, annak két oka van: az említett szerzõnk jóval korábban leadta a kérésünkre írt anyagot, s miután ez megjelent, önök visszakérték a szerkesztõségben már legépelt olvasói levelüket. Majd a következõ lapzártakor kaptuk meg e terjedelmes írást, amely helyhiány miatt csak most kerülhetett az újságba. A jövõben is számítunk beszámolóikra, amelyek eddig is szinte hétrõl hétre megjelentek a Szentesi Életben - a szerkesztõ).